Például ilyenek:
Vajon hogyan lehet az, hogy korábban az Egyház azt tanította, hogy az erkölcsi törvények mindig, mindenhol, mindenkire nézve általánosan érvényesek, most pedig azt hallhatjuk, hogy a törvényeket koronként és országonként újra kell értelmezni?
Vajon hogyan lehet az, hogy korábban az Egyház azt tanította: a szodómia ún. égbekiáltó bűn (tehát annyira szörnyű bűn, ami már itt a földön magára hívja Isten büntetését), azóta ez a tétel a katekizmusok egy részében eltűnt az égbekiáltó bűnök listájáról; sőt, mostanában főleg a toleranciáról, az elfogadásról hallunk, és azon kellene aggódnunk, hogy nehogy az érintettek esetleg úgy érezzék, „ki vannak rekesztve” az Egyház életéből?
Vajon hogyan lehet az, hogy korábban az Egyház azt tanította, hogy a pogányok istenei valójában démonok, a többi vallás hamis vallás, és az Egyházon kívül nincs üdvösség; most pedig azt halljuk, hogy a zsidóknak nincs szükségük a megtérésre, hiszen az Ószövetség örökké érvényes; végül is a muszlimok is ugyanazt azt Istent imádják, mint mi, és ragaszkodjanak a Koránhoz; és a keleti vallások is nagyon értékesek?
Hogyan lehet az, hogy korábban az Egyház azt tanította: hamis vallások szertartásain részt venni halálos bűn, ma pedig a pápa zsinagógákba és mecsetekbe jár az ottani vallási vezetőkkel együtt „imádkozni”?
Vajon hogyan lehet az, hogy amikor a XI. században az iszlám komolyan fenyegette Európát, akkor II. Orbán pápa meghirdette a keresztes hadjáratot, most pedig Ferenc pápa mindenkit arra buzdít, hogy telepítsünk be minél több muszlimot Európába, építsünk nekik mecseteket, és örüljünk a sokszínűségnek?
Vajon hogyan lehet az, hogy korábban a Katolikus Egyház és a szabadkőművesség egymást kölcsönösen halálos ellenségnek tekintette, most pedig a két szervezet kölcsönösen elismerően nyilatkozik egymásról, néha közösen tartanak sajtótájékoztatót, a szabadkőművesek gratulálnak a pápa megválasztásához? Megváltozott volna a szabadkőművesség célja?
Vagy… ?
Vajon hogyan lehet az, hogy korábban az Egyház azt hangsúlyozta, hogy az emberek bánják meg bűneiket, és tartsák be a parancsolatokat, a világban lévő bajok oka pedig a bűn, ma pedig azt halljuk, hogy a társadalom problémáinak oka az egyenlőtlenség, és a boldogabb jövő felé vezető út nem a katolikus tanítás elfogadása, hanem az (állítólag) általános emberi értékeken alapuló párbeszéd mindenkivel?
Hogyan lehet az, hogy az ártatlanok milliónak életét követelő abortusszal, a normális családokat szétzúzó homoszexuális nyomulással csak néha, finoman, érintőlegesen foglalkoznak a hivatalos egyházi nyilatkozatok, ezzel szemben a „globális felmelegedés” elleni kampány részeként óriási fényjátékot vetítenek ki a Szent Péter-bazilika homlokzatára, makogó majmokkal (és enyhén okkult szimbólumokkal)?
Ez lenne a fejlődés, amire a Szentlélek Isten vezeti az Egyházat – vagy ez valami egészen más? De ha ez mégsem fejlődés, ha ezzel valami baj van, akkor miért engedi ezt meg az Isten?
Nehéz kérdések ezek, amire a katolikus hívők csak nehezen, sok kutatás és fáradtság árán tudnak válaszolni. De – mint minden rejtélynek – ennek is van magyarázata, méghozzá nem is annyira bonyolult, csak nagyon váratlan, és sokak számára nehezen elfogadható, mert sok illúzióval le kell számolnunk.
Viszont ha szeretnénk megérteni, hogy mi az a harc, ami meghatározza a történelem jelenlegi korszakát, és tudni akarjuk, hogy kik az ellenségeink, honnan jöttek, hová tartanak, és miért teszik azt, amit tesznek, akkor az igazsággal való szembenézés elkerülhetetlen.
A katolikus tanítás kielégítő és hiteles választ ad mindezen kérdésekre – csak tudni kell, hogy hová forduljunk valódi útmutatásért; kik a pásztorok, kik a béresek, és kik a báránybőrbe bújt farkasok.