Prohászka Ottokár: Betlehemi furulyaszó

Ez már a hetedik szomorú magyar karácsony, melyet kegyelettel ünneplünk ugyan, ahogyan hitünk tartja s követeli, de amelynek éjszakájában biztató fények nem igen járnak s mely az angyali éneket a nagy békességről még nem váltja valóvá. Annál inkább van szükségünk belső összeszedettségre, nagy hitre s meleg áhítatra, melyeket az isteni kisded föl is éleszt szívünkben, ha szeretettel és alázattal járulunk hozzá.

Advent üzenete: „Téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el édes Üdvözítőnk!”

Úgy tűnik, hogy talán sohasem volt annyira időszerű úrjövet, advent, a „gyönyörű gyerekség”, a „boldog Betlehem” várása, az Isteni Megváltó eljövetelének ünnepe, mint világunknak a dicsőségesnek kikiáltott 1789-es francia forradalom óta való elsötétedésekor. Amikor is Jézus Krisztus helyébe a szcientológia, a szabadkőművesség, a Waldorf-iskola, a New Age, az agykontroll, a feminizmus lép. Holott ez az idő az Úr Jézus Krisztus hármas eljövetelére emlékeztet az ünnepi díszbe öltöző liturgiában: a történelmire a múltban, a kegyelmire lelkünkben a jelenben és utolsóéra a világ végén, a betlehemi Kisdedet, az Üdvözítőt s az élőket-holtakat megítélő Bírót állítva elénk.