Prédikáció: Szent István vértanú

Kedves testvérek!

Szülőfalumban, Siering Steyernél a plébánia templom Szent István protomártírnak van szentelve. A templom belsejét egy gyönyörű újgótikus főoltár alkotja. A főmotívum egy drámai jelenet: Szent István megkövezése. Szent István térdel a földön, kezeit az éghez emelve, miközben az emberek köveket szednek fel a földről és felé dobják.

Szent István vértanú diakónus

"...Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.” Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült. ..." [ApCsel 7,52-60]

A vörös "patkánydiktatúra" vértanúja

"Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket." [Mt 24,9]
95 éve, április 9-én végezték ki – koholt vádak alapján – Szemelliker Antal fülesi plébánost Sopronban. Emléke előtt egy, a Hitvallás 2011. évi márciusi számában megjelent írással adózik a Győri Egyházmegye.
„A proletárdiktatúra rémes, véres napjai, melyek szeretett hazánk felett a közelmúltban átviharzottak, egyházmegyénket sem kímélték meg” – írja Fetser Antal győri püspök 1919. szeptember 10-én kelt körlevelében. Ezután megemlékezik az egyházmegye „szomorú és fájdalmas veszteségéről, két derék, buzgó és lelkiismeretes papjának kivégeztetéséről.”

Szent István vértanú diakónus

"...Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.” Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült. ..." [ApCsel 7,52-60]

A liturgikus „megújulás” gyümölcsei 15. rész – a civil akolitusok

Az utóbbi bő egy évtized alatt hazánkban ugrásszerűen megnőtt a civil áldoztatók jelenléte az Egyház életében. Az új rítus akolitusoknak nevezi őket, amely megtévesztő; ugyanis az akolitus eredetileg egészen mást jelent. A megnevezésen túl azonban sokkal nagyobb problémáról van szó, erről szól az alábbi írás. A tradicionális latin rítus szerint a szentségi karakterrel bíró egyházi rendet több kisebb rend előzi meg, úgymint ostiarius, lector, exorcista, akolitus és szubdiákonátus.

"Utódom börtönben fog meghalni..."

Az amerikai kultúra szekularizációja sokkal fontosabb téma, mint a politikai kérdések vagy a választások kimenetele, írta Francis George bíboros, Chicago érseke, az egyházmegye lapjában, a „Catholic New World” egyik rovatában.