Bergoglio nyílt levele több súlyos hibát is tartalmaz, melyek hozzájárulhatnak a hívek összezavarodásához, és ezért nem maradhatnak kommentár nélkül. A pápa szavai több mint kérdésesek. Az az állítás, hogy „az Istenben való hit végül is minden egyes személy lelkiismereti döntésétől függ, és Isten azoknak is megbocsát, akik nem hisznek Benne, ha ezzel a lelkiismeretüket követik” direkt ellentmondanak a Zsidókhoz írt levélnek: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves; aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azt, aki őt keresi.” [Zsid 11,6] – Urunk Jézus Krisztus maga mondja: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” [Mk 16,16] (Apologéta: 'Az Egyházon kívül nincs üdvösség' dogmának is.)
Ebből az következik, hogy Isten minden embernek megadja azt a kegyelmet, amennyire annak szüksége van, hogy legalább az üdvhöz szükséges hitet Istenben és az Ő ítéletében megszerezze. Ezért tételezték fel mindig a katolikus teológusok, hogy egy önhibáján kívüli ateizmus legalábbis huzamosabb időig lehetetlen. Egy bizonyos ideig a lelkiismeretet megtéveszthetik a hit ellenségeinek látszatérvei, és ezáltal önhibáján kívül igaznak tarthatja az ateizmust. Azonban ezek az érvek annyira gyengék, hogy hosszabb ideig kétkedés nélkül senki nem tarthatja őket igaznak. Ezért írja Szent Pál: „Mert ami benne [Istenben] láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük [az istentagadóknak].” [Róm 1,20]
Az is kérdéses, hogy mit ért a Bergoglio abszolút igazság alatt. A keresztény hit igazságai adják ugyan az embernek Istenhez fűződő kapcsolata számára az alapokat, de ezek magukban is megállnak. Hogy Krisztus igaz Isten és igaz ember, hogy az Eucharisztiában valóban és lényegében jelen van, olyan igazságok, melyek attól függetlenül érvényesek, hogy az egyes hívő az Istenhez való kapcsolatában belőlük mit csinál. (Apologéta: kitérőként üzenem az új misére járóknak, hogy hiába írja a KÁD, hogy áldozás után azt kell mondani, hogy: ÁMEN, nem kell mondani, mert nem vagyunk kálvinisták, ugyan is Jézus Krisztus a mi hitünk nélkül is valóságosan jelen van a szentáldozáskor az ostyában.)
Bergoglio szavait úgy lehet érteni, hogy nem olyan fontos, mit hiszünk a részletekről, fő, hogy kapcsolatunk van Istenhez. Valójában azonban mindent hinni kell, amit Isten kinyilatkoztatott, és a hitet nem szabad az egyéni ízlés szerint alakítani.
Ez a kijelentés: „Isten soha nem adta fel az Izraellel kötött szövetségéhez való hűséget”, sem maradhat kommentár nélkül. Bár igaz, hogy „Isten nem bánja meg kegyelmi adományait és meghívását” [Róm 11,29], és az Egyház ezért Szent Pállal várja a zsidó nép egykori megtérését Krisztushoz. De ha Bergoglio mondata azt akarja jelenteni, hogy a zsidók, akik elutasítják Krisztust, mégis szövetségben állnak Istennel és ezért kegyelmében vannak, ha talán még azt is akarja mondani, hogy a zsidóknak nincs szükségük arra, hogy Krisztushoz megtérjenek, ahogy ezt manapság sok úgynevezett katolikus teológus állítja, akkor a mondat téves.
Forrás: Katolikus Honlap (pius.info)
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: nem véletlen a címadásom. A második fele egy olyan katolikus dogma (Extra Ecclesiam, nulla salus est. [Az Egyházon kívül nincs üdvösség.]" melyet a mai világban már nem tanít az Egyház, sőt a II.VZS után szentelt papok majdnem nevetnek rajta. Pedig nagyon lényeges a dogma (azon kívül, hogy amit egyszer dogmaként kimondtak, attól kiközösítés terhe mellett nincs eltérés és úgy kell hinni, ahogyan az Egyház a hívek elő tárta), ahogyan a Piusz közösség is rámutat a bevezető részben a Zsi 11,6 és a Mk 16,16 szerint. A legnagyobb probléma Bergoglio levelével pedig az, hogy a HIT kérdését sárba degradálja. Arra szintre, amit hallani lehet nap mint nap: én hiszek Istenben, de nem "hiszek" az egyházban, mert azt emberek csinálják. Azaz relativizálják a hit kérdését és ezt erősíti meg Bergoglio is.