Az EUCHARISZTIA nem a nagy zabálás

A "hét királyok" ünnepe

"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

A poszt címe saját kútfőből jött, de maga a gondolat egy nagytudású asszonyság (Kutasiné Molnár Boglárka) adta, aki a kereszteny.mandiner.hu oldalán azt találta kifejteni, hogy olyan, hogy "Három királyok" [Mt 2,1-12] nincs, mert a három négy. Nos ezen eltátottam számat és gyorsan elő kellett lapoznom a [katolikus] Szentírást, és utána olvasni, hogy akkor a három az egyenlő néggyel? Szembesülnöm kellett, hogy csak egyetlen evangélium foglalkozik a "Három királyokkal", vagy más néven a "Napkeleti bölcsekkel". Ez pedig a Máté evangéliuma.

Fogfájás helyett: Luther 95 tézise

"Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt." [Mt 16,18]

Pótlólag - nem terveztem, de közben szükségesnek láttam - felrakom a római-katolikus és a tájékozódó hívek számára Luther Marci 95 tézisét. Néhány gondolatot hozzá kell fűznöm, mert a hagyományos Krisztus Király ünnepének reggelén a Magyar Rádió Kossuth adóján a 'Vasárnapi Hírek'-ben arról elmélkedett valami református - tán teológus -, hogy milyen helytelen a reformátusokat Kálvinistáknak, míg az evangélikusokat Lutheránusoknak nevezni, mert az szétválasztja a híveket. Igen kedves olvasó: szétválasztja, mert szét kell hogy válassza. El kell válni a konkolynak a búzától.

Ferenc pápa számára fontos az iszlámmal folytatott párbeszéd

"Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem." [Kiv 20,2-3]
Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke méltatta a Szentatya üzenetét, amelyet a ramadán böjti hónap befejezésének alkalmából írt a muzulmán hívőkhöz. „A pápa [Apologéta: egy hitetlen gyaur, akit meg kell ölni] személyes kezdeményezéséről van szó. Ezzel azt akarta megmutatni, hogy nagy tiszteletben tartja az iszlám híveit” – mondta a bíboros a Vatikáni Rádónak adott nyilatkozatában. Felidézte: néhány évvel ezelőtt Bergoglio bíboros a Buenos Aires-i főegyházmegye egy papját Kairóba küldte, hogy tanuljon arabul, és képezze ki magát az iszlámmal folytatott párbeszédre.

Pázmány Péter, a főpap és az államférfi VI.

Nos, a teológiai fejtegetések mellett elkeseredett, indulatos és durván személyeskedő jellegű megnyilvánulásokat is magában foglaló hitvitázó irodalom éppen abban a korban zajlott, amelyben a katolikus-protestáns vallási-politikai törésvonal mellett a magyarságot a politikai három részre szakítottság állapota és annak minden következménye is sújtotta, ettől függetlenül ma már a nagy hitviták szereplői nemzeti történelmünk kölcsönösen elismert nagy alakjai.

Pázmány Péter, a főpap és az államférfi V.

Pázmány 1609-ben három vitairatot is megjelentetett. Elsőként Alvinczi Péternek, Kassa város református prédikátorának, vezető protestáns teológusnak címezte Öt szép levél című ironikus vitairatát. Az Öt szép levél mindegyike a felekezeti viták egyik fontos és aktuális kérdését helyezi középpontba. Az első levél „az pápisták bálványozásáról” szól. A református hitvitázó álláspontjával szemben, miszerint „mely nagy bűn az bálványozás”, Pázmány kifejti, hogy „az képek tiszteleti nem bálványozás”, vagyis a „római hitre” vonatkozóan ez rágalom. Pázmány a tridenti zsinat álláspontját idézi, miszerint a szentképeknek illendő becsületet és tiszteletet kell adni, „nem azért, mintha ezekben valami istenség avagy erő volna, melyet böcsülleni kellene, avagy tőlük valamit kérni: hanem csak azért, hogy akit jegyeznek, azt tiszteljük ezek által.

Pázmány Péter, a főpap és az államférfi IV.

16-17. században vallás és politika szétválaszthatatlanul összefonódott, a „religio”a legszélesebb értelemben vett közügy, sőt az egyén legfőbb identitástudat-meghatározó tényezője volt. Minden más, regionális-helyi, etnikai önazonosságtudati ismérv csak ez után következett. (Többek között ezért is teljesen anakronisztikus és értelmetlen törekvés a modern nacionalizmus ideológiáját visszavetíteni a 17. századba vagy még korábbi időszakra, azon egyszerű oknál fogva, hogy az akkor még nem is létezett). A 17. század elején a Habsburg Birodalom ún. osztrák örökös tartományi felében – Madách Az ember tragédiája című drámai költeménye prágai színéből jól ismert – II. Rudolf (1576-1608) erőteljes ellenreformációs politikába kezdett.

Pázmány Péter, a főpap és az államférfi III.

Magyari István sárvári lutheránus prédikátor 1602-ben jelentette meg Az országokban való sok romlásoknak okairól című könyvét, amelyet Nádasdy Ferenc királyi tanácsosnak, alsó-magyarországi főkapitánynak, a „keresztyén tanítók” pártfogójának dedikált. Ebben a szerző a török hódoltság okaira próbál magyarázatot találni, melyet Isten büntetésének tart. A következőket írja erről: „Nem sokkal vagyon nekünk is különben dolgunk az törökkel, mint Herkulesnek vala az hidra kígyó ellen való igyekezetiben, mert miképpen hogyha egyik fejét Herkules elvágja vala az hidrának, legottan más két vagy három feje nő vala az egy elvágott helyében…”

Pázmány Péter, a főpap és az államférfi II.

Az erdélyi küldetésből így semmi sem lett, ott és a királyi Magyarországon egyébként is zűrzavaros politikai és katonai helyzet alakult ki, már évek óta zajlottak a tizenötéves háború (1591-1606) csatározásai a Habsburgok vezette keresztény koalíció és a török között. Graz a „híd Róma és Magyarország között” szerepet töltötte be a rekatolizáció folyamatában. Egyetemére az osztrák tartományokból, Horvátországból és a királyi országrészből is egyre nagyobb számban küldték fiaikat a neves nemesi famíliák, így például a Zichy, Nádasdy, Erdődy, később a Zrínyi-család sarjai végezték itt tanulmányaikat. Miután Pázmány végigtanította a hároméves filozófiai kurzust, elöljárói új, keményebb feladat megoldására szemelték ki. Ismét felvetődött az erdélyi misszió lehetősége, azonban végül 1600 októberében Vágsellyére (jelenleg Szlovákiához tartozik), a magyar nyelvterület egyetlen jezsuita kollégiumába irányították a fiatal pap-tanárt.

Pázmány Péter, a főpap és az államférfi I.

A 17. század első harmadában a királyi Magyarország szellemi, vallási és politikai vezetője, fárosza Pázmány Péter esztergomi érsek volt. A politikai ellenfél, Kemény János – utóbb erdélyi fejedelem – emlékiratában így méltatja: „Egy időben élének ez három nagy magyarok: 1. Bethlen Gábor, 2. Pázmány Péter, 3. Eszterházy Miklós, akiknek esméretekben voltam, köztök nagy dolgokban forogván nevekedtem”. Pázmány egy személyben volt kora politikai vezéregyénisége, a rekatolizációs folyamat megvalósítója és irodalomtörténetünk jeles klasszikusa.

Kezd nagyon elegem lenni...

Kezd nagyon elegem lenni. Elegem lenni abból, hogy az elhunyt - Isten nyugosztalja - Dr. Hegedűs Lóránt református püspököt folyamatosan és állandóan a magyarok püspöke titulussal illetik. Nem az életútjával, tevékenységével van problémám, hanem a titulussal. Nekem, hívő katolikusnak egy református elöljáró soha, de soha nem lehet püspököm. Természetesen - mielőtt kedves olvasó elítélnél - elismerem és csodálom Hegedűs Lóránt - mostantól nem vagyok hajlandó püspöknek nevezni - életét, tevékenységét, lelkipásztori szolgálatát, magyarságát és a magyarság érdekében kifejtett tevékenységét. Tisztelem és becsülöm, hogy két olyan elkötelezett gyermeket adott a világnak és magyarságnak, akik az ő példáját követik. De ...

Isten Egyházának kivégzési kisérlete...

"Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt." [Mt 16,18]

Meghirdette a reformáció és a tolerancia évét az evangélikus egyház világszerte. A kezdeményezés része annak az előkészületnek, amelynek eredményeként a protestáns világ a reformáció kezdetének 500. évfordulóját ünnepli 2017-ben - mondta Fabiny Tamás evangélikus püspök az MTI-nek adott interjújában.

Mi "kárhozatos bálványimádók"

Érdekes hírt olvashattunk a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia honlapján: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1847 Ékes bizonyságát kaptuk annak, amit XI. Pius pápa olyan jól fogalmazott meg a Animos Mortalium apostoli körlevelében, melyet a paptestvéreknek írt 1928. január 6-án, Vízkereszt ünnepén az Ökumenizmusról.
Ebből egyértelműen kiderül, hogy a katolikus hit és tan megsértése és feladása, ha a "megbékélés jegyében" összebútorozunk a protestánsokkal, a kisegyházakkal és szabadegyházakkal. Közös út "ökumánia" csak úgy lehetséges, ha visszatérnek az Egy, Szent, Apostoli és Katolikus Anyaszentegyházba.