A bíborosok meg akarják erősíteni a pápaság szakralitását
Úgy tűnik, hogy a római kúria bíborosainak és különböző érsekségek vezetőinek egy csoportja azt akarja, hogy a következő pápától követeljenek meg egy felmondhatatlan szándéknyilatkozatot arról, hogy nem fog visszalépni. Azt várják az új pápától, hogy az beiktatási beszédében fix pontként jelentse ki, hogy a pápa egész életére szólóan viseli hivatalát.
XVI. Benedek szokatlan döntésének – mellyel pontifikátusát lemondással fejezte be, és ami az Egyházat egy tökéletesen szokatlan szituáció kezelésével nem kis nehézségbe hozta – nem szabad megismétlődnie: bíborosok eme csoportjának ez a meggyőződése, ahogy erről ma a Corriere della Sera beszámolt. Egy lehetséges lemondásról szóló határozatot nem lehet eltörölni. De az Egyház szabadságát a jövőben a külső befolyásolástól meg kell védeni.
 |
| Castel Gandolfo madártávlatból |
Még azon a napon, melyen XVI. Benedek a Vatikánt Castel Gandolfo irányában elhagyta, a kúriában észrevehetően elkezdődtek az aktivitások a pápaság szakralitásának a megerősítésére. A német pápa döntését tisztelettel fogadták, és a modern világ számára az önfeladás és az alázat provokáló aktusának fogták fel, egyúttal azonban destabilizáló gesztusnak tartották.
Azon kevesek közé, akik nyíltan merték kritizálni a pápát, tartozott a lengyel bíboros, Stanislaw Dziwisz, Krakkó érseke, aki XVI. Benedek lemondásával kapcsolatban II. János Pálra – akinek hosszú éveken át a titkára volt – e szavakkal emlékezett: „A keresztről nincs leszállás.” Úgy tűnt, hogy XVI. Benedek utolsó audienciáján, február 27-én, a Szent Péter téren erre a bírálatra reagált, amikor ezt mondta: „Nem megyek el a kereszttől, hanem más módon maradok a megfeszített Úrnál.”
A lemondott pápa és az elkövetkező konklávé egyik pápaválasztója között eme távolból lefolytatott szópárbaj jelentőségét még meg kell fejteni.
A hétfőn kezdődő bíborosi kongregáción e témával a bíborosok részletesen fognak foglalkozni. Vitájuk nyilván nem fog problémamentesen lezajlani. Hiszen arról van szó, hogy XVI. Benedek tettének mélyebb értelmét kipuhatolják, és ebből levonják a szükséges következtetéseket. Hogy ily módon megállapíthassák, hogy valóban személyes döntésről van-e szó – mely kivételként kerül be az egyháztörténelembe –, vagy messzebb menő konklúziókat kell levonni belőle, melyek már a következő és az azt követő pontifikátusokba nyúlnak.
Az egyházjog rendelkezéseire való utalás egyedül nem lesz elegendő. Ez eddig elégnek bizonyult, hiszen a lemondás rendelkezései gyakorlatilag ugyanannyira észrevétlenek, mint amennyire ismeretlenek voltak, és gyakorlati alkalmazásukra senki még csak egyetlen gondolatot sem vesztegetett soha. A bíborosok egy csoportja szükségesnek tartja, hogy XVI. Benedek lépése – mely az Egyház kétezer éves történetében törést jelent – és az Egyház folytonossága között, melynek természete a töréseket nem tűri jól el, megtalálja a helyes egyensúlyt.
Vagyis konkrétan arról van szó, hogy el kell kerülni minden olyan benyomást, mely azt sugallja, hogy a pápaság valamilyen világi intézményhez hasonlítana. A vatikáni falakon belül számos bíboros az elmúlt napok felszólalásai ellen, melyek általánosították a pápák lemondását és azt a modernizáció jeleként próbálták értelmezni, igen határozottan tiltakozott. Ezek az értelmezések nem kevés bíborosnál az ellenkező hatást érték el: ők Krisztus földi helytartójára való elhivatottság egész életre szóló tartamát nem csak a történelmi véletlen produktumának tartják, melyet könnyen meg lehet, vagy meg kellene változtatni. A pápaság a teokrácia egyik formája, melyet nem lehet egy államfő vagy miniszterelnök hivatalával összetéveszteni. A pápaságban a világegyház egész drámája egy személyben koncentrálódik.
Forrás: www.katholisches.info (www.katolikus-honlap.hu)
Ajánlott poszt: