A megtestesülés Isten számára azért volt, hogy megtanulja, mit jelent embernek lenni

„Megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” [Fil 2,8]

Jézus azért jött ebbe a világba, hogy megtanulja mit jelent embernek lenni

Ádám és Éva engedetlensége folytán az ember bűnbeesett a paradicsomban, amelyet Egyedül Isten képes jóvátenni. Az ő akarata volt valójában, hogy megváltásunkra a világba küldje egyszülött Fiát, aki Szűz Mária méhében emberré lett. Isten Fiának a megtestesülése hitünk legnagyobb titka, Isten bölcsességének a misztériuma, amely fátyol alá volt rejtve az emberiség előtt. A Teremtő testet akart ölteni, hogy megnyilvánuljon előttünk dicsősége, és hogy megmutassa az igaz utat a szentség, vagyis Ő felé. Vizsgáljuk meg hát mit tanít nekünk a Szentírás eredetileg, Szent Pál apostol Filippieknek írt levelében, ellentétben a Szent Márta ház Prédikátorával.

[Ferenc beszéde:] Bár Jézus Isten, Ő megsemmisült, megalázta magát és szolgává lett”. [Hozzá teszi:] ‘Jézus azért jött, hogy megtanulja milyen embernek lenni, ezért járt köztünk emberként. Azért jött a világra, hogy engedelmeskedjen, és ő engedelmeskedett. De ezt az engedelmességet, a szenvedésből tanulta meg.” (Homily at Domus Sanctae Marthae , September 15, 2014 – Original complete Spanish text)

A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA

I – Krisztus csak szenvedésben volt engedelmes?

Szentírás

– Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött

– „Nem a magam akaratát keresem”

– Krisztus azért szállt alá a mennyből, hogy az Atya akaratát teljesítse

– Jézus cselekedetei mind az Atyától valók

Katolikus Egyház Katekizmusa

– Összes cselekedete, a csodák és a jelek, az Atyának való engedelmességének bizonyítéka

– Az Ige testté lett és szándékosan alávetette magát az Atya mindenható, isteni akaratának

– Azért jöttem, hogy a Te akaratodat megtegyem, Istenem

– Jézus engedelmes volt a dicsőség pillanataiban is

II – Miközben Krisztus az emberek közt járt az volt a célja, hogy önmagát lealacsonyítsa, vagy az, hogy az embert felemelje?

Szent Ireneusz

– Az Isten Fia emberré lett, hogy az ember is az isteni természet részesévé legyen

Alexandriai Szent Atanáz

– Hogy istenivé tegyen bennünket

Imaórák liturgiája

– Istenségének részeseivé tett minket

Aquinói Szent Tamás

– Krisztus azért jött, hogy kinyilatkoztassa az igazságot és megszabadítsa az embereket a bűntől

Katolikus Egyház Katekizmusa

– Az Ige testté lett, hogy így mi megismerjük Isten szeretetét

– Jézus a boldogságok modellje és az új törvény normája

II. János Pál

– Jézus azért jött, hogy helyreállítsa Isten és az ember kapcsolatát

– Isten felemelte az emberiséget a vele való bensőséges kapcsolat létmódjába

XII. Pius

– Krisztus azért jött a világba, hogy megdicsőítse az Atyát, és önmagát áldozatul adja

III – A Fil 2,8 helyes értelmezése: „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig ”

Aquinói Szent Tamás

– Krisztus alázatosságában mutatkozott meg az ő méltósága

XVI. Benedek

– Krisztus úgy döntött, hogy az istenség pompájából leereszkedik a kereszthalál megaláztatásába, hogy azután kinyilvánítsa önmagát az isteni fensége ragyogásában

Küroszi Theodorétosz

– Egy olyan út, amely túlcsordul a szeretettől és igazságosságtól az ember felszabadítása érdekében

Alexandriai Szent Atanáz

– Értünk emberként saját testében kiállta a halált, hogy így érettünk önmagát ajánlja fel az Atyának

XVI. Benedek

– Jézus halála az ő szabad választásából fakad, az Atya üdvözítő tervének való engedelmességéből

II. János Pál

– Krisztus szenvedése és keresztje által visszatért ahhoz a szeretethez, melyet Ádám bűnével elárult

– A megtestesülés és megváltás misztériumának kifejeződése a Fil 2,8-ban

Szentírás

– Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött

„Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” [Jn 4,34]

– “Nem a magam akaratát keresem”

Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött. [Jn 5,30]

– Krisztus azért szállt alá a mennyből, hogy az Atya akaratát teljesítse

Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. [Jn 6,38]

– Jézus cselekedetei mind az Atyától valók

A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” [Jn 10, 31-32]

Katolikus Egyház Katekizmusa

– Összes cselekedete, a csodák és a jelek, az Atyának való engedelmességének bizonyítéka

Jézus a maga szavait számos “erővel, csodával és jellel” kísérte (ApCsel 2,22), melyek mutatják, hogy az Ország Őbenne jelen van. Ezek bizonyítják, hogy Jézus a megígért Messiás.

