Valódi keresztény egység

"Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt...." [Mt 16,18]

Kiindulási pont [premissza], hogy Urunk Jézus Krisztus egyetlen Egyházat alapított. Így már az is blaszfémia, ha valaki kálvini (alias református), vagy pl. lutheri (evangélikus) egyházról beszél, vagy a fentieket egyháznak nevezi. Urunk világosan kimondta, hogy az Egyházát Péterre (az apostolra építi, és implicite az utódaira), nem pedig minden jött-ment hitértelmezőre. Hitértelmezőre, mert Péter és a többi apostol, illetve utódaik kivételével nem kaptak megbízást Urunktól a hit hirdetésére és főleg nem az értelmezésére, ugyanis  >>>

Bergoglio: Az erkölcs tanítását abba kell hagyni

Ferenc nem beszél sokat az abortuszról, a homoszexuális házasságról, vagy a fogamzásgátlókról. Azt mondja, nem kell ragaszkodni az ilyen témákhoz – inkább nagyobb hangsúlyt kell fektetni a pozitív dolgokra, nehogy elveszítsük az evangélium frissességét és illatát.

Isten gyermekeinek a lelki javai a Szentírás hirdetésétől függenek, amely maga Jézus Krisztus által lett Szent Péterre és az apostolokra bízva. Az igazi hívő, az örökkévaló igazságok teljes átadását várja az ő pásztoraitól, akkor is, amikor az ellenkezik a világgal. Mások, ezzel ellentétben, azt szeretnék, ha egyes igazságokat megváltoztatnának, azért, hogy ők, egy jóval nyugodtabb lelkiismerettel élhessenek.

Vannak lelkek, amelyek megsemmisüléssel lesznek büntetve?

Dogma: Az embernek szabad, szellemi, halhatatlan lelke van, amely valóban a test lényegi formája.

Az egoisták magukat ítélik el; az ö lelkük nem lesz büntetve, hanem meg fog semmisülni.

Mi történik velünk a halál után? Hova jutunk mind? Ez egyike azon nagy kérdéseknek, amely minden emberi teremtmény felé szegeződik, akár keresztény, akár nem. A történelem folyamán az erre a kérdésre adott választ gyakran oly módon keresték, ami nem igényel szigorú erkölcsi hozzáállást, amely összetartozik egy olyan hittel, amely az örök létezésben, és egy jutalmazó és büntető végtelen Istenben látja mindennek az alapját.

Isten soha nem ítél el, mindig megbocsát?(!)

"Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva." [Mt 16,19]

‘Egy második elvi platform [az üdvözülésé], az elveszett kegyelem hajótörése után.’ A kereszténység első századai óta, ilyen módon lett leírva, a bűnbánat Szentsége: (cf. Dz 1542) Valóban, egy élénk és sokatmondó kép, mert amikor egy lélek elveszti a keresztséggel nyert ártatlanságát, egy komoly kihágást követve el, úgy hullik, mint egy fuldokló személy, a bűn sötét hullámai közé. Azért, hogy ne az örök kárhozatban sínylődjön, és hogy visszanyerje az elveszett kegyelem kincsét az illető, a gyónáshoz kell, hogy folyamodjon, ami a biztos palló az üdvösséghez, azon megkereszteltek számára, akik nem akarnak elveszni. Azonban ez az isteni gyógyír meghatározott feltételekkel érvényes. Isten mindig megbocsát? Ő még azoknak is megbocsát, akik nem akarnak a bűnök tengeréből kimenekülni? Egy ilyen fontos téma, mély elemzést kíván.

Isten munkálkodása a nem keresztényekben ...

"Ne legyenek rajtam kívül más Isteneid!" [Exo 20,3]

Isten munkálkodása a nem keresztényekben olyan szent megnyilvánulásokat idéz elő, amely viszonzásképp másokat az Isten felé vezető úton közösségi élményekben részesít. Keresztényként nekünk is javunkra válhatnak ezek a kincsek

Jehova Tanúi: Olvasói levél tárgyi tévedésekkel

"A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja." [Jn 8,44]

"Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, és azt mondták Jézusnak: »Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?« Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák.

Prédikáció: Jézus Szent Szíve

Kedves hívek!

Júniusban, Jézus Szíve hónapjában a következő kérdést tehetjük fel: Ki Isten? Milyen az Isten? Milyen a belső világa? Szereti-e az embereket? Minden ember felé fordul-e?

Mennyire megbízható a Biblia?

A Biblia egyedülálló könyv. Minden más könyvtől különbözik. Egyedülálló folyamatosságában és üzenetének egységében, harmóniájában. Körülbelül 1400 éven keresztül, több, mint 40 szerző írta, akik különböző helyeken éltek, különböző időkben és különböző képzettséggel, személyiséggel rendelkeztek. Volt közöttük király, miniszterelnök, orvos, de halász, juhpásztor és adószedő is. Több száz olyan alaptémát vetettek fel, amelyek az emberiséget régtől fogva izgatják, és amelyekkel kapcsolatban egyáltalán nincs közmegegyezés. Ebben a könyvben annak ellenére harmónia és egységes vélemény található ezekről a témákról, hogy olyan hatalmas időintervallumot fed le, és annyira különböző emberek írták. Központi témája, amely az egészen végigvonul: Hogyan menti meg Isten az emberiséget?

