Vallásos iskolákat!

„Az emberek Isten után kívánkoznak”, mondotta Homérosz. És szent Ágoston ugyanezt az igazságot így fejezte ki: „Nyughatatlan a mi lelkünk, míg csak benned nem nyugszik meg, Isten!”. Az ember mindig tudatában volt  felsőbb eredetének és felsőbb rendeltetésének; tudatában annak, hogy Istentől van és Istenért van e földön. Évezredes története az ősszülők vétkezése óta, melynek emléke kitörülhetetlenül él minden nép lelkében, egyetlen szóban fejezhető ki s ez a szó: istenkeresés. Még nem akadtak oly műveletlen népre, melynek nem volt volna vallása. Ezt a húrt, a vallásosság húrját maga a Teremtő feszítette ki az emberi lélekben. Azért is zeng-bong minden emberben, bár mindenkiben másképpen, hiszen lant sincs kettő sem mindenben egyenlő. Ez a húr elszakítható, de nem téphető ki teljesen. Az ember elhanyagolhatja, sőt egészen abba is hagyhatja pengetését; de a húr ott marad lelkében s előbb-utóbb eljő az idő, mikor az az ember fájdalmasan nélkülözvén zengését, újból felhangolja, hogy reszkető kézzel a megtérés bánatos melódiáit játssza el rajta.