„Prohászka önmagában is élővé, állóképessé tette a magyar szellemi életet”

Méltán nevezték őt hazánk apostolának és tanítómesterének. De mégis miért? Ha a róla szóló visszaemlékezéseket olvassa a mai historikus, csak eggyel felelhet erre: megtanította nemzetét a saját értékei megőrzésére, arra, hogy szellemi kincseink alapján nem kell és nem is szabad csüggedten, lehajtott fejjel menetelnie az európai nemzetek sorában.

Vajon Márton Áron mit szólna ma a csíksomlyói búcsún?

Egészen biztosan visszautasítaná Csíksomlyó szellemének meghamisítását. Holmi ősmagyarkodó hazugságokat szőni az erdélyi nép hűséges keresztény hitébe, a lángszellemű, vértanú lelkületű püspök szemében blaszfémia lenne. Szemére vetné a politikai formációknak és vak követőiknek, hogy inkább tartsák be a Szűzanya, Biblia-béli kevés megszólalásának egyiket: „tegyétek, amit a Fiam mond!” (Jn 2,5).

Kérdőjelek II. János Pál szentté avatása kapcsán

II. János Pál szentté avatása kapcsán kérdőjelek vetődnek fel, ugyanis egyesek, nem is kevesen, nehezményezik, mennyire elhanyagolta a Trianonban elrabolt területeinken élő véreink magyar papokkal való ellátását. Mások viszont egyéb, de nem kevésbé fontos okok miatt tesznek fel kérdőjeleket. Egyre többen kérdezik ugyanis, hol vannak már vén kontinensünk azon korai, amikor még valóban minden igaz keresztény által tisztelteket avatott szentekké a mindenkori szentatya, Krisztus földi helytartója? Amint a mindmáig időtálló, Bangha Béla jezsuita által szerkesztett, 1931 és 1934 között megjelent Katolikus Lexikonban Bőthy Lajos egri teológiai tanár írta, a szentté avatás a pápának az az ünnepélyes, csalatkozhatatlan kijelentése, amellyel valakiről megállapítja, hogy a megdicsőültek között van, s tiszteletét az Egyház számára előírja. Olyanokról, akikből életükkel, tanításukkal mind az öt világrészen Krisztus katonái váltak.

1892. március 29. - Mindszenty József bíboros, hercegprímás

Százhuszonkét éve, 1892. március 29-én született a vas vármegyei Csehimindszenten Mindszenty József bíboros, aki nem a középkori aszkéták, hanem a keresztes lovagok lelki örököse volt (ami természetesen egyáltalán nem jelentheti szentként tisztelhetőségének megkérdőjelezését, csak annak tudomásulvételét, hogy egészen másban és másként volt szent, mint az előbbiek!), „miles Christi”, „Krisztus katonája”, így a mostani évforduló alkalmával ennek sajnálatosan elfeledett jeleként ismét kiemeljük, nemcsak a bolsevizmus, hanem Trianon ellen is harcolt.

„Árral szemben minden áron”

A címadó székely rigmusról talán nem is gondolnánk, hogy mennyire ráillik Márton Áron erdélyi püspökre. A legtöbb vele foglalkozó publikáció vagy előadás mindmáig többnyire csak a véreit a kommunista és román uralom ellen védelmező főpásztort láttatja, de a liberalizmus iránt való zsigeri gyűlöletéről valahogy hallgat. Pedig amint fogalmazott, „a bolsevizmus édes gyermeke a liberalizmusnak, Marx és Lenin a legkövetkezetesebb liberálisok, a liberális tételekből lehozták a legvégső következtetéseket: Kant még annyit mondott, az Isten létét nem lehet bizonyítani, Marx már biztosan hirdeti, hogy nincs”, örökül hagyva, „arra vagyunk hívatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Istent a hitetlen világba”. Mégpedig árral szemben minden áron.

A szociáldemokrácia és a kommunizmus egypetéjű ikrek,

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy akik a kommunizmust kárhoztatják, elismerően szólnak viszont a szociáldemokráciáról, elfeledve ideológiai azonosságukat, ezért a tisztánlátás érdekében a szociáldemokrácia alaptételeit ismertetjük a százharminckilenc éve, 1874. július 22-én Dunaföldváron született (és 1945. március 27-én Szegeden elhunyt) kitűnő magyar jezsuita teológus, Müller Lajos „Lehet-e keresztény hívő szociáldemokrata?” címmel 1921-ben megjelent, 1946-ban indexre tett írásával, amelyben a két fél saját forrásaiból egyértelműen azt igazolja, hogy a szociáldemokrácia és a kommunizmus egypetéjű ikrek, mindegyikük a vallás elhalását, az egyház felszámolását akarta. 

Az MKPK szégyene: máig alig tett valamit érdemben Mindszenty boldoggá avatásáért

Ezen a héten emlékeztünk arra, hogy harmincnyolc éve, 1975. május 6-án hunyt el Mindszenty József bíboros. Noha a hitünkért és hazánkért mindvégig állhatatos bíborosunkról idestova két évtizede a magyar egyházi vezetés valósággal dicshimnuszokat zeng, szégyen, hogy eközben mindmáig alig tett valamit érdemben boldoggá avatásáért, holott erre vár az öt világrész valamennyi hitében hű maradt magyarja, elvégre aligha van nagyobb lelki támasz egy nemzet életében, mint ha emelt fővel vallhatja boldognak lelki elöljáróit.

Egy nép akkor indul veszni leginkább, ha papjai is cserbenhagyják

Nem lehet elégszer hangsúlyoznunk, hogy egy nép akkor indul veszni leginkább, ha lelki vezetői, vagyis papjai is cserbenhagyják, s ez korántsem csak az elmúlt évtizedek békepapi működésére, hanem már a kiegyezés utáni egyházi életre is igaz, amint kitűnő irodalomtörténészünk, az 1978. augusztus 14-én Budapesten elhunyt Féja Géza önéletrajzi vallomása is igazolja.