Az egyház szegények felé gyakorolt anyagi karitásza [szeretete] nagyobb tanúságot tesz, mint a teológusok tanulmányai
A ‘karitász’ szó, majdnem mindig anyagi segítségre emlékeztet, amit a szűkségben lévőknek ajánlunk fel. És valóban: alamizsnát adni egy dicséretre méltó szokás, amit az Anyaszentegyház mindig is támogatott. Ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy a karitász egy másik formája, az irgalmasság lelki cselekedetei; tanítani, tanácsot adni, vigasztalni, ápolni, megbocsátani, és türelemmel viselni a nehézséget, sokkal fontosabbak, mint az irgalmasság testi cselekedetei, nevezetesen élelmet adni az éhezőknek, ruhát adni a ruhátlanoknak, betegeket és bebörtönzötteket látogatni, eltemetni a holtakat.
Az Egyházban, mint egy buja kertben, virágoztak a különféle
szerzetesrendek, amelyek a szegények anyagi segítségét szolgálták, de
vajon ők, tekintették-e valaha is magukat felmentetteknek attól a
kötelességüktől, hogy az igaz ismeretekre tanítsák a tudatlanokat, akik a
sötétség tévedésében voltak?
 |
| Az igazság keresése, a katolikus igazság tanulmányozása, egy másik fontos dimenziója az Egyháznak, amit a teológusok végeznek. Azután ez katekézissé változik, és jut valamire. A karitász közvetlen, ő az Anyaszentegyház szeretete, ami közel jön; dédelget, szeret. Ilyen értelemben, engedjék meg nekem, hogy azt mondjam, hogy önök az első, és az intézményes tanúi az Egyház szeretetének. (Address to the Executive Committee of Caritas Internationalis, May 16, 2013) |
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
I. Az irgalmasság lelki cselekedeteinek az elsőbbsége az anyagiak felett.
XVI. Benedek pápa
– A lélek iránti gondoskodás sokkal fontosabb, mint az anyagi segítség.– Az Isten országában való igazi munkálkodás az, hogy szabaddá tegye az embereket attól, hogy nélkülözzék az igazságot.
XXIII. János pápa
– Ne feledkezzetek meg azokról, akiknek a lelke beteg.XI. Pius pápa
– Felebarátaink felvilágosítása az igaz hit felől a szeretet legnagyobb jele.Aquinoi Szent Tamás
– A testi alamizsnák és tettek nem nagyobbak, mint a lelkiek.X. Pius pápa
– A pokolra ítéltek nagy része olyanokból áll, akik a hit titkait figyelmen kívül hagyják.Szent Beda Venerabilis
– Az alamizsnát nem csak azért adják, hogy az éhséget csillapítsa.Nagy Szent Gergely
– Sokkal fontosabb a szó táplálékával a lelket bátorítani, ami az örök életre van, mint földi kenyérrel a testet kielégíteni, ami arra rendeltetett, hogy meghaljon.Szent Jeromos
– A tanítás gazdagsága: minél inkább oda van ajándékozva, annál inkább gazdagodik.II. A teológia tanulmányozásának az elsőbbsége.
Aquinoi Szent Tamás
– A teológia a legfontosabb tudományXVI. Benedek pápa
– Az igazság fénye nélkül, a karitász szentimentalizmussá torzul.
– Az Egyház mindig is éppolyan mélyen tisztelte az isteni Írásokat, mint amilyen mélyen tiszteli az Úr Testét.
II. János Pál pápa
– Az igazi teológia a hitből származik, és arra irányul, hogy a hithez vezessen – a papok értelmi formálódása a teológián alapul.– A teológia tanulmányozása nem egy külső és másodlagos dimenzió – belenő a lelki életbe, és felkészít a lelkipásztori szolgálat betöltésére.
– A teológia egésze arra van rendelve, hogy a hitet táplálja.
– A teológia: annak a tudománya, ahogyan a keresztény hitet és látásmódot mások felé közvetíteni kell.
X. Pius pápa
– A szent teológiának elsőbbsége van.– Manapság nagy számban vannak keresztények, akik teljes mértékben tudatlanok az üdvözüléshez szükségesek igazságok tekintetében.
– A keresztény tanítás kinyilatkoztatja Istent, éppúgy, mint az ember valódi és figyelemre méltó méltóságát.
V. Szixtusz pápa
– A teológia ismerete teszi a legnagyobb szolgálatot az Egyháznak a hibák és eretnekségek felfedésére és visszaszorítására.III. Az igazi szeretet a teológia tanulmányozásából származik
XVI. Benedek pápa
– Azért, hogy szeretetet tudjunk mutatni felebarátaink iránt, nekünk lángolni kell az isteni szeretet kohójának lángjával.– Újra fel kell, hogy fedezzük annak az ízét, amikor magunkat az Isten Igéjével tápláljuk.
