A lovagrendek [videóval]

A sok hiányosság és szörnyűség mellett nem szabad elfelejteni, hogy a keresztes hadjáratok mögött egy vallásos motívum, a kereszténység megvédése, továbbá erős összetartozás állt, úgy a nyugati kereszténységen belül, mint a keleti kereszténység felé. A vállalkozások mögötti vallásos eszme a lovagrendek keletkezésében jutott újabb kifejezésre, melyek a középkor egyik legsajátosabb képződményei.

Keresztes hadjáratok

A tegnapi Krisztus Király ünnepét követően nagyon jó alkalom adódik, hogy általam fontosnak gondolva - az idősebb korosztályokba a kommunista rendszer által belevert - téveszméket megpróbáljuk eloszlatni. Ezt csak úgy lehet megtenni, ha bizonyos történelmi események másik aspektusát is bemutatjuk az olvasóknak. Ezért kezdtem el az Inkvizícióval foglalkozó poszt sorozatot, és ennek a kiegészítése lett a kereszteshadjáratok, valamint - holnap - a Lovagrendekről szóló anyag.

De nemcsak az idősebb korosztályt mételyezte meg az egyházellenes tanítás, hanem a fiatalságot is, de már nem a kommunisták antiklerikális nézetrendszere vezérelte oktatás, hanem a sokkal rosszabb (sátáni) liberális rendszer. De hőn szeretett egyházunk oktatása sem olyan [néhány nagyon jó kivételtől eltekintve], amilyennek lennie kellene. Túl közelről láttam az általános iskolai, római-katolikus oktatást, hitoktatást. (Isten irgalmazzon nekik!)

Apologéta

Téglajegy a zsinagógáért

"... Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet." [Nicea-Konstaninápolyi Hitvallás - Credo]
Közel 80 év után új zsinagóga épül Budapesten, Csepelen. A kerületi önkormányzat által adományozott telken az elkészült és engedélyezett tervek alapján hamarosan megkezdődik az építkezés. Az épület a vallási funkción kívül, kulturális központ is lesz, ahova minden érdeklődőt sok szeretettel várunk.

A végjáték - Az eretnekség útján a pápa

A hír rövid és tömör. A mai hívőknek a lényeg fel sem tűnik, mert hittanon, vagy mondjuk régmódiasan: katekizmuson már nem tanítják és lassan a bűntetőjog alá fog tartozni, ha kimondjuk: eretnek vagy eretnekség. A hír pedig annyi, hogy Ferenc, az új pápa monofizita kitüntetést vett át a kopt (egyiptomi) pápától.
A lényeg pedig az, hogy a koptok monofiziták. Ami a római-katolikus és ortodox egyház szerint is eretnekség, ugyanis Jézus emberségét tagadják. Az egyház a 451-s Kalkedóniai zsinaton eretnekségnek minősítette és kiközösítette a követőket.

Mégis mit jelent hinni az Egyházban?

Sokan kérdezik, megtapasztalva korunk erkölcsi-szellemi süllyedését, mit jelent hinni az Egyházban, amikor vezető képviselői gyakorta egy gyékényen árulnak Isten bármilyen oldalról jövő ellenségeivel, amikor nyíltan vagy (ami sokszorta veszedelmesebb) burkoltan hirdetik, hogy vallás ugyan kell, de Egyház nem. Mi tehát akkor e kérdésben a tényleges igazság? Különösen is kardinális kérdés ez, amikor a nyáj őrzésére hivatott pásztorok közül számosan eltévelyednek, mint Karl Lehmann bíboros, mainzi érsek, aki évekkel ezelőtt kijelentette, hogy hisz Krisztusban, de az Egyházban nem, azonban ilyenkor is, mint mindig, az a perdöntő, amit a Szentírás, a szenthagyomány (s általuk a dogmatika) tanít, hiszen eszerint Jézus Krisztus nem maradt meg földünkön látható alakban, mégis gondoskodott arról, hogy tanításai fennmaradjanak, és ezek intézményes fenntartására alapította az Egyházat.

Egy 1600 éves prófécia korunkban beteljesül?!

Szent Nílus [? - 430]
A róla szóló első információk alapján Nílus egy egyházon kívüli, családos ember volt, a konstantinápolyi bíróság egyik hivatalnoka. Aranyszájú Szent János pátriárkasága idején, annak első száműzetése előtt ő irányította Nilust a Szentírás tanulmányozásában és a vallásosság terén. 390-ben vagy 404-ben Nílus elhagyta feleségét és egyik fiát, és másik fiával, Theodulossal a Sinai hegységbe ment, hogy szerzetes legyen. Ott éltek kb. 410-ig, amikor szaracénok támadták meg a kolostort és fiát foglyul ejtették.
Fel akarták áldozni a fiút istenüknek, végül azonban eladták rabszolgának, így a palesztinai Eleusa püspök tulajdona lett. Közben Nílus is elhagyta a kolostort, hogy fiát keresse, és sikerült is rátalálnia a püspöknél. A püspök mindkettőjüket szerzetessé szentelte és visszaengedte a Sinai hegyre. 430-ig biztosan életben volt Nílus, halálnak pontos ideje azonban ismeretlen, néhány író szerint 451-ig élt.