A Jézus által végbevitt jelek bizonyítják, hogy őt az Atya küldte. [290] Arra hívnak, hogy higgyenek Őbenne. Azoknak, akik hittel fordulnak feléje, Jézus megadja, amit kérnek. [292] Akkor a csodák megerősítik a hitet Abban, aki az Atya cselekedeteit teszi: bizonyítják, hogy ő Isten Fia. A csodák ugyanakkor botrányt is okozhatnak. Ugyanis nem kíváncsiságot és mágikus kívánságokat akarnak kielégíteni. Jézust oly nyilvánvaló csodái ellenére is egyesek elutasították; sőt azzal vádolták, hogy az ördögök segítségével cselekszik. (Katolikus Egyház Katekizmusa, no. 547-548)

– Az Ige testté lett és szándékosan alávetette magát az Atya mindenható, isteni akaratának

Hasonlóképpen az Egyház a VI. egyetemes zsinaton megvallotta, hogy Krisztusnak két akarata és két természetes tevékenysége van, tudniillik isteni és emberi, melyek nem szembenállnak, hanem együttműködnek úgy, hogy az emberré lett Ige Atyja iránti engedelmességében emberként akarta mindazt, amit Istenként az Atyával és a Szentlélekkel közösen elhatározott a mi üdvösségünkre. Az Egyház vallja, hogy „Krisztus emberi akarata ellenállás és ellenszegülés nélkül aláveti magát mindenható, isteni akaratának”. (Vö. III. Konstantinápolyi Zsinat 681. DS 556 ). (Katolikus Egyház Katekizmusa, no. 475)

– Azért jöttem, hogy a Te akaratodat megtegyem, Istenem

Az Atya akarata Krisztusban, mégpedig emberi akarata által tökéletesen és egyszer s mindenkorra beteljesedett. Jézus, amikor belép e világba, mondja: „Íme, eljövök (…), hogy megtegyem, Istenem, a te akaratodat” (Zsid 10,7). [87] Egyedül Jézus mondhatja: “Én mindig azt teszem, ami Neki tetszik” (Jn 8,29). Halálküzdelmének imádságában teljesen beleegyezik ebbe az akaratba: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!” (Lk 22,42). [88] Íme, ezért „adta oda önmagát [Jézus] a mi bűneinkért (…) Isten akarata szerint” (Gal 1,4). „Ebben az akaratban szentelődtünk meg Jézus Krisztus testének föláldozása által” (Zsid 10,10). (Katolikus Egyház Katekizmusa, no. 2824)

– Jézus engedelmes volt a dicsőség pillanataiban is

Jézus egy pillanatra megmutatta isteni dicsőségét, megerősítvén így Péter hitvallását. Azt is megmutatja: Jeruzsálemben el kell szenvednie a kereszten a halált, hogy bemehessen „dicsőségébe” (Lk 24,26). Mózes és Illés hegyen látták Isten dicsőségét; a Törvény és a Próféták megjövendölték a Messiás szenvedéseit. [Vö. Lk 24,27] Jézus szenvedése az Atya akarata; a Fiú Isten szolgájaként cselekszik; [Vö. Iz 42,1] a felhő a Szentlélek jelenlétének jele: “Az egész Szentháromság megjelent: az Atya a hangban, a Fiú az emberben, a Szentlélek a fényes felhőben” (Katolikus Egyház Katekizmusa, no. 555)

II – Miközben Krisztus az emberek közt járt az volt a célja, hogy önmagát lealacsonyítsa, vagy az, hogy az embert felemelje?