– Isten népe számára fontos, hogy megfelelően tanult, és kiképzett legyen ahhoz, hogy közeledhessen a Szentírásokhoz.
– Az intellektuális karitász szükségessége: éppúgy, mint a nagy kolduló szentek és teológusok esetében.
II. János Pál pápa
– A megfelelő képzés hiánya sok akadályt állít, az üdvözülés üzenete elé.XXIII. János pápa
– Az Egyház ünnepélyes kötelessége, és a legigazibb funkciója az, hogy Jézus Krisztus igazságát terjessze az emberek felé.XII. Pius pápa
– Hogy az emberek lelkét Krisztus szeretetével gerjeszthesd fel, legelőször az igazság fénye kell, hogy megvilágosítson. Szenteld magad a szent tudományoknak.I. Az irgalmasság lelki cselekedeteinek az elsőbbsége az anyagiak felett.
XVI. Benedek pápa
– A lélek iránti gondoskodás sokkal fontosabb, mint az anyagi segítség.Az Egyház ilyen eleven erő: él benne a Krisztus Lelke által ébresztett szeretet, mely az embereknek nemcsak anyagi segítséget, hanem lelki erősítést és gyógyítást is nyújt, melyre gyakran nagyobb szükség van, mint az anyagi támogatásra. Az a fölfogás, mely szerint az igazságos struktúrák fölöslegessé tennék a szeretet gyakorlását, valójában materialista emberképet rejt: azt a babonát, hogy az ember „csak kenyérből” él (Mt 4,4; vö. MTörv 8,3) – ez olyan meggyőződés, mely lealacsonyítja az embert, és éppen sajátosan emberi mivoltát tagadja. (XVI. Benedek Deus caritas est kezdetű enciklikája 28. )
– Az Isten országában való igazi munkálkodás az, hogy szabaddá tegye az embereket attól, hogy nélkülözzék az igazságot.
Ez a misszió ideje: Az úr küld minket, kedves barátaim az ő aratásába. Közre kell működnöd abban a feladatban, amelyről Izajás próféta beszél az első olvasmányban: ’Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket’ (Iz 61,1). Ez az Isten földjén való munka, az emberi történelem földjén: hogy elvigyük az embereknek az igazság fényét, hogy szabaddá tegyük őket a hit hiányától, amelyik az igazi szomorúság, amelyik az ember igazi elszegényesedése. Ez azt jelenti, hogy elvisszük nekik az igazi híreket, amelyek nemcsak szavak, hanem események: Isten maga jött el közénk. Kézen fog minket, magához emel minket és ezáltal meggyógyítja megtört szívünket. Mondjunk köszönetet az Úrnak, hogy munkásokat küld a világ történelmének aratásába. (Benedict XVI. Homily in the Basilica of Saint Peter, February 5, 2011)
XXIII. János pápa
– Ne feledkezzetek meg azokról, akiknek a lelke beteg.Arra törekszel, hogy enyhítsd a fizikai szenvedést, de jól tudjuk sajnos, és ne felejtsd el, hogy elhanyagolható a legrászorultabbak és a legfertőzőbb betegek irányába végzett tevékenységed, akik makacs és lázadó bűnösök. […] E téma néhány területén uralkodó zavar minden józan gondolkodású kereszténytől megkívánja azt az erőfeszítést, hogy kérlelhetetlen és határozott legyen az igaz szeretet türelmes és nehéz gyakorlása tekintetében, és ne hanyagolja el az alkalmat, hogy felvilágosítson, felszólítson, kijavítson és felemeljen. A tűzzel játszani mindig veszélyes: et qui amat periculum in illo peribit (Sir 3:26). (John XXIII. Speech to the delegates of the ‘Works of Mercy’ in Rome, February 21, 1960)
XI. Pius pápa
– Felebarátaink felvilágosítása az igaz hit felől a szeretet legnagyobb jele.Mivel Jézus Krisztus kinyilatkoztatta, hogy az Ő tanítványságának megkülönböztetett jele az, hogy ’ szeretettel vagyunk egymás iránt’ (Jn 13:35; 15:12), adhatunk-e nagyobb jelét a felebaráti szeretetnek, mint hogy őket Krisztus igaz hitére oktatva, segítünk nekik abban, hogy maguk mögött hagyják a bűn sötétségét? Ami azt illeti, ez a fajta szeretet felülmúl minden más szeretetből fakadó jó cselekedetet, ahogy az elme felülmúlja a testet, az ég felülmúlja a földet, az örökkévalóság felülmúlja az időt. (Pius XI. Encyclical Rerum Ecclesiae, no. 6, February 28, 1926)
Aquinói Szent Tamás
