Mi lett volna, ha a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja tényleg megvalósul? - évfordulós gondolatok

December 4-én, a középkorban oly népszerű 14 segítőszent egyikének, Szt. Borbála szűz és vértanúnak ünnepén volt éppen fél évszázada, hogy a II. vatikáni zsinat püspökei jóváhagyták a Sacrosanctum Concilium címet viselő szent liturgiáról szóló konstitúciót. Szt. Borbálát hagyományosan a tüzérek és bányászok védőszentjeként tiszteli az Egyház, ezért most őt hívjuk segítségül, amikor a viták pergőtüzében állva a mélyére ásunk annak, hogy valójában mit is tanított ez a dokumentum. Erre annál is inkább szükség van, mert talán egyetlen zsinati dokumentumot sem idéztek olyan sokszor, olyan helytelenül és olyan félrevezető módon, mint az SC-t. XVI. Benedek pápa korszakalkotó karácsonyi beszédében (2005. december 22-én) fölszólította az Egyházat, hogy ne a megfoghatatlan „zsinat szelleme”, hanem konkrétan a „zsinat betűje” legyen az igazodási pont, azaz elérkezett az idő, hogy elhagyva a szakadás és törés romboló hermeneutikáját, a folytonosság hermeneutikája szerint újraértékeljük azt, amit a zsinat valóban előirányozott.