Az EUCHARISZTIA nem a nagy zabálás

Prédikáció: Pünkösd után XV. Vasárnap - X. Piusz, az Eucharisztia pápája

Minden évben nagy öröm, hogy szeptember első vasárnapján Szent X. Piusz pápa ünnepét ünnepelhetjük, a papi testvériség tisztelt patrónusát. X. Piusz nem csak egy rendkívüli szent volt, de kitűnő reformpápa is. Azt is mondhatjuk, hogy ő az isteni előrelátás által az újkornak küldött nagy reform pápája. Olyan mélyreható megújulásokat vezetett be az egyházban és a kereszténységbe be, melyek egyedül állnak a történelemben és csak  rendkívüli szentségének köszönhetőek.

Dr. Török József: Történeti visszapillantás

Aki még öreg korára tudja
a módját az áldozásnak!

"Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” [Mt 26,26]

Történeti visszapillantás szentmise liturgiájának 1969-ben történt megújítása után Nyugat-Európában rohamosan elterjedt a hívek között az a szokás, hogy áldozáskor az Eucharisztiát a paptól saját kezükbe kérik, és utána önmagukat áldoztatják. A római misekönyv általános rendelkezései között erre nem találunk utalást, mert a 117. pont ezt írja elő: (A pap) „a kissé felemelt Szentostyát mindenkinek külön felmutatja és mondja: Krisztus Teste! Az áldozó ámennel felel, és magához veszi a Szentséget.”

Hogyan lettem katolikus? – egy egykori muzulmán vall megtéréséről

Illusztráció

Liberális szunnita muzulmán családban nevelkedtem, a vallás sohasem volt igazán fontos az életünkben. Az iskolában viszont egészen kicsi korunktól sokat tanultunk róla. Belénk sulykolták az iszlámhoz való ragaszkodást és a más vallásokkal való szembenállást. Még tízéves sem voltam, amikor már tudtam, hogy a zsidók és a keresztények meghamisították a Bibliát, amelyben eredetileg Ahmed (Mohamed) is szerepelt; hogy Jézust, aki csupán egy próféta, a keresztények kiáltották ki Isten Fiának; hogy Jézus nem halt meg a kereszten (Isten nem engedte volna, hogy prófétáját ilyen gyalázat érje, ezért mást feszítettek meg helyette); hogy a keresztények három Istent imádnak: Allahot, Jézust és Máriát; hogy tehát a kereszténység hamis vallás és minden keresztény hitetlen, ezért még köszönnöm sem szabad nekik.

Hogyan lettem katolikus? – egy egykori protestáns vall megtéréséről

Metodista vallásban nevelkedtem, később pünkösdi, szabadkeresztény, evangélikus, presbiteriánus és baptista gyülekezetekbe jártam. Úgy gondoltam, a kereszténység drágakő, és a protestáns egyházak e drágakő csiszolt oldalai. Az 1990-es években egy vasárnap baptista lelkészünk kijelentette: mi mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk. Elgondolkoztam, mert eszembe jutott néhány kivétel. Például az apostolok senkinek sem mondták, hogy fogadja szívébe Jézust mint személyes Urát és Megváltóját, hanem azt, hogy tartson bűnbánatot és keresztelkedjen meg. Persze ezt a mai kor megváltozott körülményei indokolhatják.

A liturgikus "megújulás" gyümölcsei képekben 22. rész - Mc'Donalds beköltözött a templomba

Kezdetben vala a papok általi Eucharisztia kiszolgáltatás. Azaz a szent ostya vétele a szentáldozásban. Majd kétezer év múlva jött a II. Vatikáni Zsinat és bevezette a világi áldoztatást, erre rendelve az akolitusokat, akik már nem voltak papok.  De a liberális egyház ezt még tudta fokozni, akkor, amikor nőket is odaengedte a Szentség kiszolgáltatásához. És most eljött a vég, amikor, mint a sarki fűszeresnél, önkiszolgáló lett a szentség vétele. Az újítás Brazíliából jön mint azt az elmúlt hetekben bemutattam, az egyház ellenségeinek a kiszolgálása is. És most lássuk mindezt képeken is.

Az ateisták is a mennyországba jutnak vs. "Extra Ecclesiam nulla salus est"

Bergoglio nyílt levele több súlyos hibát is tartalmaz, melyek hozzájárulhatnak a hívek összezavarodásához, és ezért nem maradhatnak kommentár nélkül. A pápa szavai több mint kérdésesek. Az az állítás, hogy „az Istenben való hit végül is minden egyes személy lelkiismereti döntésétől függ, és Isten azoknak is megbocsát, akik nem hisznek Benne, ha ezzel a lelkiismeretüket követik” direkt ellentmondanak a Zsidókhoz írt levélnek: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves; aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azt, aki őt keresi.” [Zsid 11,6] – Urunk Jézus Krisztus maga mondja: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” [Mk 16,16] (Apologéta: 'Az Egyházon kívül nincs üdvösség' dogmának is.)

A liturgikus „megújulás” gyümölcsei 15. rész – a civil akolitusok

Az utóbbi bő egy évtized alatt hazánkban ugrásszerűen megnőtt a civil áldoztatók jelenléte az Egyház életében. Az új rítus akolitusoknak nevezi őket, amely megtévesztő; ugyanis az akolitus eredetileg egészen mást jelent. A megnevezésen túl azonban sokkal nagyobb problémáról van szó, erről szól az alábbi írás. A tradicionális latin rítus szerint a szentségi karakterrel bíró egyházi rendet több kisebb rend előzi meg, úgymint ostiarius, lector, exorcista, akolitus és szubdiákonátus.

Egy pap, aki reverendában jár Marseilles utcáin...

A kikötő közelében fekvő lepusztult városrészben, ahol még turisták sem igen mernek bámészkodni, Michel-Marie atya mindennap késő estig gyóntat, megtérőket keresztel, miséin zsúfolásig telik a templom. Az Avvenire interjúját foglaljuk össze.

Michel-Marie Zanotti-Sorkine 1959-ben született Nizzában. Fiatalkorában Párizsban éjszakai bárokban énekelt, ám – elsősorban lelkivezetői, Joseph-Marie Perrin (Simone Weil lelkivezetője) és Marie-Dominique Philippe, a Szent János Kongregáció alapítója hatására – egyre erősödött gyermekkora óta meglévő papi hivatása. 2004-ben szentelték pappá; a Saint-Vincent-de-Paul plébánosa.

Úrnapi szentségtörés (videóval)

Mottó:
„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.

A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”

„Úgy gondolom, ez egy másfajta tapasztalat. A testet látjuk mozgás közben. Úgy gondolom, hogy a táncosoknak – ahogyan eddig láttam – hatalmas jelenlétük van. Pontosan ezt akartam az istentiszteleten látni.”

Eucharisztikus csoda (ami megismétlődőtt) - Buenos Aires