– A testi alamizsnák és tettek nem nagyobbak, mint a lelkiek.Válaszul azt kell mondanunk, hogy ezeknek az alamizsnáknak az összehasonlítását kétféleképpen lehet figyelembe venni. Egyik módon abszolút értelemben, és így a lelki alamizsnák értékesebbek, háromféle okból. Először, mivel az adomány értékesebb: lelki ajándék, ami értékesebb, mint a testi; a Péld 4 [2] szerint: „Jó ajándékot adok nektek: ne hagyjátok el törvényemet.” – Másodszor, annak alapján, amin segítenek, mivel a lélek magasabb rendű a testnél. Ezért, ahogy az embernek önmagáról jobban kell gondoskodnia a lelke, mint a teste szerint, ugyanígy kell gondoskodnia a felebarátjáról is, akit úgy tartozik szeretni, mint önmagát. – Harmadszor a felebarátokat segítő aktusokat illetően, mivel a lelki ‘aktusok magasabb rendűek a testieknél, amelyek bizonyos értelemben szolgaiak. ( Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata, II-II, q. 32, A.3, co. )
X. Pius pápa
– A pokolra ítéltek nagy része olyanokból áll, akik a hit titkait figyelmen kívül hagyják.És a mi elődünk, XV. Benedek joggal írta: Kijelentjük, hogy nagy száma azoknak, akik az örök büntetésre lettek ítélve, az örök balsorsot amiatt szenvedik el, hogy nem ismerték a hit titkait, amiket ismernie kell az embernek azért, hogy a kiválasztottak közé tartozhasson. (X. Pius enciklika Acerbo nimis , 3. sz., Április 15, 1905 )
Szent Beda Venerabilis
– Az alamizsnát nem csak azért adják, hogy az éhséget csillapítsa.Mert nemcsak az oszt alamizsnát, aki ételt és hasonló dolgokat ad az éhezőknek, hanem aki megbocsájt a bűnösnek és imádkozik érte, és javulására megfeddi egy kis büntetésként, amikor meglátogatja őt. (Saint Bede the Venerable. Cited in the Catena Aurea on the Gospel of Saint Luke, Lectio 11 – Lk 11:37-41)
Nagy Szent Gergely pápa
– Sokkal fontosabb a szó táplálékával a lelket bátorítani, ami az örök életre van, mint földi kenyérrel a testet kielégíteni, ami arra rendeltetett, hogy meghaljon.
A pap ajkainak a tudás megtartását kell szolgálnia, és útmutatásokat keresnek a szájából, mert ő a Seregek Ura hírvivője’ (Mal 2:7). De közületek bárki, aki óhajtja, kiérdemelhet ilyen emelkedett nevet, amennyire az Istentől kapott kegyelem szerint képes rá, ha eltávolítja felebarátját a bűntől, ha igyekszik buzdítani, hogy jól viselkedjen, ha emlékeztet egyetlen vétkest Isten országára és az örök büntetésre, akkor minden bizonnyal egy angyal, amikor a figyelmeztetés szavait használja. És senki ne mondja: ’ Én nem vagyok jó, hogy figyelmeztessek, nem vagyok ideális, hogy buzdítsak.’ Tégy meg, amit lehet, hogy azokat, amiket kaptál, de rosszul tartottál, ne legyenek számon kérve rajtad a gyötrelmek idején. Nem kaptál többet egy talentumnál; egyet, amit inkább eltemettél, mint hogy kamatoztasd. Tudjuk, hogy az Úr hajlékai, amelyek az Ő parancsára készültek, nem csak edények, hanem csészék is. (cf. Ex 37:16). Az edényekkel jelölik a bőséges tant, csészékkel pedig a kicsi, és korlátozott ismereteket. Amikor valaki birtokolja az igazság teljes tanítását, megtölti azok fejét is, akik hallgatják őt, és azzal, amit mond, egy teli edényt kínál, másoknak nem mondhat el mindent, amit érez, de amíg azt tanítja, amit érez, olyan mintha egy csészét nyújtana kóstolásra. Ezért, ahogy az Úr tabernákuluma a templomban van elhelyezve, ha nem tudod a tiszta tanítást edényekben nyújtani, akkor amennyire képes vagy, Isten kegyelmének segítségével add a felebarátaidnak az egészséges tanítás serlegeit. […] Lehet, hogy nem rendelkezel kenyérrel, hogy segítsd a nélkülözőt, de bárkinek van nyelve, hogy a nagyobb jót terjessze: az többet ér, hogy ösztönözd a lelket a szó eledelével, ami örökké él, mint kielégíteni földi kenyérrel a testet, amely meghal. Ezért testvéreim, ne tagadjátok meg testvéreitektől a szavaitok alamizsnáját. (Saint Gregory the Great. Homilies on the Gospels, homily VI: Mt 11:2-10, no. 6 – Spanish)
Szent Jeromos
– A tanítás gazdagsága: minél inkább oda van ajándékozva, annál inkább gazdagodik.Bárcsak megértenénk a tanítás gazdagságát: azt a gazdagságot, amely soha nem fogyatkozik, hanem minél többen osztunk szét belőle, annál bőségesebb lesz. (Saint Jerome cited in the Catena Aurea on the Gospel of Saint Matthew, Mt 5:38-42)
