Prohászka Ottokár: Betlehemi furulyaszó

Ez már a hetedik szomorú magyar karácsony, melyet kegyelettel ünneplünk ugyan, ahogyan hitünk tartja s követeli, de amelynek éjszakájában biztató fények nem igen járnak s mely az angyali éneket a nagy békességről még nem váltja valóvá. Annál inkább van szükségünk belső összeszedettségre, nagy hitre s meleg áhítatra, melyeket az isteni kisded föl is éleszt szívünkben, ha szeretettel és alázattal járulunk hozzá.

Botrány a Hatvani Belvárosi Templomban - egy tavalyi történet folytatása 1. rész

Elektronikus levelet hozott a postánk:

"Tisztelt Hölgyem / Uram!

Névtelenül gyalázni, gúnyolódni másokon nem keresztényi magatartás. - Névvel sem az.
Aki nem meri a véleménye alá odaírni a nevét az fél. A félelem az ördögtől való!
Szégyenletesnek tartom a magatartásukat!
A keresztényi magatartás az lenne ha levennék a Koza József prépostról irottakat v. írják alá a nevüket - ha nem félnek.

Köszönettel és üdvözlettel

Hoffman József"

A „zsidó-kereszténység” fából vaskarika!

Azt, hogy a „zsidó-kereszténység” fából vaskarika, nem csak feltétlenül keresztény, kivált katolikus teológusok ismerik el, hanem számos zsidó rabbi is, mint az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség részéről Köves Slomó, aki már számtalanszor leszögezte, hogy nekik nincs szükségük reánk, keresztényekre, elismerve ezzel, hogy nem kérnek a Krisztus-követésből, az Istenfiúságból, ami nélkül pedig, amint nagyjaink közül Prohászka püspök hangsúlyozta, aligha békélhetnek meg magukkal s velünk.

Százötvenöt éve született Magyarország tanítómestere, Prohászka Ottokár püspök

A két világháború közötti nemzeti-keresztény értelmiség részéről „Magyarország tanítómesterének” („praeceptor Hungariae”) tekintett Prohászka Ottokárról bár sok szó esik manapság, életművét mégis igen kevesen ismerik alaposan. Különösen is azok nem, akik legszívesebben egy kézlegyintéssel elfeledtetnék őt, mondván, antiszemita volt. Arról persze hallgatnak, hogy antiszemitizmusa inkább etikai, mint etnikai jellegű volt, vagyis elsősorban nem embertani tulajdonságai miatt bizonyult számára ellenszenvesnek a nevezett etnikum, hanem képviselői zömének erkölcsi élete miatt. Erre való tekintettel helyezzük górcső alá a püspök idevágó főbb megnyilatkozásait!

Erdő Péter filoszemitizmusa ...

fokozhatatlan: szerinte a zsinagógák a vallási élet, a kultúra központjai.

Amint a Mazsihisz honlapjának 2013. január 27-i közleményében olvassuk, Erdő (Grünwald) Péter bíboros aznap a csepeli új zsinagóga alapkőletételén mondott beszédében kijelentette, hogy a „templomok és zsinagógák mindig a vallási élet, a kultúra, a közösségépítés központjai”, ezért „a múlt szörnyűségei és olykor a jelen keserűségei közepette reménysugár ez a mai alapkőletétel”. Nem tudjuk, bíborosunk hányszor hiányzott hittanóráról, mindenesetre ezúttal Hunhír-ötpercben megfogalmazzuk, miért abszurd kijelentés ez keresztény, pláne főpapi ajakról.

Egy nép akkor indul veszni leginkább, ha papjai is cserbenhagyják

Nem lehet elégszer hangsúlyoznunk, hogy egy nép akkor indul veszni leginkább, ha lelki vezetői, vagyis papjai is cserbenhagyják, s ez korántsem csak az elmúlt évtizedek békepapi működésére, hanem már a kiegyezés utáni egyházi életre is igaz, amint kitűnő irodalomtörténészünk, az 1978. augusztus 14-én Budapesten elhunyt Féja Géza önéletrajzi vallomása is igazolja.

Égető szükség volna a harcos Egyházra

Manapság, amikor a kereszténység és a zsidóság látszólag összeházasítását akaró, valójában azonban az előbbinek az utóbbi alá rendeléséért semmilyen áldozattól vissza nem riadó cionizmus és az előbbi hívei közül az emiatt elkeseredetteket a krisztusi igazságoktól eltávolító, helyettük valamiféle sohasem ismert 'magyar ősvallás'-t hirdető pszeudo-neopogányság szektásokra jellemző tudálékos vagdalkozásokkal toborozza egyre növekvő táborát, égető szükség volna a harcos Egyházra, az 'Ecclesia militans'-ra, annak olyan papi arcéleire, mint amilyen volt egy (hogy csak az ismertebbekre utaljunk)...>>>

Prohászka püspök úr vs. politikai alja ...

Prohászka Ottokár püspök

Mottó:
„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.
A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”

Örömmel olvastam napokkal, hetekkel ezelőtt, hogy Prohászka püspök úrnak köztéri szobrot kívánnak állítani Budapesten. Az eredeti elképzelés arról szólt, hogy az eredeti szobrot az eredeti helyszínén állítsák vissza.