Miközben az Immaculata ferenceseinek szárnyait lenyesi, mert ők
szerzetesi életükben a hagyományos liturgiát részesítették előnyben, Róma püspöke
egyfelől – az irigység egy cseppjével a hangjában – az ortodoxok
liturgiáját dicséri, másfelől a mohamedánoknak azzal a kívánsággal küldi
üdvözletét, hogy életükkel „a legmagasabbat” dicsőítsék (természetesen
azok legmagasabbikát, hiszen a keresztények Istene nem azonos az iszlám
istenével, és akiknek Korán-imáik így a semmibe mennek).
"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]
