A konklávé szabályai sokszor változtak az évszázadok során, de a pápa megválasztásához szükséges kétharmados többség a XII. század óta változatlan maradt. Az 1996. február 22-én kiadott, máig érvényes Universi Dominici gregis apostoli rendelkezésnek éppen az volt a leglényegesebb, s egyben legvitatottabb változtatása, amely ezen évszázados szabály alól kivételt engedett.
II. János Pál idejéig a pápaválasztásnak három módja volt ismert:
közfelkiáltással, kompromisszum útján, illetve szavazással. Ezek közül
az első kettőt az Universi Dominici gregis eltörölte, s egyedüli
érvényes választási módként a szavazásos utat jelölte meg. Ez utóbbi
kapcsán azonban egy lényeges változtatást vezetett be a korábbi
szabályozáshoz képest.
Alapvetõen megmaradt a szabály, hogy a szavazatok kétharmada
szükséges a pápa megválasztásához. Azonban ha a bíborosoknak nem
sikerült megállapodniuk, három nap után egy "pihenőnapot" kellett
beiktatni, hét újabb szavazást követõen megint egy napot kellett várni.
Egy második, majd egy harmadik hétszavazásos menet után azonban a
választóknak dönteniük kellett, mégpedig csupán abszolút többséggel, a
választás további menetérõl. Dönthettek úgy, hogy folytatják a szavazást
a kétharmados többség eléréséig, de úgy is, hogy elhagyják a
kétharmados szabályt. Ekkor vagy az összes, vagy az utolsó szavazási
fordulóban a két legtöbb szavazatot kapott bíboros közül választhattak,
de immár elegendõ volt a szavazatok abszolút többsége is.
XVI. Benedek 2007. június 11-én kelt motu propriója éppen ez utóbbi
pontot változtatja meg. Az említett több mint 30 szavazásból álló négy
szavazási menet után egy újabb "imádságnak, elmélyülésnek és
párbeszédnek szentelt napot" kell beiktatni. Ezt követően azonban
kötelező módon a két legtöbb szavazatot kapott bíboros közül kell
választani "a bíborosok szavazatának minősített többségével" úgy, hogy a
két jelölt nem szavazhat. Tehát a kétharmados szabály minden esetben
megmarad, akár az összes jelölt, akár csak a két legtöbb szavazatot
kapott közül lehet választani.
A mostani reform nem jelent visszatérést a VI. Pál-féle
pápaválasztási törvényhez. Az 1975-ös Romano Pontifici eligendo szerint
ugyanis elhúzódó választás esetén a bíborosoknak egyhangúan kellett
volna dönteniük, hogy kompromisszum útján, abszolút többséggel, vagy a
két legtöbb szavazatot kapott bíboros közül választják meg Péter
utódját.
Az Universi Dominici gregis több más változtatást is bevezetett,
amiket XVI. Benedek mostani rendelkezése nem érint. Ilyen például a
kompromisszumos és a közfelkiáltásos választási mód már említett
eltörlése, vagy a konklávén részt vevõ bíborosok szállásának a Szent
Márta Házba helyezése. Egy másik ugyancsak fontos rendelkezés a
konklávén résztvevõ bíborosok körének meghatározását érinti: míg VI. Pál
a konklávé kezdõnapjával, addig II. János Pál a pápa halála napjával
számolta a 80 év alatti bíborosokat. Ezzel elejét lehet venni annak,
hogy a konklávé idõzítésével esetleg szándékosan ki lehessen hagyni
valakit.
A pápaválasztás szabályain az elmúlt évszázad során XV. Benedek és I.
János Pál kivételével minden pápa alakított valamit. Például XII. Piusz
és VI. Pál a kétharmad plusz egy szavazati arányt követelte meg (hogy a
magára szavazó jelölt kérdésének ne legyen relevanciája), XXIII. János,
majd II. János Pál is megmaradt viszont a puszta kétharmadnál, ami
tehát ezentúl is érvényes.
Az Universi Dominici gregis megjelenését követően sokan tiltakoztak a
kétharmados szabálytól való eltekintés elméleti lehetőségének
bevezetése miatt. Hiszen ennek lényege éppen az új pápa legitimitásának -
és végső soron az egyház egységének - erõsítése. XVI. Benedek mostani
motu proprioja is említi, hogy nem kevés tekintélyes kérés érkezett II.
János Pálhoz, sürgetve a hagyomány által szentesített szabály
visszaállítását". Mint ismeretes, a most eltörölt szabály alkalmazására a
legutóbbi konklávén nem is kerülhetett sor, hiszen XVI. Benedeket már a
második nap délutánján megválasztották.
Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír [1]