II. A teológia tanulmányozásának az elsőbbsége.
Aquinói Szent Tamás
– A teológia a legfontosabb tudományAzt kell mondanunk, hogy mivel ez a tudomány [a teológia]bizonyos szempontból spekulatív, bizonyos szempontból gyakorlati, az összes többi tudományokat felülmúlja: mind a spekulatív, mind a gyakorlati tudományokat. Vagy a bizonyosság, vagy a tárgy méltósága miatt mondjuk ugyanis az egyik spekulatív tudományt magasabb rendűnek a másiknál. A szent tudomány mindkét szempontból felülmúlja a többi spekulatív tudományt. A bizonyosság szempontjából azért, mert a többi tudomány a tévedni képes emberi értelem természetes fényéből nyeri a bizonyosságot, a szent tudomány viszont a tévedhetetlen isteni tudás fényéből. Az anyag méltósága szerint pedig azért, mert a szent tudomány elsődlegesen olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek magasabbrendűségük miatt az értelmet meghaladják, a többi tudomány pedig csupán az ésszel megismerhető dolgokat vizsgálja. A gyakorlati tudományok közül az a magasabb rendű, amelyik további célra nem irányul, de őrá irányulnak a többiek, mint célra, így az állam ügyeivel foglalkozó tudományok magasabb rendűek a katonai tudományoknál, hiszen a hadsereg java az állam javára irányul. Ám a szent tudománynak, mint gyakorlati tudománynak a célja nem más, mint az örök boldogság, amelyre mint végső célra irányulnak a gyakorlati tudományok összes többi céljai. Ezért nyilvánvaló, hogy a szent tudomány minden szempontból magasabb rendű, mint a többi tudomány. ( Aquinói Szent Tamás. Summa Theologica, I, Q., 1., A.5, co. )
XVI. Benedek pápa
– Az igazság fénye nélkül a karitász szentimentalizmussá torzul.Az igazság az a fény, amely értelmet és értéket ad a szeretetnek. Ez a világosság egyszerre az ész és a hit világossága, amely által az értelem eljut a szeretet természetes és természetfeletti igazságához: ez összegzi az ajándékozás, az elfogadás és a közösség jelentését. Igazság nélkül a szeretet szentimentalizmusba süpped, és üres foglalattá válik, amely önkényesen tölthető meg. (XVI. BENEDEK PÁPA CARITAS IN VERITATE KEZDETŰ ENCIKLIKÁJA 3. p. )
– Az Egyház mindig is éppolyan mélyen tisztelte az isteni Írásokat, mint amilyen mélyen tiszteli az Úr Testét.
Az Egyház nem magából, hanem az Evangéliumból él, és az Evangélium mindig és állandóan megújulva állapítja meg az útja irányát. Ezen a ponton minden kereszténynek meg kell értenie és alkalmaznia magára: csak azok, akik először hallgatják az Igét, lehetnek annak prédikátorai. Valóban, nem szabad saját bölcsességüket tanítani, hanem Isten bölcsességét, amely gyakran tűnik balgaságnak a világ szemében (cf. 1Cor 1:23). Az Egyház jól tudja, hogy Krisztus a Szentírásban él. Éppen ezért – ahogy az Konstitúció hangsúlyozza – mindig is tisztelte az isteni Írásokat ugyanúgy, ahogy hódol az Úr Testének (vö. Dei Verbum, 21.p). (Benedict XVI. Address to the International Congress for the 40thanniversary of the Dogmatic constitution Dei Verbum, September 16, 2005)
II. János Pál pápa
– Az igazi teológia a hitből származik, és arra irányul, hogy a hithez vezessen – a papok értelmi formálódása a teológián alapul.
