A liturgikus megújulás gyümölcsei 80. rész - "Női papok" a római egyházban

"Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? [1Kor 6,18-19]

Azzal az ürüggyel, hogy kevés, illetve nincsen pap, egyre inkább "hódít" az a megoldás, hogy a papoknak fenntartott "szerepeket", feladatokat nők veszik át Brazíliában. Ez látszik a következő képen, ahol is Viviane dos Santos, akit hivatalosan meg van bízva az evangélium felolvasásával és a prédikálással, amikor a pap hiányzik. Ezt a "szolgálatot" már tíz éve végzi.

A magán jelenések - az érzés-elv

Mottó:„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.

A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”

A zsinat utáni korban is akadnak még katolikusok, akik gyakorolják vallásukat, a szentségekhez járulnak, a rózsafüzért imádkozzák. Az érdekes azonban az, hogy ezek a „konzervatívak”, vagyis a vallásokat még gyakorlók nagy többsége előbb-utóbb egy karizmatikus közösségbe lép be. A „karizmatikus mozgalom” nagy közkedveltségnek örvend az Egyházban, egyre többen csatlakoznak hozzá.

A "Dogma fejlődés" eretneksége

Mottó:

„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.
A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”

A II. vatikáni zsinat után különféle beállítottságú teológusok azonnal elfogadták, hogy az egyház tanítása több ponton megváltozott. Azonban ha a hit Krisztus és az apostolok által teljes kifejtést nyert, és ha az egyháznak többek között az a feladata, hogy ezt a „hitvallást” változatlanul megőrizze, hogyan magyarázható állásfoglalásainak „megváltozása”? A modernista válasz az, hogy a tanításnak is van „fejlődése” és „evolúciója”. Katolikus-e ez az elgondolás?