Amint korábban beszámoltunk róla, Ferenc pápa 2013. június 24-én a vatikáni Apostoli Palotában a Vallásközi Konzultációs Zsidó Bizottság tagjainak fogadásakor elhangzott iménti kijelentése után mindenesetre kíváncsiak vagyunk, mikor fog mondjuk a római főrabbi bocsánatot kérni csak a Krisztus utáni első három században köztudomásúan véreik által elkövetett keresztényüldözéseikért.
A Vatikáni Rádió tudósítása által a Magyar Kurir a 2013. június 25-én feltett közlemény szerint Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatára hivatkozva határozottan elítéli a „gyűlöletet, az üldözést és mindenfajta antiszemita megnyilvánulást”, mondván, „közös gyökereink révén egy keresztény nem lehet antiszemita”, felidézve, hogy már Buenos Aires érsekeként is mennyire „őszinte baráti kapcsolatokat ápolt a zsidóság néhány képviselőjével”:
„Gyakran beszélgettek sajátos vallási identitásukról, az Írásokban foglalt emberről alkotott képről, az Isten iránti érzék felébresztéséről a mai szekularizált világban. 'Megvitattuk együtt a közös kihívásokat - mondta a pápa - és főként, mint barátok élveztük egymás társaságát, kölcsönösen gazdagodtunk a találkozásban és a párbeszédben, egymás elfogadásának magatartásával. Mindez segített bennünket abban, hogy emberként és hívőként növekedni tudjunk."
Először is: minek a párbeszéd, a baráti közösködés, tekintettel arra (ahogyan Bangha Béla jezsuita írta (Világnézeti válaszok, 1940)), hogy „a keresztény vallás először is nem zsidó, hanem isteni eredetű: még ha Isten az ókori zsidóságon keresztül hirdette is ki kijelentéseit és parancsait, azért azok mégis isteni közlések, nem pedig zsidó találmányok”?
Másodszor: Jézus Krisztus általuk való kategorikus elutasítása mégis miféle alap lenne az éppen emiatt „szekularizált” világban a velük való párbeszédre, netán a keresztény tanítás vitába bocsátására? Amint Barsi Balázs ferences szokta mondani, az Anyaszentegyháznak Jézus Krisztus isteni identitását sohasem szabad vitára bocsátania.
Igen, éspedig leginkább a kereszténységhez való viszonya alapján. Mert amint Köves Slomó rabbi megmondta, a zsidóságnak nincsen szüksége a kereszténységre. Világos beszéd, ellentétben Ferenc pápáéval. Aki ha kijelenti, egy keresztény nem lehet antiszemita, akkor elvárhatnánk, hogy hozzátegye: igen, de akkor egy zsidó se legyen antikeresztény!
Ám ez valahogy mindig elmarad részéről, viszont a háttérhatalom urai előtt való térdre rogyás nem, így 2013. szeptember 16-án, amikor is a Vatikánban magánkihallgatáson fogadta Ronald S. Laudert, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnökét, megismételte idézett kijelentését és külön aggodalmát fejezte ki a kóser vágás lengyelországi tilalma miatt.
Jellemzően a Mazsihisz honlapja már két nap múlva közölte az erről szóló MTI-közleményt, amelyből kitűnik, Ferenc pápa márciusi beiktatása óta először köszöntötte a zsidóság egyik nemzetközi vezetőjét a zsidó újév alkalmából. Az azonban nem, hogy a WJC elnöke mikor fog csak egyszer is eleget tenni ezen alkalommal tett ígéretének, hogy a Vatikánnal együtt lép fel „a vallásszabadság védelmében, bárhol is kerüljön veszélybe, bármely közösséget is érintsen”. Mindenesetre addig is, amíg erre sor kerül, marad a kérdés: egy keresztény nem lehet antiszemita, de egy zsidó lehet antikeresztény?
ifj. Tompó László