Kedves testvérek,
a mai napon mentem utoljára NOM misére. Kiírta a NOM magát az
életemből.
Három vendégem volt tegnap és ma, és NOM misére szerettek volna menni. Megerőszakoltam magam és elmentem velük. Mivel az új plébánossal még személyesen nem találkoztam és elég régen gyóntam, ezért beálltam a gyónósor végére utolsónak. Az oldalkápolnában volt, a plébános ült egy széken én letérdeltem elé. Erre fölszólított, hogy álljak fel és üljek a székre. Mondtam, hogy én térdelve gyónnék. Ezt még kétszer eljátszottuk, de végül térdelve gyóntam.
Következett a szentmise, majd a végén az áldozás. Beálltam sorba, odaértem a plébános úr elé, és letérdeltem. Erre mondja, hogy álljak fel. Mondom neki én térdelve áldoznék. Nem, álljak fel. Ismét mondom, hogy én térdelve áldoznék. Erre az volt az válasza, hogy az xxxxx egyházmegyében állva kell áldozni, ez az előírás. De megáldoztatott és megfenyegetett, hogy jelenti az püspöknek. Majdnem elröhögtem magam a fenyegetéstől, de inkább viselkedtem.
Szóval itt tart az egyház (némely papja), hogy a kiátkozás fenyegeti az embert, ha térdelve mer áldozni, ha letérdel a Urunk előtt, amikor magához veszi szent testét.
Az egészben az volt a vicces, hogy még a egyháztanács tagok se, de mások se értették, mert egyébként mindig térdelve áldozok a templomban.
Magyarország, 2016. augusztus 28.
Egy (végleg) kiábrándult hívő