Amiért nem nagyon tetszett az ember, annak nagyon egyszerű oka volt/van: nem tudom mi igaz belőle, de nekem olyan ismereteim voltak, hogy ő szocialista párti "rajongó" volt. Ez determinálta az "antipátiámat". Jó ember volt, csak rossz oldalon. De...
Tisztelem és becsülöm, hogy volt lelkiereje visszautasítani a szívátültetést, ezáltal vállalva a halál lehetőségét. Ez adja Cipő (Bódi László) emberi és erkölcsi nagyságát. Hányan mernék vállalni ezt a döntést, vagy inkább ragaszkodnának földi porszemlétük világához. Hányan és mennyit fizetnének azért, hogy a transzplantációs listán előbbre kerülhessenek?
Én is számot vetettem azzal a lehetőséggel, ha csak úgy lenne megmenthető az életem, ha transzplantációt végeznének rajtam és arra a következtetésre jutottam, hogy én sem tartanék igényt (elutasítanám) az átültetést. Az irataim között van egy elutasító irat, arra az esetre, ha nem tudnék nyilatkozni.
Ha örülök valaminek, amit Isten adott, esetünkben az életnek, akkor azt is tudomásul kell venni - örülni kell neki -, ha visszaveszi. Ugyan is a halál nem az elmúlás - az élet vége -, hanem Isten országába való születés, azaz kezdet. Lehetőség Isten színelátására, a teremtett lélek örök boldogságára. Volt plébánosom egyszer egy temetési szentmisében prédikálta [finoman szólva a drága hívek majdnem nekimentek, hogy mondhat ilyeneket címszóval], hogy az ember háromszor születik: először amikor megfogan az anyaméhben, majd másodszor a szülőcsatornát elhagyva a világra jön és harmadszor utoljára amikor meghal, mert akkor az örök életre születik újjá, azaz Isten országára. Ezen kell mindenkinek elgondolkodnia.