Szent Ireneusz

– Az Isten Fia emberré lett, hogy az ember is az isteni természet részesévé legyen

Az Ige testté lett, hogy bennünket az „isteni természet részeseivé tegyen” (2Pt 1,4): „Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen”. [83] „Ő azért lett emberré, hogy mi istenekké váljunk.” (Szent Ireneusz (Against heresies, 3, 19, 1: PG 7/1, 939) Katolikus Egyház Katekizmusa, no. 460)

Alexandriai Szent Atanáz

– Hogy istenivé tegyen bennünket

Ő maga emberré lett, hogy istenivé tegyen bennünket. Önmagát nyilatkoztatta ki a testben, hogy fogalmat alkothassunk a láthatatlan Atyáról (Alexandriai Szent Atanáz. On the Incarnation of the World, 54, 3. PG 25, 192B) (Vanyó László fordítása : Az ige emberré válásáról)

Imaórák liturgiája

– Istenségének részeseivé tett minket

Ó, csodálatos csere! Az emberek Teremtője emberi testet és lelket öltött, Szűztől született; és ő, aki férfi közreműködése nélkül jött a világra, istenségének részeseivé tett minket.. (Imaórák liturgiája, Karácsony nyolcada SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA (Főünnep), January 1, Antiphon I of Evening Prayer)

Aquinói Szent Tamás

– Krisztus azért jött, hogy kinyilatkoztassa az igazságot és megszabadítsa az embereket a bűntől

Azt felelem, hogy Krisztus életmódjának összhangban kellett lennie végig a megtestesülésének okával, amiért a világra jött. Azért jött a világra mindenekelőtt, hogy a kinyilatkoztassa az igazságot, ahogy János mondja (Jn 18,37): ‘Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.’ Ennél fogva nem rejtőzködhetett el, magába burkolózva, a nyilvánosság elől, ellenkezőleg, nyíltan fel kellett lépnie, és hirdenie az igazságot. Megmondta azoknak, akik marasztalni akarták Őt (Lk 4,41-42): ‘A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott őket. De ő azt felelte: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.” ; hasonlóan a Timóteusnak ír levélben ( 1 Tim 1,15): ‘Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket.’ (Aquinói Szent Tamás. Summa Theologica, III, q. 40, a. 1)

Katolikus Egyház Katekizmusa

– Az Ige testté lett, hogy így mi megismerjük Isten szeretetét

Az Ige testté lett, hogy így mi megismerjük Isten szeretetét: „Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). (Katolikus Egyház Katekizmusa, no. 458)

– Jézus a boldogságok modellje és az új törvény normája

Az Ige testté lett, hogy a szentség példaképe legyen számunkra: „Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem…” (Mt 11,29). “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: „Őt hallgassátok” (Mk 9,7). [81] Ő csakugyan a boldogságok modellje és az új törvény normája: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ő nyomában járva odaadjuk önmagunkat. (Katolikus Egyház Katekizmusa, no. 459)

II. János Pál

– Jézus azért jött, hogy helyreállítsa Isten és az ember kapcsolatát

De reflektálnunk kell a megtestesülés titkára is: miért vette fel a Fiú az emberi természetet belehelyezve önmagát – Ő, aki a végtelen transzcendencia – a mi történelmünkben és alávetve magát az idő és a tér minden korlátjának? A választ maga Jézus adta meg a Pilátussal való párbeszédben. „Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, az hallgat a szavamra “(Jn 18,37). Ebben az értelemben az igazság szembe van helyezve a bűnnel, amelynek legmélyebb gyökere a hazugság (Jn 8,44); ennek következtében a bűntől való megváltás össze van kötve az igazság restaurációjával az ember és az Isten közti kapcsolatban. Jézus azért jött a világba, hogy visszaállítsa ezt az alapvető igazságot. (II. János Pál. Angelus, no. 2, December 22, 1991)

– hogy megszabadítsa az emberiséget a bűn, a gonoszság és halál rabszolgaságától

‘Egy új valóság’: mi keresztények tudjuk, hogy amikor az Ószövetség az „új valóságról” beszél,   a történelemben végbemenő, végső, igazán nagy „megújulásra” utal: Krisztusra, aki a világba jött, hogy megszabadítsa az emberiséget a bűn, a gonoszság és halál rabszolgaságától. (II. János Pál. Pastoral visit to the Roman Parish of Our Lady of Suffrage and Saint Augustine of Canterbury, no. 1, April 1, 2001)

