Ki, kinek állít emlékművet és miért?

Aligha szükséges szociológiai tanulmány annak bizonygatásához, vidéki nagyvárosaink közül melyikben él leginkább zsidó reneszánsz, s ennek jeleként hol történhet meg az, hogy azt önként támogatja az illetékes katolikus egyházmegye is. Mert igen, nem tévedés: a ki tudja, hányszor lekirekesztőzött Magyarországon ilyesmi is lehetséges.

Karácsonyi ajándék: Haláltánc a Kölni Dómban [videóval]

"Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt." [Mt 16,18]

"Ez a néhány dómtorony, a chartresi, a reimsi, a kölni, a kassai, ezek jelentették a múló időben az örök Európát."

Márai Sándor

Bejárta a világsajtót a sokkoló hír, hogy Karácsony ünnepén a kölni dómban a szentmise elején egy félmeztelen nő ugrált az oltáron.

Civil papok

Szomorú világban élünk. Szomorú, mert az IGEN nem feltétlenül jelent IGEN-t, és a nem is hasonlóan nem mindig nemet. Kétezer évvel ezelőtt a kimondott szónak súlya volt, Isten szájából elhangozva pedig teremtő ereje. Legyen! És lett.

A papok a II. Vatikáni Zsinatig biztosan reverendában jártak, a szerzetesek pedig a rendnek megfelelő öltözékben - például a ferencesek csuhában. Magyarországi viszonyokat ismerve elmondható, hogy kb. 2000-ig még jellemző volt, de onnantól kezdve robbanás szerűen szoktak le a papok és szeminaristák a reverenda használatáról. Van olyan plébános ismerősöm, akit hat év alatt talán ha egyszer láttam reverendában. Pedig milyen jó látni, hogy a szembejövő férfi a katolikus egyház felszentelt papja, vagy felszentelésre kerülő szeminaristája.