A leendő pap értelmi képzésének természetes és fő alapja a szent tudomány, azaz a teológia. Ennek értéke és hitelessége a teológia természete iránt tanúsított féltő tisztelettől függ, melyet összefoglalva a Szinódus Atyái így fejeztek ki: „Az igazi teológia hitből fakad és hitre akar vezetni.” Ez az, amit az Egyház, s főként Tanítóhivatala mindig meg akart őrizni, s ugyanezt követték azok a nagy teológusok, akik századokon át folyamatosan gazdagították az Egyház letéteményét. (II. János Pál apostoli buzdítás Pastores dabo vobis 53.p. )
– A teológia tanulmányozása nem egy külső és másodlagos dimenzió – belenő a lelki életbe, és felkészít a lelkipásztori szolgálat betöltésére.
Az értelmi képzésnek megvannak a maga sajátosságai, mégis oly szorosan kapcsolódik az emberi és lelki neveléshez, hogy azoknak szükségszerűen kifejeződése lesz: úgy jelenik meg, mint az értelem követelménye, mellyel az ember „az isteni értelem fényének részesévé válik”, [156] s próbálja elsajátítani azt a bölcsességet, mely fölfedezi az Istenhez vezető utakat és a Hozzá kötődés módját. […] A mai körülmények – tudniillik a nagy vallási közömbösség, az értelem objektív és egyetemes igazságot megismerő képességébe vetett bizalom megingása, továbbá a tudományos és technikai fölfedezések által fölvetett új és bonyolult problémák – fokozottan igénylik a mélyebb értelmű képzést, melynek révén a papok is alkalmasabbá válnak arra, hogy Krisztus változatlan Evangéliumát e körülmények között is hirdetni tudják, és az emberi értelem jogos követelményeinek megfelelően hihetővé tudják tenni.[…] Ezért a tanulást, mely a papnövendékek életének nagyobbik részét teszi ki, semmiképpen nem szabad a hivatásbeli és lelki, keresztény és emberi érlelődés másodlagos vagy pusztán külsőséges elemének tekinteni; valójában ugyanis a tanulás, főként a teológia tanulása révén a leendő pap Isten Igéjével kerül kapcsolatba, a tanultakkal naponta gyarapítja lelki életét és egyre alkalmasabbá válik a pásztori feladat vállalására. ( II. János Pál apostoli buzdítás Pastores dabo vobis, nincs. 51 )
– A teológia egésze arra van rendelve, hogy a hitet táplálja.
Szent Tamás nyíltan a teológia habitusának, azaz maradandó cselekvési elvének nevezi a hitet, [164] és szerinte az egész teológia arra van rendelve, hogy a hitet táplálja. A teológus ezért hívő ember, azaz hitből táplálkozik; de olyan hívő, aki kérdez is a hitről (fides quaerens intellectum), hogy mélyebben megértse. Ezért e kettő, a hit és érett magyarázata teljesen összefonódik; az igazi teológia természete e kettő egymásra rendeltségéből és egymás átjárásából következik, s ez határozza meg tartalmát, módszereit és szellemét, ahogyan a szent tudományt kidolgozza és vizsgálja. (II. János Pál apostoli buzdítás Pastores dabo vobis 53.p. )
– A teológia: annak a tudománya, ahogyan a keresztény hitet és látásmódot mások felé közvetíteni kell.
A teológia tudománya a hit földolgozásában két irányt követ: az első Isten Igéjének kutatása, tudniillik a Szentírásban leírt Igéjének a kutatása, melyet az Egyház élő hagyománya őriz és az egyházi Tanítóhivatal tekintéllyel magyaráz; ebből született a szentírástudomány, „melynek az egész teológia lelkének kell lennie”; [169] továbbá a patrisztika és a liturgika, az egyháztörténelem és az egyházi tanítás története. A másik irány az ember útja, aki párbeszédben van Istennel, az emberé, aki meghívást kapott arra, hogy „higgye”, „élje” és másokkal „közölje” a hitet, ami más szóval a keresztények „éthosza”; ebből született a dogmatika, az erkölcsteológia, a lelki élet teológiája, a kánonjog és a lelkipásztorkodás teológiájának tudománya. (II. János Pál apostoli buzdítás Pastores dabo vobis 54. p. )
X. Pius pápa
– A szent teológiának elsőbbsége van.Senki sem tud arról, hogy a sok és változatos téma közül, amelyeket az igazságért való lelkesedés szelleme hat át, a Szent teológia van az első helyen. […] A természetes dolgok tanulmányozásában végzett elszánt munka, mint ahogy a modern találmányok és a hatékony vállalkozások csodálatra adnak okot, később ezek állandó dicséret és helyeslés tárgyai lesznek, de mindezek a szent tanulmányokra semmilyen hátrányt nem jelenthetnek. (Pius X. Sacrorum Antistitum, no. 1, September 1, 1910)
– Manapság nagy számban vannak keresztények, akik teljes mértékben tudatlanok az üdvözüléshez szükségesek igazságok tekintetében.