– Isten felemelte az emberiséget a vele való bensőséges kapcsolat méltóságára

Abban a különleges méltóságban, amelyben Mária részesült megnyilvánult az a méltóság is, amelyet a testté vált Ige akar biztosítani az egész emberiség számára. Amikor az Isten Fia leereszkedett, hogy emberré váljon, és hasonlóvá legyen hozzánk a bűnt kivéve, akkor az emberséget felemelte Istennek a szintjére. A kiengesztelődésben, amely Isten és az ember közt végbement, ő nem csupán az emberi élet épségét és tisztaságát akarta visszaállítani, amelyet a bűn megsebzett. Ő az emberiséggel az isteni életet akarta közölni, és meg akarta nyitni az Istennel való belsőséges kapcsolathoz való hozzáférést is. Ily módon Mária megérteti velünk az isteni szeretet nagyszerűségét nemcsak iránta, hanem irántunk is. Ő bevezet minket abba a nagy műbe, amelybe Isten nem pusztán arra szorítkozott, hogy meggyógyítsa az emberiséget a bűn sebéből, hanem arra renelte, hogy a legbensőségesebb egységre jusson Vele. (II. János Pál. General Audience, no. 3, January 4, 1984)

XII. Pius pápa

– Krisztus azért jött a világba, hogy megdicsőítse az Atyát, és önmagát áldozatul adja

Semmit sem tudunk inkább ajánlani, mint hogy éljük az engesztelő és dicsőítő szeretetetét annak, aki azért jött a világba, hogy megdicsőítse az Atyát, és áldozatul adja magát az emberi nem üdvösségéért, mint hogy éljük a keresztény szellem lényegét, vagyis hogy éljük a legmagasabb tökéletességet. (XII. Pius. Address to a group of pilgrims from Bilbao, May 15, 1956)

III – A Fil 2,8 helyes értelmezése: „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig “

Aquinói Szent Tamás

– Krisztus alázatosságában mutatkozott meg az ő méltósága

Aztán, amikor azt mondja, aki, „noha Isten formájában volt”, stb, ajánlja, Krisztus példáját. Először, megemlíti Krisztus fenségét; másodszor az alázatosságát (vö. Fil 2,6-7); harmadszor, az ő felmagasztalását (Fil 2: 9) […] dicséri Krisztus alázatosságát jelezve a szenvedését: előszőr megmutatja, Krisztus alázatosságot; Másodszor, a módját (Fil 2: 8) Következésképpen Ő ember volt, azonban a legkiválóbb, mert Isten és ugyakkor ember; Ő mégis megalázta magát.  (Aquinói Szent Tamás. Commentary of the Letter to the Philippians, lec. 2, Phil 2, 5-8)

XVI. Benedek

– Krisztus úgy döntött, hogy az istenség pompájából leereszkedik a kereszthalál megaláztatásába, hogy azután kinyilvánítsa önmagát az isteni fensége ragyogásában

A múltban már hangsúlyoztuk, hogy ez a szöveg egy kétirányú mozgást tartalmaz: leereszkedés és felemelkedés. Az elsőben Jézus Krisztus az istenségnek a pompájából, ami természetéből fakadóan az övé, úgy dönt, hogy a kereszthalál megaláztatására adja magát.  Ily módon megmutatva önmagát, hogy valóban ember és a mi Megváltónk, az autentikus és maradéktalan részvételével a mi emberi valóságunkban, legyen az szenvedés és halál. A második mozzanat, a felemelkedés, Krisztus húsvéti megdicsőülésében, kinyilatkoztatta önmagát az isteni fennsége ragyogásában. (XVI. Benedek. General Audience, no. 1-2, October 26, 2005)

Küroszi Theodorétosz

– Egy olyan út, amely túlcsordul a szeretettől és igazságosságtól az ember felszabadítása érdekében

[A Teremtő], a mi megváltásunkat bölcsességgel és igazságossággal végezte. Nem akarta pusztán mindnható erejét használni arra, hogy megadja nekünk a szabadság ajándékát és nem akart pusztán irgalmat gyakorolni az ellenséggé vált emberi faj iránt, hogy ne lehessen vádolni az igazságtalanság irgalmával, hanem inkább egy gyönyörű utat akart teremteni, amely fel van díszítve a szeretet teljességével és az igazságossággal is. Valójában egyesítette magával [az ember] legyőzött természetét, harcba vezette, Ő készítette elő azt, hogy engesztelést adjon a kudarcért, és hogy sikerüljön legyőzni azt, aki előtte kegyetlenül üldözte, és hogy felszabadítsa annak a zsarnokságából, aki keserű rabszolgaságba vetette, és hogy így visszaállítsa az eredeti szabadságot.. (Küroszi Theodorétosz. De Providentia, Oratio 10 – PG 83: 747)

Alexandriai Szent Atanáz

– Értünk emberként saját testében kiállta a halált, hogy így érettünk önmagát ajánlja fel az Atyának

