Vajon Márton Áron mit szólna ma a csíksomlyói búcsún?

Egészen biztosan visszautasítaná Csíksomlyó szellemének meghamisítását. Holmi ősmagyarkodó hazugságokat szőni az erdélyi nép hűséges keresztény hitébe, a lángszellemű, vértanú lelkületű püspök szemében blaszfémia lenne. Szemére vetné a politikai formációknak és vak követőiknek, hogy inkább tartsák be a Szűzanya, Biblia-béli kevés megszólalásának egyiket: „tegyétek, amit a Fiam mond!” (Jn 2,5).

„Árral szemben minden áron”

A címadó székely rigmusról talán nem is gondolnánk, hogy mennyire ráillik Márton Áron erdélyi püspökre. A legtöbb vele foglalkozó publikáció vagy előadás mindmáig többnyire csak a véreit a kommunista és román uralom ellen védelmező főpásztort láttatja, de a liberalizmus iránt való zsigeri gyűlöletéről valahogy hallgat. Pedig amint fogalmazott, „a bolsevizmus édes gyermeke a liberalizmusnak, Marx és Lenin a legkövetkezetesebb liberálisok, a liberális tételekből lehozták a legvégső következtetéseket: Kant még annyit mondott, az Isten létét nem lehet bizonyítani, Marx már biztosan hirdeti, hogy nincs”, örökül hagyva, „arra vagyunk hívatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Istent a hitetlen világba”. Mégpedig árral szemben minden áron.

Egy nép akkor indul veszni leginkább, ha papjai is cserbenhagyják

Nem lehet elégszer hangsúlyoznunk, hogy egy nép akkor indul veszni leginkább, ha lelki vezetői, vagyis papjai is cserbenhagyják, s ez korántsem csak az elmúlt évtizedek békepapi működésére, hanem már a kiegyezés utáni egyházi életre is igaz, amint kitűnő irodalomtörténészünk, az 1978. augusztus 14-én Budapesten elhunyt Féja Géza önéletrajzi vallomása is igazolja.