Apologéta
Az a levél, amelyet Ferenc pápa 2016. február 7-én Antonio Soccihoz intézett, éppen olyan figyelmet érdemel, mint Socci könyve: La profezia finale. Lettera a papa Francesco sulla Chiesa in tempo di guerra (Az utolsó prófécia. Levél Ferenc pápához az egyházról háborús időben)
A könyv két részre tagolódik. Első része próféciákat tartalmaz, régi és újabb próféciákat, amelyek a világra váró súlyos katasztrófákról szólnak, ha nem tér meg és nem tart bűnbánatot. A megnevezett anyagi károk úgy jelennek meg ezekben a próféciákban, mint azoknak a rombolásoknak a következményei, amelyek az Egyházban találhatók.
Könyvének második része egy nyílt levél formájában megfogalmazott éles kritika Bergoglio felé. A szerző aprólékos pontossággal emlékeztet Ferenc pápa cselekedeteire és szavaira pontifikátusának kezdetétől, amelyek a híveket annyira megzavarták, kimerítették, botránkoztatták, hogy amerikai útjával kapcsolatosan feltették a kérdést, amely a Newsweek heti magazin címoldalán jelent meg: Is the Pope Catholic? (A pápa katolikus?)
Socci a következő kemény szavakat intézte a pápához:
„Határozottan felszólítom önt: Gondolja át egész útját, amelyen eddig járt, kerüljön minden veszedelmes lépést, mint például egy szinódus utáni írás, amely Kasper bíboros eszméinek utat nyit (…) Kerülje el mindenek előtt egy új szinódus összehívását – ahogyan ettől tartani lehet – ahol még a papi cölibátust megszüntetésének a kérdését is napirendre tűzik.”
Ferenc pápa, miután kézhez kapta Socci könyvét, se ki nem közösítette, sem meg nem dorgálta, és nem is ignorálta. Inkább papírt vett a kezébe és töltőtollat, és egy kéziratos levéllel válaszolt.
„Kedves Testvérem!
Megkaptam könyvét és kísérő levelét. Köszönöm ezt a gesztust. Az Úr fizessen meg önnek érte.
Hozzákezdtem az olvasásához, és biztos vagyok benne, hogy a benne találhatók nagyon jót fognak nekem tenni. Valójában segítenek nekünk a kritikák is abban, hogy az Úr helyes útján járjunk.
Valóban köszönöm az ön és családja imáit.
Megígérem önnek, hogy imádkozok önökért, és kérem az Urat, hogy áldja meg önöket, és a Szűzanyát, hogy óvja önöket.
Testvére és szolgája az úrban, Ferenc”
Ez a néhány sor lerombol egy fajta „pápaimádatot”, amely konzervatív körökben elterjedt. A pápa emlékeztet arra, hogy nemcsak, hogy megengedett a pápát kritizálni, hanem arra is, hogy a pápával kapcsolatos kritika a pápának még „nagyon jót is tehet” azáltal, hogy segít neki, hogy „az Úr helyes útján járjon”.
A „pápaimádat” fogalmán a pápa alakjának egy nem megfelelő istenítését kell érteni, amely egészen más, mint a szükséges tisztelet és a jámbor respektálás, amivel a hivatala miatt, amelyet visel, tartozunk neki. Az őszinteség, még ha kritikus is, ahogyan azt Socci megjegyzi, segíthet a pápának „különösen, ha az elterjedt mentalitás a túlzott hízelgés”. A nagy domonkos teológus Melchior Cano mondta:
„Péternek nem hazugságainkra és hízelgéseinkre van szüksége. Éppen azok ássák alá a Szentszék tekintélyét, akik vakon és megkülönböztetés nélkül a pápa minden döntését védelmezik. Ezek szétrombolják az egyház alapjait ahelyett, hogy erősítenék”.
Lehetne azt mondani, hogy Ferenc levele Soccinak azt célozza, hogy mindenkit, a progresszívektől a tradicionalistákig egy szinkretista ölelésbe vonjon. De függetlenül a szándékoktól a tények számítanak, és a tény ebben az esetben a megbecsülés, amit a pápa kritikusai iránt kinyilvánít.
Azok a szavak, amelyeket Ferenc Soccihoz intéz, mindazoknak szólnak, akik az elmúlt években az új pontifikátust kritizálták: Alessandro Gnocchi-tól és Mario Palmaro-tól kezdve Ross Douhat-ig a New York Times-ban, egészen a katolikus szerzők csoportjáig, akik 2015 december 8-án a Remnant-ban közzé tették kritikájukat.
Ferenc emlékezetünkbe idézi, hogy a pápa nem tévedhetetlen cselekedeteit szabad kritizálni, különösen, ami politikai és lelkipásztori döntéseit illeti, azzal a feltétellel, hogy a kritika tiszteletteljes, és a személy hibáinak szól és nem a pápaság tekintélyének a lerombolását célozza.
Forrás http://www.katholisches.info/2016/03/10/socci-die-kritik-die-dem-papst-guttut/
A cikk szerzője, amelyből részleteket közöltünk, Roberto de Mattei történész, öt gyermek atyja, professzor a kereszténység újkori történetével foglalkozó Európai Egyetemen Rómában. A Lepanto Alapítvány elnöke, számos könyv szerzője. Legutóbb megjelent könyve Vicario di Cristo. Il primato di Pietro tra normalità ed eccezione (Krisztus helyettese. Péter primátusa a normalitás és a kivétel között) Verona, 2013. Német fordításban is megjelent könyve: A II. Vatikáni Zsinat – egy idáig meg nem írt történet, Ruppichteroch, 2011.Forrás: ptersziklaja.ml
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison