Magyar kormány és a gyermek műsorok

„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem." [Kiv 20,2-3]

Magyarországnak (állítólag) magyar, nemzeti, konzervatív oldali és keresztény parlamentje és kormánya van. Ráadásul kétharmados többséggel. Még 2010 után, az első dolguk volt az állami média átszervezése és összevonása, felügyeletének megerősítése. Eddig ez rendben is lehetne, de a dolgok - mint általában - most is virtuálisak. Egy dolog a kommunikáció és média megjelenés, más dolog a valóság. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ez a poszt sem a politikáról fog szól, de politikai vonatkozásai vannak.

Amikor az egyházi vezetők is befarolnak a világhatalomnak...

Ma, amikor már egyházi vezetők is befarolnak a világhatalomnak, égető szükség lenne a világosan, szókimondóan fogalmazó, az igent igennek, a nemet nemnek nevező papokra. A híveknek ugyanis egyszerűen untig elegük van már a vén kontinensünk annyiszor emlegetett keresztény gyökereinek kiirtásában élenjáró vezető klerikusokból, akik szerint nincs kereslet s ezért szükség „lezárt, bebetonozott” igazságokra, akik már nem kívülről, belülről akarják szétrothasztani Krisztus alapítását, az Egyházat magát.

Mint aki elfelejtette a katekézist - egy jezsuita tévmagyarázatai

A minap (2013. október 1.) riport cikk jelent meg az index-n Forrai Tamás jezsuita tartományfőnökkel. Látszik a nyilatkozatán, hogy olyan mélységben mosta ki a II. Vatikáni Zsinatnak a tévtanítása, hogy az embernek sírhatnéka van, ha belegondol, hogy az Egyház mit tanított kétezer éven át, amire még a mai hetven éves öregek is emlékeznek a gyermekkori katekizmusukból, ami ellen tiltakozik az egészséges és ép hitérzékük is.
Most nézzük, hogy mit mond a jezsuita: