Nagyszerda

(Stációs-templom: Sancta Maria Maggiore-bazilika)

"Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Nagykedd

(Stációs-templom: Szent Piroska temploma)

"Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad előttem szándékukat. Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé. De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet." [Jer 11,18-20]

Nagyhétfő

(Stációs-templom: a Szent Praxedes-templom)

Hat nappal vagyunk a Húsvét előtt, erről a majd történelmi eseményről emlékezik az evangélium [Jn 12,1-9]. Mária példáját mi is követhetjük, mert Krisztus misztikus testében a szegények jelentik az Úr lábait és nekik szolgálhatunk, mint a stációs szent is minden vagyonát a szegényeknek adta. Így enyhítsük az Úr szenvedéseit, akinek panaszszava hangzik fel a mai misében.