Pünkösd utáni XI. Vasárnap - Szent Lőrinc

Kedves hívek!

Holnap ünnepeljük Szent Lőrinc ünnepét. Nagyon jól illik az idei forró, nyári napokhoz, hiszen ismert a történet, hogy a roston sütötték meg és így szenvedett mártírhalált. Szent Lőrinc Róma leghíresebb mártírjai közé tartozik. Mártíriuma 258-ban, Valérián császár alatt volt, az ó-egyház legismertebb eseményei közé tartozik. Ezt a tényt támasztja alá, hogy Róma 7 főtemploma, illetve zarándok temploma közül az egyik Szent Lőrincnek van szentelve.

Szent István vértanú diakónus

"...Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.” Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült. ..." [ApCsel 7,52-60]

Tudós-Takács János: Papi nőtlenség vagy nőtlen papság?

A kereszténység első századaiban nem volt kötelező egyházfegyelmi előírás, hogy a papok nőtlenek legyenek. Az első utalás a papi cölibátusra a Kr. u. 300 körül tartott, spanyolországi elvirai (nem egyetemes) zsinat 27. és 33. kánonjában található. Ezek a kánonok regionális érvénnyel megtiltják a püspököknek, papoknak és diákonusoknak a házaséletet. Ez azonban nem volt kötelező erejű az egész egyház számára. Az egész nyugati egyház számára kötelező érvénnyel VII. Gergely pápa (1073-1085) rendeli el, hogy diákonussá, pappá, illetve püspökké csak nőtlen férfiak szentelhetők, és ezek az egyházi személyek a szentelésük után sem köthetnek érvényes házasságot.

Szent István vértanú diakónus

"...Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.” Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült. ..." [ApCsel 7,52-60]

„Ne félj, nem ítéllek el”: az abortuszon átesettek lelkigyakorlatáról

"Ne ölj!" [Ter 20,13] - Tízparancsolat és "Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek" [Jer 1,5]

Kovács Ferenc állandó diakónus és felesége, Kovácsné Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó rendszeresen tart lelkigyakorlatot abortuszon átesettek számára. Velük beszélgettünk az abortusz okairól, az azt követő lelki fájdalmakról és a gyógyulásról.

A liturgikus „megújulás” gyümölcsei 15. rész – a civil akolitusok

Az utóbbi bő egy évtized alatt hazánkban ugrásszerűen megnőtt a civil áldoztatók jelenléte az Egyház életében. Az új rítus akolitusoknak nevezi őket, amely megtévesztő; ugyanis az akolitus eredetileg egészen mást jelent. A megnevezésen túl azonban sokkal nagyobb problémáról van szó, erről szól az alábbi írás. A tradicionális latin rítus szerint a szentségi karakterrel bíró egyházi rendet több kisebb rend előzi meg, úgymint ostiarius, lector, exorcista, akolitus és szubdiákonátus.

A hit letéteményesei: tradicíonális papszentelés

Mottó:
„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.
A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”

Tradicíonális papszentelés volt 2012. július 1-én Zaitzkofenben (Bajorország, Regensburgtól 20km). A Piusbruderschaft 2 diakónust szentelt pappá a katolikus Egyház 1970 éves rítusában az ugyan ilyen idős tanításának a megőrzésére és tovább adására. A két új páter Ludek Chekavy (Csehország) és Franz Amberger (Németország). A Szentlélek vezesse őket és általuk vezetett nyájat. Legyenek jó pásztoraink.

Grüß Gott Priesteren.

<Kattints a képek megnézéséhez>