És ha a test felvétele miatt írta, hogy „megalázta”, Nyilvánvaló, hogy azt is miatta írta, hogy „felmagasztalta”. Ennek hiányában volt az ember ugyanis, a test alantassága és a halál megalázása miatt. Mivel tehát az Atya képe és halhatatlan az Ige, felvette a szolga alakját, és értünk emberként saját testében kiállta a halált, hogy így érettünk önmagát ajánlja fel a halál által az Atyának. Ezért azt mondjuk, hogy emberként is miattunk magasztalódik fel, hogy amint az ő halálában mindnyájan meghaltunk Krisztusban, úgy ugyanazon Krisztusban mindannyian ismét felmagasztalódjunk, feltámadjunk a holtak közül és a mennyekbe menjünk, ahová előfutárként érettünk bement Jézus (Zsid 6,20) (Alexandriai Szent Atanáz. Discourse against the Arians I, ch. 11, no. 41)(Magyar nyelven: Vanyó László fordításában: Első beszéd az ariánusok ellen 42.p. Ókeresztény írók 13.)

XVI. Benedek

– Jézus halála az ő szabad választásából fakad, az Atya üdvözítő tervének való engedelmességéből

Az emberi állapotnak ez a radikális megosztása, a bűnt kivéve (vö. Zsid 4,15), arra a határra vezette Jézust, amely a mi véges állapotunk és mulandóságunk: vagyis a halálba. Ez azonban nem egy homályos mehanizmus vagy vad fatalizmus eredménye. Ez az ő Atya üdvösséghozó terve iránti szabad döntéséből származik. (Vö. Fil 2,8) (XVI. Benedek. General Audience, no. 3, June 1, 2005)

II. János Pál

– Krisztus szenvedése és keresztje által visszatért ahhoz a szeretethez, melyet Ádám bűnével elárult

A levél így mutatja be, hogy az emberiség, mint Ádám utóda hogyan lett alávetve a bűnnek, Jézus Krisztusban hogyan lett tökéletesen alávetve Istennek és hogyan kapcsolódott egységbe azzal az Istennel, aki teljes irgalommal fordult az emberhez. Így az ember új létet kapott, amely Krisztus szenvedése és keresztje által visszatért ahhoz a szeretethez, melyet Ádám bűnével elárult. Újra megtalálta önmagát az eredeti kegyelem-ajándék isteni forrásánál: a Léleknél, aki „Isten mélységeit vizsgálja” és aki maga a Szeretet és az Ajándék. (II. János Pál. Encyclical Dominum et vivificatem, no. 40, May 18, 1986)

– A megtestesülés és megváltás misztériumának kifejeződése a Fil 2,8-ban

Ő, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,5-8). Itt a megtestesülés és a megváltás titkát mint tökéletes önkiüresítést írja le, ami Krisztust arra készteti, hogy az emberlét állapotát egészen átélje és az Atya tervét a végsőkig teljesítse. Olyan önkiüresítésről esik itt szó, amelyet áthat a szeretet, és amely megnyitja a szeretetet.. (II. János Pál. Encyclical Redemptoris Missio, no. 88, December 7, 1990)

Forrás: petersziklaja.ml

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison

Apologéta:
Dogmák:

1. Isten végtelenül tökéletes.    [I.k.-147.o.]
2. Isten teljességgel változatlan.    [I.k.-159.o.]
3. Isten mindenható.    [I.k.-198.o.]
4. Az isteni akarat abszolút.    [I.k.-185.o.]
5. Isten végtelen értelem.    [I.k.-168.o.]
6. A szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják egymást és egymásban vannak. [I.k.-243.o.]

 A fenti dogmákból egyértelműen levonható következtetés, hogy Isten végtelen tökéletessége [1], változatlansága [2], mindenhatósága [3], abszolút akarata [4] és végtelen érelme [5]miatt "mindent tud", neki nem kell tanulnia. A [6] pont dogmájából "a szentháromság, a három isteni személy egy lényegű" következik, hogy Jézus Isten, bír a teljes Isteni jellemzőkkel, amit az előbb kifejtettem, neki sem kell tanulni, mert Ő is mindent tud. Ezért tanított 12 évesen a templomban: "Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem [tanítanom]?” [Lk 2,48-49]

Ebből a bizonyításból következik az, amit egyszer már részleteztem a Vannak lelkek, amelyek megsemmisüléssel lesznek büntetve? poszt végén a Novus Ordo Egyházjog (1983) alapján. Csak valakinek le kellene vonni a konklúziót és nyilvánosan kijelenteni és nem lapulni a fűben.

A dogmák végén a kapcsos zárójelek között Schütz Antal professzor dogmatika könyvének a kötetszáma, illetve a dogma oldalszáma található.