„Korunkban igen sokan vannak a keresztény nép körében, akik teljesen tudatlanok azokban a kérdésekben, amelyeket az örök üdvösséghez ismerniük kellene. Minthogy a keresztény népet említjük, nemcsak a népet vagy az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó embereket jelezzük ezzel a kifejezéssel, akiknek tudatlansága gyakran bizonyos fokú mentséget enged meg, mert midőn szigorú munkaadóiknak kénytelenek engedelmeskedni, alig marad a magukkal való foglalkozáshoz idejük, hanem azokat, és főként azokat, akik tehetséggel és műveltséggel rendelkezve, kellőképpen jártasak a világi tudományosságban, ami pedig a vallásos életet illeti, teljesen vakmerő és oktalan életet folytatnak” (Pius X. Encyclical Acerbo nimis, no. 2-3, April 15, 1905
– A keresztény tanítás kinyilatkoztatja Istent, éppúgy, mint az ember valódi és figyelemre méltó méltóságát.
Mindezek nyilvánvalóvá válnak, ha egy kicsit gondolkodunk. A keresztény tanítás Istent és az ő végtelen tökéletességét sokkal nagyobb világossággal tárja fel, mint ahogy az pusztán emberi képességekkel lehetséges lenne. És ez még nem minden. Ugyanaz a keresztény tanítás parancsolja, hogy tiszteljük Istent a hit által, ami az elme, a remény által, ami az akarat, és a szeretet által, amely a szív; és így az egész ember alá van rendelve a Mindenség Urának és Legfőbb Alkotójának. Az igazán figyelemre méltó emberi méltóság – amely azt jelenti, hogy az ember a Mennyei Atya fia, Akinek a képmására lett formálva, és Akivel az örök boldogságra rendeltetett – Jézus Krisztus tanítása által lett kinyilatkoztatva. Ebből a nagy méltóságból, és az embernek erről szerzett ismeretéből, Krisztus megmutatta, hogy az embereknek testvérekként kell szeretni egymást; és itt a földön a világosság, és ’nem a mulatozás és részegesség, nem a kicsapongás és feslettség, nem a versengés és a féltékenység fiaivá kell válniuk.’ (Rom 13:13). Azt is meghagyta nekünk, hogy helyezzük minden aggodalmunkat és gondunkat Isten kezeibe, mert Ő gondoskodik rólunk; Ő mondja, hogy segítsük a szegényeket, hogy tegyünk jót azokkal, akik gyűlölnek minket, és hogy inkább keressük a lelkek örök jólétét, mint az evilági javakat. (Pius X. Encyclical Acerbo nimis, no. 4, April 15, 1905)
V. Szixtus pápa
– A teológia ismerete teszi a legnagyobb szolgálatot az Egyháznak a hibák és eretnekségek felfedésére és visszaszorítására.A kitűnő tulajdonok, melyek a skolasztikus hittudományt az igazság ellenségei előtt félelmetessé teszik, hogy V. Sixtus szavaival éljünk: „az egyes tételek és okaik szoros összefüggése, a részek szerves rendje és összeállítása, mely a harcra kész katonák soraihoz hasonlít, a világos meghatározások és megkülönböztetések, az érvek szilárdsága, a meggyőzés ellenállhatatlan ereje, mi az igazat a tévedéstől, a világosságot a sötétségtől megkülönbözteti, a megigéző szóáradat, s a csalóka látszatba rejtőző eretnek tanokról pedig a leplet lerántja” , e kitűnő és bámulatos tulajdonok nem máshonnan erednek, mint ama bölcselet helyes alkalmazásából, melyhez a skolasztikus tudósok hittudományi vitatkozásaikban fáradtságot nem kímélve értettek. ( Sixtus V. Bulla Triumphantis , 1588, idézi Leó, enciklika aeterni Patris , 15, augusztus 4, 1879 )
III. Az igazi szeretet a teológia tanulmányozásából származik
XVI. Benedek
– Azért, hogy szeretetet tudjunk mutatni felebarátaink iránt, nekünk lángolni kell az isteni szeretet kohójának lángjával.A Szentírásban a felebarát iráni szeretet idézése össze van kötve azzal a parancsolattal, hogy Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből kell szeretni (cf. Mk 12:29-31). Így a felebaráti szeretet – ha az Isten iránti szereteten alapul- megfelel a parancsolatnak és Krisztust példázza. Elképzelhető tehát, hogy a keresztény ember saját elköteleződése révén elvezet másokat is a Mennyei Atya bőséges gyengédségének megtapasztalására, Krisztushoz való még mélyebb hozzáidomulás által. Annak érdekében, hogy szeretet nyújtsunk testvéreinknek, magunknak is lángra kell azt lobbantani az isteni szeretet kohójából: az imádság, Isten igéjének állandó hallgatása, és az Eucharisztiának életünk középpontjába állítása által. (Benedict XVI. Address to the members of the Sovereign Military Order of Malta, February 9, 2013)
– Újra fel kell, hogy fedezzük annak az ízét, amikor magunkat az Isten Igéjével tápláljuk.
