Különös „szentté” avatások

„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem." [Exo 20,2-3] és "Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt." [Mt 16,18]

„Nagy tisztelettel szeretnék a II. Vatikáni Zsinatra utalni, melynél a legkülönbözőbb konfessziók küldötteit megtaláljuk; és ez a »katolikus vallás tisztaságának« a legkisebb kárt nem okozza. Benedek pápa [XIV.] aligha adhatta volna ki a szabadkőművesek elleni bulláját, ha egy csoda folytán olvashatta volna XXIII. János „Pacem is terris” enciklikáját; sőt, ha csak a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait láthatta volna, melyek minden katolikust arra szólítanak fel, hogy »jobban értekezzenek a protestánsokkal és minden alkalmas eszközt ragadjanak meg, hogy az akadályokat ledönthessék, mely a keresztények egységének útját elzárják«. Ezek a dokumentumok aláhúzzák, hogy a vallásszabadság egy Istentől adott jog, és hogy minden embernek meg kell adni a szabadságot, hogy a tudása és lelkiismerete szerinti vallást válassza és gyakorolja. Mérhetetlen különbség van XIV. Benedek és VI. Pál világa között. Az első éppen azért átkozta el a szabadkőműveseket, amire a második a világ katolikusait bátorítja.”

Kérdőjelek II. János Pál szentté avatása kapcsán

II. János Pál szentté avatása kapcsán kérdőjelek vetődnek fel, ugyanis egyesek, nem is kevesen, nehezményezik, mennyire elhanyagolta a Trianonban elrabolt területeinken élő véreink magyar papokkal való ellátását. Mások viszont egyéb, de nem kevésbé fontos okok miatt tesznek fel kérdőjeleket. Egyre többen kérdezik ugyanis, hol vannak már vén kontinensünk azon korai, amikor még valóban minden igaz keresztény által tisztelteket avatott szentekké a mindenkori szentatya, Krisztus földi helytartója? Amint a mindmáig időtálló, Bangha Béla jezsuita által szerkesztett, 1931 és 1934 között megjelent Katolikus Lexikonban Bőthy Lajos egri teológiai tanár írta, a szentté avatás a pápának az az ünnepélyes, csalatkozhatatlan kijelentése, amellyel valakiről megállapítja, hogy a megdicsőültek között van, s tiszteletét az Egyház számára előírja. Olyanokról, akikből életükkel, tanításukkal mind az öt világrészen Krisztus katonái váltak.

„Ez a pápa tönkreteszi egyházunkat”

„Pápa ellenes felkelésről” ír a Focus magazin újságírója, Eva Kallinger és szerkesztője, Gregor Dolak a havilap legújabb számában. Miközben Ferenc pápa az egyházat „alapvető irányváltásra” készíti elő, „növekszik az ellenállás rámenős stílusa ellen”. És nem csak a Vatikánban, hanem a püspökök és katolikus csoportok között is szerte a világon. Egyúttal XVI. Benedek utáni „lappangó vágy” is felütötte a fejét.

Libanoni vélemény: jó lenne, ha újra XVI. Benedeket választanák

A nemzetközi bíboros-kollégium már napok óta ülésezik, tagjai számos magán tárgyalást folytatnak a Vatikán palotáiban és folyosóin, valamint a Szent Péter tér körül található rengeteg vendéglőben a pápa-utód profiljáról – azokról a feladatokról, melyek a szegény emberre várnak. Magából a bíborosokból már nem lehet többé kiszedni semmit azóta, hogy szigorú titoktartásra kötelezték őket. Nem csoda, hogy ezért a médiában a találgatások olyan áradata indult meg, mely felülmúl szinte minden eddigit, és már most több újságíró van Rómában, mint II. János Pál pápa halálakor.

Az Egyház nem részvénytársaság...

A bíborosi kollégium dékánja, Angelo Sodano bíboros a bíborosok generális kongregációját március 4-én, hétfőn 9:30-ra hívta össze. A kongregációk addig fognak ülésezni, amíg minden bíboros meg nem érkezik Rómába. Csak ekkor fogják eldönteni (Apologéta: a legutolsó hírek szerint ma [szerdán] döntenek a konklávé kezdetéről), hogy mikor (Apologéta: sajtóhírek szerint március 11.) kezdődik a konklávé. Az ülésen minden bíboros jelen lesz, így a 80 év felettiek is részt vesznek a konklávé kezdetéről történő döntéshozatalban.

Abszolút szakítás az Egyház tradíciójával és gyakorlatával

Roberto de Mattei

Roberto de Mattei a Cassino Egyetem kortörténeti professzora volt, ma a római Európai Egyetem egyháztörténelmet oktató professzora. Tanácsadója volt az olasz kormánynak külpolitikai kérdésekben, elnökhelyettese az Olasz Köztársaság Nemzeti Kutatótanácsának (CNR). Igazgatója és kiadója a Radici Cristiane újságnak és a Corrispondenza Romana katolikus hírügynökségnek. „A II. Vatikáni Zsinat – egy eddig megíratlan történelem” című könyv szerzője, melyért 2011-ben az olasz történelmi díjjal, az Acqui Storia-val tüntették ki.