"Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt." [Mt 16,18]
Úgy gondolom, valójában Európának nem az iszlám térnyerése, sokkal inkább a kereszténység meggyengülése okozza az igazi problémát. „Vajon mi a tényleges megoldás? Van-e keresztény válasz erre a kérdésre?
Nyilván az iszlám terjedése Európában nem azt jelenti, hogy korábbi keresztények térnek át, lesznek muszlimmá, hiszen a bevándorlók hozzák a vallásukat magukkal. Úgy gondolom, hogy a kereszténységnek nem is kifejezetten az iszlámmal van dolga, sokkal inkább azokkal az európai gyökerű, mégiscsak keresztény kulturális háttérrel rendelkező polgárokkal (a felmérés szerint 2050-ben még mindig 65 % lesz az arányuk!), akik elveszítették identitásukat. Úgy gondolom, valójában Európának nem az iszlám térnyerése, sokkal inkább a kereszténység meggyengülése okozza az igazi problémát.
Éppen ezért szerintem a megoldás az, ha mi, gyakorló keresztények ténylegesen komolyan vesszük vallásunk tanításait, hitünk alapelveit. Ha visszatérünk a forráshoz. Ha mindenféle álhumanizmus és megfelelési kényszer helyett az Ige lesz életünk iránytűje. A megoldás az, hogy merünk mások lenni, ha merjük megélni Krisztusban felmutatott másságunkat, különbözőségünket.
Hiszen a mi másságunk, a mi különbözőségünk éppen az a reménység, amiről a Biblia tanít, ami húsvét üzenete.
Vagyok annyira földhözragadt és maradi, hogy azt merjem állítani: Európa megmaradásának, újjászületésének záloga is ugyanez a reménység.
Talán még időben felismerjük. Ez meg az én reménységem.”
Székely Attila
Forrás: kereszteny.mandiner.blog
Kyre Eleison, Kyre Eleison, Kyre Eleison
Apologéta:Európa iszlamizálódása súlyos probléma. A szerzővel ellentétben látható folyamat, hogy nagy az áttérők aránya is, és emelkedést mutat, még ha jelenleg nem szignifikáns, hanem marginális kérdés. Csak meg kell nézni hányan mennek harcolni az Iszlám Állam soraiba, meg kell nézni, hogy ki a Boko Haram vezetője, ki hozta fel őket arra a szintre, ahol most vannak. Ha ezt a szőnyeg alá söpörjük és jelentéktelen színben tüntetjük fel, akkor saját magunk ássuk meg saját sírunkat.
Annyiban, de csak annyiban igaza van a szerzőnek, hogy vissza kell térni a "forráshoz", de itt is fel kell tenni a kérdést, hogy melyik forráshoz? Luther Mártonhoz, Kálvin Jánoshoz, vagy egyéb más szekta alapítóhoz, vagy a liberalizált II. Vatikáni Zsinat egyházához, vagy a gyökerekhez, Krisztushoz és az általa adott tanítást közvetítő egyházhoz? Ezen gondolkodjon el mindenki, mert ahogyan a katolikus tradíció elmúlt történéseit jobban ismerő barátom szokta mondani a szedevakantistákról, hogy még abban sem tudnak megegyezni, hogy melyik pápától számítják a trón betöltetlenséget, a szedevakantizmust.
Szent Pál tanította: "Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani." [2Tessz 2,3-4]. Megítélésem szerint a kereszténység fogyása egyre erősebb lesz. Nem igazán lehet megállítania fenti tanítás fényében. Azt lehet tenni, hogy a tanítást áthagyományozzuk - ahogyan a japánok is tették a bezárkózás évszázadai alatt - utódainknak és Jézus még talál hívő, gyakorló katolikust aki üdvözölhet "Jézus Krisztus Egyháza egy és az üdvözüléshez szükséges." [Schütz dogmatika: II. kötet 169. oldal), amikor újra eljön "Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel." [2Tim 4,1-2]. Egyetlen járható út van, mert a hitelhagyás olyan, mint a betegség. Gyógyítani kell, de a gyökereknél. A gyökerekhez kell visszatérni, és onnan újra elindulva felépíteni és átadni a katolikus tanítást. Nem emberi tanítást kell újra tanítani, hanem az Isteni tanítást, melyet az egyházára bízott.
.jpg)
Az pedig a viccnek a kategóriája, hogy a protestánsok és egyéb hithirdetők között nők - kálvinista lelkész ismerősöm megfogalmazása szerint lyukas apostolok - hirdessék a tanítást, az Igét. Már Szent Pál is azt írta Timóteusnak, hogy: "Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben." [1Tim 2,12], bár tudom mai világunkban ez már political incorrect. Ráadásul erősen meg kellene válogatni, hogy kit engedünk a papsághoz, kit szentel fel püspöke [hogy a püspök szentelésekről ne is beszéljünk], mert Timóteus erre is határozott tanítást kapott: "A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi." [1Tim 3,2-3] A katolikus egyház tanítása bővítette a feltételtrendszert akkor, amikor dogmatikusan meghatározta, hogy: "A latin Egyház helyesen és az üdvözítő szándéka szerint jár el, mikor a nagyobb rendek viselőit cölibátusra kötelezi." [Schütz dogmatika (1922): II. kötet 465. old.]