Hogyan lettem katolikus? – egy egykori muzulmán vall megtéréséről

Illusztráció

Liberális szunnita muzulmán családban nevelkedtem, a vallás sohasem volt igazán fontos az életünkben. Az iskolában viszont egészen kicsi korunktól sokat tanultunk róla. Belénk sulykolták az iszlámhoz való ragaszkodást és a más vallásokkal való szembenállást. Még tízéves sem voltam, amikor már tudtam, hogy a zsidók és a keresztények meghamisították a Bibliát, amelyben eredetileg Ahmed (Mohamed) is szerepelt; hogy Jézust, aki csupán egy próféta, a keresztények kiáltották ki Isten Fiának; hogy Jézus nem halt meg a kereszten (Isten nem engedte volna, hogy prófétáját ilyen gyalázat érje, ezért mást feszítettek meg helyette); hogy a keresztények három Istent imádnak: Allahot, Jézust és Máriát; hogy tehát a kereszténység hamis vallás és minden keresztény hitetlen, ezért még köszönnöm sem szabad nekik.

A Templom Intézet készül az „állandó áldozatbemutatásra” [videóval]

„Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.”
[Jn 5,43] 

Keresztény szemszögből a harmadik zsidó templom felépülésének kizárólag a bibliai próféciák beteljesülésének szempontjából van jelentősége, hiszen tudjuk, hogy „ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik.” [Apcsel 7,48] Ugyanakkor a templom felépülése az egyik legkézzelfoghatóbb jelzése lenne az utolsó hét év közelségének.