Tudós-Takács János: Papi nőtlenség vagy nőtlen papság?

A kereszténység első századaiban nem volt kötelező egyházfegyelmi előírás, hogy a papok nőtlenek legyenek. Az első utalás a papi cölibátusra a Kr. u. 300 körül tartott, spanyolországi elvirai (nem egyetemes) zsinat 27. és 33. kánonjában található. Ezek a kánonok regionális érvénnyel megtiltják a püspököknek, papoknak és diákonusoknak a házaséletet. Ez azonban nem volt kötelező erejű az egész egyház számára. Az egész nyugati egyház számára kötelező érvénnyel VII. Gergely pápa (1073-1085) rendeli el, hogy diákonussá, pappá, illetve püspökké csak nőtlen férfiak szentelhetők, és ezek az egyházi személyek a szentelésük után sem köthetnek érvényes házasságot.