Nagyszerda

(Stációs-templom: Sancta Maria Maggiore-bazilika)

"Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Nagykedd

(Stációs-templom: Szent Piroska temploma)

"Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad előttem szándékukat. Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé. De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet." [Jer 11,18-20]

Nagyhétfő

(Stációs-templom: a Szent Praxedes-templom)

Hat nappal vagyunk a Húsvét előtt, erről a majd történelmi eseményről emlékezik az evangélium [Jn 12,1-9]. Mária példáját mi is követhetjük, mert Krisztus misztikus testében a szegények jelentik az Úr lábait és nekik szolgálhatunk, mint a stációs szent is minden vagyonát a szegényeknek adta. Így enyhítsük az Úr szenvedéseit, akinek panaszszava hangzik fel a mai misében.

A Szent és Nagyhét

A virágvasárnapi szertartás az egyházi év legszentebb hetének volt a nyitánya. A legszentebb hét, mert a liturgiájában a legnagyobb, legcsodálatosabb és kegyelemben leggazdagabb titkokat ünnepeljük. Innen erednek a különböző nevek is, amelyek azt a liturgiában, vagy a nép ajkán jellemzik. A liturgiában «Hebromada major»-nak is, meg «sancta»-nak is nevezik, azaz nagy- és szent hétnek, a nagy és szent titkok miatt, amelyeket megünnepel; de szentnek a komoly és jámbor életmód miatt is, amely ebbe az időszakba való. Csendes hétnek is nevezik, mert benne hangos ünnepek nincsenek megengedve, hanem igenis a léleknek csendes magába vonulása és legalább a három utolsó napon az ügyes-bajos dolgok lehető szüneteltetése. Az első keresztény császárok megtiltották ezeken a napokon a bírósági tárgyalásokat, közmunkákat és szórakozásokat. A középkorban egész héten szombati nyugalom volt. Nagycsütörtöktől kezdődően a zsidóknak ne volt szabad a keresztények között megjelenniök.

Ki lesz az új Szentatya?

Előre is le kell szögeznem, hogy - természetesen - nem tudom.
Ebben a posztban inkább a lemondás hírére felmerült - politikailag nem korrekt - gondolataimat fogom megfogalmazni.
Először is: ugyan számítógép mellett ültem tegnap is, de nem a hírportálok olvasásával töltöttem az időmet, hanem a munkámat végeztem, így XVI. Benedek pápa lemondásáról egy telefonhívásból értesültem. Valamikor 13-14 óra között hívott a komám, hogy hallottad-e? Mondom: Mit? Hát hogy Benedek pápa lemondott. "Én ugyan nem, bár gép és Internet előtt ülök, de mással vagyok elfoglalva, és egyébként is a pápaságról nem szokás lemondani. Az csak kihalással 'örökölhető'". Pedig Ratzinger bíboros lemondott.

A Szent és Nagyhét

A virágvasárnapi szertartás az egyházi év legszentebb hetének volt a nyitánya. A legszentebb hét, mert a liturgiájában a legnagyobb, legcsodálatosabb és kegyelemben leggazdagabb titkokat ünnepeljük. Innen erednek a különböző nevek is, amelyek azt a liturgiában, vagy a nép ajkán jellemzik. A liturgiában «Hebromada major»-nak is, meg «sancta»-nak is nevezik, azaz nagy- és szent hétnek, a nagy és szent titkok miatt, amelyeket megünnepel; de szentnek a komoly és jámbor életmód miatt is, amely ebbe az időszakba való. Csendes hétnek is nevezik, mert benne hangos ünnepek nincsenek megengedve, hanem igenis a léleknek csendes magába vonulása és legalább a három utolsó napon az ügyes-bajos dolgok lehető szüneteltetése. Az első keresztény császárok megtiltották ezeken a napokon a bírósági tárgyalásokat, közmunkákat és szórakozásokat. A középkorban egész héten szombati nyugalom volt. Nagycsütörtöktől kezdődően a zsidóknak ne volt szabad a keresztények között megjelenniök.