Karácsony: az örök szeretet megtestesülése

"Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." [Jn 13,34]

Karácsony: a megváltó születésének az ünnepe. Az a nap, amikor az örök szeretet közénk jött Isten szeretetével és tanításával. A tíz parancs mellé adott egy új parancsot: "Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket.". Ezt az üzenetet próbálták felhasználni a kommunista világban, amikor a figyelmet Jézusról megpróbálták átterelni csak a szeretetre. Ennek a fényében kell vizsgálnunk mindent. Ahol a szeretet ellen vétenek, uszítanak, ahol átkoznak, az nem lehet keresztény. Nagyon jól mutatja a következő kép:

Egy igaz megközelítés: Reformáció? Nem - Deformáció!

Három év híján ötszáz éve, hogy ezen a napon Martin Luther ágostonos szerzetes kiszögezte kilencvenöt tételét a wittenbergi vártemplomra. Ezzel kezdetét vette az a folyamat, amit olyan sokan mindmáig ünnepelnek. Holott, ha valóban keresztények vagyunk, éppen az ellenkezőjét illene tennünk. De lássuk csak, hogy miért!

A szinkretizmus napja - 1517. Október 31.

"Credo ... Et unam, sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam. Confiteor unum baptisma in remissionem peccatorum. Et expecto resurrectionem mortuorum, et vitam venturi saeculi."

[Credo - Hitvallás részlet]

1517. Október 31. - Luther Márton ezen a napon tűzte ki 95 tételét a Wittenbergi várkapura, ha tényleg így történt. Tételei a katolikus tanítás 95 területét és igazságát vonta kétségbe, amit az évek folyamán megcáfoltak és a cáfolatot bizonyítottak. A reformációnak hazudott folyamat nem egyéb, mint egy nyílt szinkretizmus, ahol csemegézek a gyümölcstálból (a hitnek asztaláról, tanításából), hogy ez nekem megfelel (Kegyelemtan [Predestináció - Eleve elrendelés]), ez nekem jobb, erre nics szükségem (az Ószövetség 7 könyve, ami hiányzik a protestáns Bibliából [lásd: Tóbiás könyve, Judit könyve, A Bölcsesség könyve, Jézus, Sirák fia könyve, Báruk könyve, Makkabeusok első könyve, Makkabeusok második könyve), ez lényegtelen (lásd pl. Luther és a Jakab levél esete [szalmalevél] - ki akarta hagyni az Újszövetségből) és lehetne sorolni.

Ferencnek a zsidó valláshoz való viszonya – eretnekség?

Sokszor tapasztalható, hogy Rómában úgy fogalmaznak meg eretnekségbe mutató, vagy egyértelműen erkölcstelenségbe vezető gondolatokat, hogy azok nagy erőlködéssel helyesen is magyarázhatóak legyenek, mégis elérjék a kívánt hatást: 1. a tannak a hívek fejében történő megváltozását, 2. a cserébe kapott dicséretet a világ hatalmasaitól és vezető médiumaitól. Erre az egyik legjobb példa Ferenc hírhedt kijelentése: „Ki vagyok én, hogy elítéljem őt?” (tudniillik a gyakorló homoszexuálist). Régen az ilyen kijelentéseket a Sanctum Officium (a Hittani Kongregáció elődje) megfelelő elítéléssel (censura) sújtotta:

Hogyan lettem katolikus? – egy egykori muzulmán vall megtéréséről

Illusztráció

Liberális szunnita muzulmán családban nevelkedtem, a vallás sohasem volt igazán fontos az életünkben. Az iskolában viszont egészen kicsi korunktól sokat tanultunk róla. Belénk sulykolták az iszlámhoz való ragaszkodást és a más vallásokkal való szembenállást. Még tízéves sem voltam, amikor már tudtam, hogy a zsidók és a keresztények meghamisították a Bibliát, amelyben eredetileg Ahmed (Mohamed) is szerepelt; hogy Jézust, aki csupán egy próféta, a keresztények kiáltották ki Isten Fiának; hogy Jézus nem halt meg a kereszten (Isten nem engedte volna, hogy prófétáját ilyen gyalázat érje, ezért mást feszítettek meg helyette); hogy a keresztények három Istent imádnak: Allahot, Jézust és Máriát; hogy tehát a kereszténység hamis vallás és minden keresztény hitetlen, ezért még köszönnöm sem szabad nekik.