Nem ritkán előfordul, hogy a keresztények nagyobb gondot fordítanak elkötelezettségük szociális, kulturális, politikai következményeire, s még mindig úgy gondolkodnak a hitről, mint a társadalom életének mintegy magától értetődő előfeltételéről. A valóságban azonban ez az előfeltétel nem létezik, sőt sokszor nyíltan tagadják is.[2]Ha a múltban lehetséges is volt a hit alapján, széles körökben egységesen elfogadott kultúra, a hit sokakat érintő, alapvető krízise miatt manapság a társadalom széles rétegeiben már nem így van.
Nem fogadhatjuk el, hogy a só ízét veszítse, sem azt, hogy véka alá rejtsük a világosságot (vö. Mt 5,13-16). A mai ember is érezheti annak szükségét, hogy a szamariai asszonyhoz hasonlóan menjen a kúthoz, hogy Jézust hallgassa, aki hív, hogy higgyünk benne és merítsünk a belőle fakadó élő vízből (vö. Jn 4,14). Újra föl kell fedeznünk, mit jelent táplálkozni Isten Igéjével, ahogyan azt az Egyház hűségesen ránk hagyományozta, és az Élet Kenyerével, ahogyan azt Ő adta át a tanítványainak (vö. Jn 6,51). Jézus tanítása ugyanis ma is ugyanolyan erővel visszhangzik: „Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely elvész, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre” (Jn 6,27). A hallgatóság kérdése ma is ugyanaz: „Mit kell tennünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” (Jn 6,28.) Ismerjük Jézus válaszát: „Istennek tetsző cselekedet az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (Jn 6,29). Tehát a Jézus Krisztusba vetett hit az az út, amelyen biztonságosan eljuthatunk az üdvösségre. (XVI. Benedek Porta fidei – A hit kapuja 2-3.)
– Isten népe számára fontos, hogy megfelelően tanult, és kiképzett legyen ahhoz, hogy közeledhessen a Szentírásokhoz.
Ebből jól látszik, mennyire fontos, hogy Isten népét világosan megtanítsák és neveljék arra, hogyan közeledjék az Egyház élő Hagyományához kapcsolódó Szentíráshoz, fölismerve bennük Isten Szavát. A lelki élet szempontjából rendkívül fontos, hogy e magatartás erősödjék a hívőkben. Ebben segíthet egy analógia, melyet az egyházatyák állítottak föl Isten „testté” lett Igéje és a „könyvvé” lett Szó között. A Dei Verbum dogmatikus konstitúció fölidézve ezt az ősi hagyományt, mely szerint „a Fiú teste a nekünk áthagyományozott írás” – ahogyan Szent Ambrus mondja- „Isten emberi nyelveken kifejezett szavai ugyanis hasonlóvá váltak az emberi beszédhez, amint egykor az örök Atya Igéje a gyönge emberi test fölvételével hasonlóvá vált az emberekhez.” Ha így értjük, a Szentírás a maga sokféle tartalmát sokféle formában egységes valóságként mutatja be. Ugyanis „a Szentírás minden szavával Isten egyetlen szót mond: az ő egyszülött Igéjét, akiben teljesen kimondja önmagát” (vö. Zsid 1,1-3), ahogyan ezt már Szent Ágoston világosan mondta: „Tartsátok eszetekben, hogy Isten beszéde egy, mely az egész Szentírásban kibontakozik, és egy az Ige, aki az összes szent író ajkán visszhangzik”. (XVI. Benedek Verbum Domini 18.p.)
– Az intellektuális karitász szükségessége: éppúgy mint a nagy kolduló szentek és teológusok esetében.
Új kérdések élénkítették az egyetemi értekezéseket, amelyek a 12. század végén jöttek létre. Kiskorúak és prédikátorok szívesen kötelezték el magukat ebben az ügyben. Diákokként és tanárokként a kor leghíresebb egyetemeire léptek be, tanulmányi központokat hoztak létre, nagy értékű szövegeket alkottak, életet adtak igaz és valós gondolati irányzatoknak, a skolasztikus teológia legjobb időszakának vezető alakjai voltak és jelentős hatással voltak a gondolkodás fejlődésére. A legnagyobb gondolkodók, Aquinói Szent Tamás és Szent Bonaventúra kolduló szerzetesek voltak, akik pontosan az új evangelizáció ezen dinamizmusával dolgoztak, amely megújította a gondolat, az értelem és a hit közötti párbeszéd bátorságát. Ma is egy intellektuális szeretetet kell gyakorolni, amely az igazságban létezik, hogy megvilágosítsa az értelmet és összekapcsolja a hitet a kultúrával. A ferencesek és domonkosok elkötelezettsége a középkori egyetemeken, kedves hívek, felhívás arra, milyen fontos Isten népe számára, hogy őket megfelelően oktassák és képezzék a Szentírás megértéséhez, tisztelettel és meggyőződéssel az alapvető kérdéseket illetően, amelyek az emberre, az emberi méltóságra és az örök céljára vonatkoznak. A ferencesek és domonkosok középkori szerepére, az általuk inspirált lelki megújulásra és az új élet leheletére gondolva, melyet a világ számára közvetítettek, egy szerzetes azt mondta:‘Abban az időben a világ öregedőben volt. Két szerzetesrend született az Egyházban, amely annak a fiatalságát megújította, mint egy sasét.’ (Burchard of Ursperg, Chronicon). (Benedict XVI. General audience, January 13, 2010)
II. János Pál pápa
– A megfelelő képzés hiánya sok akadályt állít az üdvözülés üzenete elé.Először is, a mai kor legnagyobb kihívása a hit és az értelem, az Evangélium és a kultúra szétválasztásából származik. Ennek a hatalmas területnek szentelt tanulmányok napról napra növekednek az új evangelizáció összefüggésében. A megváltás üzente valóban sok akadályba ütközik, amelyek téves felfogásokból és a megfelelő megformálás komoly hiányából származnak. (John Paul II. Apostolic letter Inter munera academiarum, no. 2, January 28, 1999)
XXIII. János pápa
– Az Egyház ünnepélyes kötelessége, és a legigazibb funkciója az, hogy Jézus Krisztus igazságát terjessze az emberek felé.Az, hogy Jézus Krisztus igazságát terjesszük, az Egyház legigazibb funkciója. Sőt, ez az Egyház ünnepélyes kötelessége, amennyire lehetséges, átadni az embereknek az Egyház életének kiemelkedő áldásait és tanításait, amelyből egy új keresztény elvekre épülő társadalmi rendnek kellene származni.’ (Encyclical letter Fidei donum). Ezért missziós területeken az Egyház a legbőkezűbb intézkedéseket teszi, hogy előmozdítsa a szociális jóléti célokat, támogassa a boldoguláshoz szükséges munkát a szegényeknek, és segítse az érintett keresztény közösségeket és népeket. Ügyelni kell azonban, hogy ne terheljék túl és ne akadályozzák a missziók apostoli munkáját túlzott mennyiségű világi feladattal. A gazdasági segítséget csak olyan szükséges vállalkozásokra kell korlátozni, amelyek könnyen fenntarthatóak és hasznosíthatóak, és olyan projektekre, amelyeknek a szervezését és adminisztrációját könnyen át lehet ruházni az érintett nemzet laikusaira, amely által lehetővé válik, hogy a misszionáriusok annak a feladatnak szenteljék magukat, hogy terjesszék a hitet, és más személyes megszentelődésre és örök üdvösségre irányuló közvetlen törekvéseket célozzanak meg. (John XXIII. Encyclical Princeps pastorum, no. 22, November 28, 1959)
XII. Pius pápa
– Hogy az emberek lelkét Krisztus szeretetével gerjeszthesd fel, legelőször az igazság fénye kell, hogy megvilágosítson. Szenteld magad a szent tudományoknak.Ha azt akarjátok, hogy a hit világosságává legyetek, amely Krisztustól származik, ahhoz előbb arra van szükség, hogy megvilágosodottá legyetek ettől a hittől. Emiatt kell odaszentelnetek magatokat a szent tanulmányoknak. Ha fel akarjátok gerjeszteni az emberek lelkét Krisztus szeretetével, ahhoz előbb magatokat kell felizzítanotok ugyanezzel a szeretettel; ez a célja a vallási és aszkétikai képzéseteknek. (Pius XII. Address to the Ecclesiastic Institutes of Rome, June 24, 1939)