Hogyan lettem katolikus? – egy egykori boszorkány vall megtéréséről

Névleg protestáns családban születtem, de kamaszkoromban már messze elkerültem mindenféle templomot. Nem szerettem vasárnap korán kelni, és az istenkapcsolatnál sokkal fontosabbnak tűnt, hogy mindenkinél jó legyek. Ám azért érdekelt a vallás; keresztény barátnőim révén több protestáns gyülekezetben megfordultam. A Katolikus Egyházat csak olyan horrorfilmekből ismertem, mint Az ördögűző, mégis volt benne néhány dolog, ami izgatott. Például a rózsafüzér. Máig emlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor egy katolikus családnál először láttam igazi rózsafüzért. Nem tudtam, hogyan kell vele imádkozni, de éreztem, hogy van benne valami különleges.

Hogyan lettem katolikus? – egy egykori ateista vall megtéréséről

Az élet értelmének kérdésében sohasem tudtam közös nevezőre jutni ateista ismerőseimmel, akik úgy vélték, az életben rengeteg értelmes cél van annak ellenére, hogy az ember nem több, mint kémiai folyamatok összessége. Ezt a gondolatmenetet sohasem tudtam megérteni, sőt intellektuálisan hazugnak tartottam. Fiatalként hazugnak éreztem hát az életemet, mert tudtam, hogy az életnek nincs értelme, mégis úgy éltem, mintha az enyémnek lenne, mintha a remény, a szeretet, az öröm nem csupán agyi kémiai folyamatok okozta káprázat, hanem valóság lenne. Munkába, rohanásba, ivásba, társaságba menekültem. Öngyilkosságra is gondoltam, mondván, így hamarabb túlesnék azon, ami úgyis elkerülhetetlen. Mindegy, mikor szorozzuk be nullával az életet, az eredmény ugyanannyi.

Hogyan lettem katolikus? – egy egykori protestáns vall megtéréséről

Metodista vallásban nevelkedtem, később pünkösdi, szabadkeresztény, evangélikus, presbiteriánus és baptista gyülekezetekbe jártam. Úgy gondoltam, a kereszténység drágakő, és a protestáns egyházak e drágakő csiszolt oldalai. Az 1990-es években egy vasárnap baptista lelkészünk kijelentette: mi mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk. Elgondolkoztam, mert eszembe jutott néhány kivétel. Például az apostolok senkinek sem mondták, hogy fogadja szívébe Jézust mint személyes Urát és Megváltóját, hanem azt, hogy tartson bűnbánatot és keresztelkedjen meg. Persze ezt a mai kor megváltozott körülményei indokolhatják.

Hogyan lettem katolikus? - egy egykori agnoszitkus vall megtéréséről

Chicagóban nőttem fel, evangélikus családban. Szüleim nem voltak igazán lelki beállítottságúak, de fontosnak tartották, hogy megismerjem a kereszténységet - hogy azután magam döntsek a hit kérdésében. Konfirmáltam, aztán nem mentem vissza többé.

Hogyan lettem katolikus? - egy egykori ortodox zsidó vall megtéréséről

Sorozatot indítok melyben olyan személyek mesélnek, akik, ateisták, más vallásúak voltak és rátaláltak életükben az egyetlen igaz hitre a római-katolikus Egyház által tanítottra. Életük fordulatai, eseményei néha megdöbbentőek még számomra is, aki hasonló utat járt be. Egyetlen dolog erősödött meg bennem - amit eddig is tudtam -, hogy létezik az a damaszkuszi út, ahol a keresztény üldöző és gyilkoló Saulból Szent Pál lett, a pogányok apostola, akinek a Krisztológiája csodálatos.
A cikk sorozat végéig - ami mostani állapotok szerint hét héten át fog tartani - gondolkozom azon, hogy megírom az én damaszkuszi utamat, illetve Pálfordulásomat. De van néhány ismerősöm aki hasonlóan élt és járt, velük is beszélek, hátha hajlandóak megnyilatkozni.

Apologéta

A liturgikus megújulás gyümölcsei 29. rész - Bergoglionak ítélték a menóra díjat Izraelben

"Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez." [Zsid 8,13]

Néhány nappal azután, hogy Ferenc pápa kiadta apostoli buzdítását az "Evangelii Gaudium", melyben megerősíti, hogy Isten szövetségét a zsidókkal "még sohasem vonták vissza" [§247], jelképes ajándékot kapott a jelenlegi Izraeli miniszterelnöktől. A dokumentumot 2013. november 24-én írta alá és december 2-án Netanjahu egy menórát ajándékozott neki Izrael nevében.

Karácsony: az örök szeretet megtestesülése

"Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." [Jn 13,34]

Karácsony: a megváltó születésének az ünnepe. Az a nap, amikor az örök szeretet közénk jött Isten szeretetével és tanításával. A tíz parancs mellé adott egy új parancsot: "Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket.". Ezt az üzenetet próbálták felhasználni a kommunista világban, amikor a figyelmet Jézusról megpróbálták átterelni csak a szeretetre. Ennek a fényében kell vizsgálnunk minden szektát. Ahol a szeretet ellen vétenek, uszítanak, ahol átkoznak, az nem lehet keresztény. Nagyon jól mutatja a következő kép: