Jehova Tanúi az egyik legerőteljesebb és leglátványosabb térítő felekezet napjainkban. Világszerte seregnyi kitartó és lelkes tagjuk talpal házról házra, sürgetve az embereket, hogy élet-halál kérdéseként fogadják el a tanításaikat. Állításuk szerint több mint egymillió embert térítettek meg az elmúlt években, főként Amerikában; a Saturday Evening Post, a Collier's Weekly és a Reader's Digest kiadványok is nemzeti és nemzetközi fontosságú jelenségként említették őket.
A siker titka
Ez a röpke bepillantás Russell pásztor
következetlen és majdhogynem inkoherens vallásrendszerébe, amelyet
Rutherford bíró megerősített és számtalan úton megváltoztatott,
csodálkozást vált ki az emberből, ha arra gondol, hogy mégis hogyan tud
gyarapodni. Jehova Tanúi azt fogják mondani, hogy a növekedése
szolgáltatja az igazságának alapját. De ha ebből indulunk ki, akkor
egyéb szektákat, teljesen más tantételekkel, noha hasonló mértékű
gyarapodással, is igaznak kellene nyilvánítanunk. Máshol kell tehát
keresnünk a magyarázatot.
Először is, nem szabad elsiklani a tény felett, hogy Jehova Tanúi legfőképp a magukat kereszténynek valló emberekre vannak hatással, akik elsodródtak az egyházaiktól, és akik keveset vagy semmit sem tudnak a keresztény tantételekről. Amikor ezek az emberek az általuk hátrahagyott egyházuk megbélyegzéséről hallanak, megnyugvást találnak a gondolatban, hogy nem saját maguk, hanem az „egyházaik” a hibásak a vallásuk elhanyagolásért. A hosszan tartó kötődésük a ködös keresztény felfogáshoz az ami rokonszenvet ébreszt bennük a „Nemzetközi Bibliakutatók Társulatának” ügynökei által felhozott érvek iránt, akik a bibliás kereszténységhez való visszatérés szükségességét hirdetik. Oly keveset tudnak a saját vallásukról, hogy nem észre sem veszik, ahogyan a Tanúk az igazság nevében gúnyt űznek a Bibliából, ellentmondva Krisztus tanainak.
Másodjára, az ilyen eltévelyedett keresztények köreiben, a tudatlanság mellett, a babona és a hiszékenység is nagyon elterjedt. Az USA-beli Igazságügyi Minisztérium ábrái jól mutatják, hogy Jehova Tanúinak kevesebb, mint egy százaléka végzett középfokú tanulmányokat, míg tizenöt százalékuk általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik. A hiszékenységük és a babonásság miatt fogadták el azt, amit eléjük rakott Charles Taze Russell és Franklin Rutherford bíró.
Harmadszor, a világban tapasztalt körülmények, a saját háborgó lelkiismeretük, és az ösztönös büszkeségük késztette őket erre. Jehova Tanúi egyik legnagyobb forrását a tudományos fejlődés bukása szolgáltatja, amely elbukott az utópia megteremtésében. A világ szegénysége és biztonságának megingása a szegényebb osztályok sokaságát terelte vissza Krisztus korai visszatérésének elképzeléséhez, hosszan tartó békében és biztonságban bízva. A nyugtalan lelkiismeretük, amiért elhanyagolták a kötelességeiket Isten felé, egycsapásra megnyugvást lelt a „nincs pokol” tantételnek köszönhetően. Való igaz, Ingersoll már korábban elvetette a pokol elképzelését. De ő hitetlen volt, és aligha lehetett benne megbízni. Noha akadtak itt Istentől származó tanítók, akik biztosították őket a vallás nevében, hogy márpedig pokol nem létezik. Egy ehhez hasonló biztosíték nem múlhatott el anélkül, hogy ne gyakorolt volna megfelelő hatást az ilyen emberekre.
Mindeközben a kereszténység bukását előrevetítő, elnagyolt félelmek örökös ismételgetése, amelynek elkerüléséhez az embernek csupán Jehova Tanújává kellett válni és könyvecskéket árulni, szintén hatással voltak. Tény, hogy az amerikaiak félelme az atombombától sok embert hajtott Jehova Tanúi malmára, mivel sokan vélték úgy, hogy az Armageddon és a világ vége csupán egy karnyújtásnyira van.
A büszkeséghez és mohósághoz való ügyes folyamodást sem szabad figyelmen kívül hagyni; a tudás büszkesége, mint a régi, ezoterikus és okkult tantételek gnosztikusai, amelyeket még a legnagyobb keresztény teológusoknak sem sikerült megértenie; a világ uraivá válásának büszkesége, a vallásos proletáriátus győzelme a vallásos kapitalisták felett, akik mindvégig hűségesek maradtak a szellemi kincsekhez, amelyeket ők maguk hagytak maguk mögött. Ezek és más okok szolgálnak magyarázattal sokak megtérésre Jehova Tanúihoz. Az igazság biztosan nincs az okok között.
Először is, nem szabad elsiklani a tény felett, hogy Jehova Tanúi legfőképp a magukat kereszténynek valló emberekre vannak hatással, akik elsodródtak az egyházaiktól, és akik keveset vagy semmit sem tudnak a keresztény tantételekről. Amikor ezek az emberek az általuk hátrahagyott egyházuk megbélyegzéséről hallanak, megnyugvást találnak a gondolatban, hogy nem saját maguk, hanem az „egyházaik” a hibásak a vallásuk elhanyagolásért. A hosszan tartó kötődésük a ködös keresztény felfogáshoz az ami rokonszenvet ébreszt bennük a „Nemzetközi Bibliakutatók Társulatának” ügynökei által felhozott érvek iránt, akik a bibliás kereszténységhez való visszatérés szükségességét hirdetik. Oly keveset tudnak a saját vallásukról, hogy nem észre sem veszik, ahogyan a Tanúk az igazság nevében gúnyt űznek a Bibliából, ellentmondva Krisztus tanainak.
Másodjára, az ilyen eltévelyedett keresztények köreiben, a tudatlanság mellett, a babona és a hiszékenység is nagyon elterjedt. Az USA-beli Igazságügyi Minisztérium ábrái jól mutatják, hogy Jehova Tanúinak kevesebb, mint egy százaléka végzett középfokú tanulmányokat, míg tizenöt százalékuk általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik. A hiszékenységük és a babonásság miatt fogadták el azt, amit eléjük rakott Charles Taze Russell és Franklin Rutherford bíró.
Harmadszor, a világban tapasztalt körülmények, a saját háborgó lelkiismeretük, és az ösztönös büszkeségük késztette őket erre. Jehova Tanúi egyik legnagyobb forrását a tudományos fejlődés bukása szolgáltatja, amely elbukott az utópia megteremtésében. A világ szegénysége és biztonságának megingása a szegényebb osztályok sokaságát terelte vissza Krisztus korai visszatérésének elképzeléséhez, hosszan tartó békében és biztonságban bízva. A nyugtalan lelkiismeretük, amiért elhanyagolták a kötelességeiket Isten felé, egycsapásra megnyugvást lelt a „nincs pokol” tantételnek köszönhetően. Való igaz, Ingersoll már korábban elvetette a pokol elképzelését. De ő hitetlen volt, és aligha lehetett benne megbízni. Noha akadtak itt Istentől származó tanítók, akik biztosították őket a vallás nevében, hogy márpedig pokol nem létezik. Egy ehhez hasonló biztosíték nem múlhatott el anélkül, hogy ne gyakorolt volna megfelelő hatást az ilyen emberekre.
Mindeközben a kereszténység bukását előrevetítő, elnagyolt félelmek örökös ismételgetése, amelynek elkerüléséhez az embernek csupán Jehova Tanújává kellett válni és könyvecskéket árulni, szintén hatással voltak. Tény, hogy az amerikaiak félelme az atombombától sok embert hajtott Jehova Tanúi malmára, mivel sokan vélték úgy, hogy az Armageddon és a világ vége csupán egy karnyújtásnyira van.
A büszkeséghez és mohósághoz való ügyes folyamodást sem szabad figyelmen kívül hagyni; a tudás büszkesége, mint a régi, ezoterikus és okkult tantételek gnosztikusai, amelyeket még a legnagyobb keresztény teológusoknak sem sikerült megértenie; a világ uraivá válásának büszkesége, a vallásos proletáriátus győzelme a vallásos kapitalisták felett, akik mindvégig hűségesek maradtak a szellemi kincsekhez, amelyeket ők maguk hagytak maguk mögött. Ezek és más okok szolgálnak magyarázattal sokak megtérésre Jehova Tanúihoz. Az igazság biztosan nincs az okok között.
Értékelés
Hogyan is értékeljük ezt az új vallást?
Lehetséges egyáltalán nem úgy beszélni róla mint egy abszurd, hamis,
istenkáromló és különösen veszélyes kereszténység-paródiáról?
Az egész, siralmas rendszer abszurditása, amely teljes mértékig méltatlan egy végtelenül bölcs Teremtőhöz, tökéletesen magától értetődik. Russell és Rutherford, a mozgalom önjelölt prófétái, jóslatainak hamissága újra és újra bebizonyosodott az idők során, újabbnál-újabb kibúvók keresésére kényszerítve ezzel őket. A kereszténység hitvallásai helyett, „a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott” (Júdás 1:3), egy teljesen új hitvallást tárnak elénk, tele szörnyű kitalációkkal és megtévesztéssel. Elszántan tagadják a Szent Háromságot, Krisztus istenségét, a Szentlélek személy voltát, Krisztus testben történő feltámadását, és az Egyházat mint Krisztus által létesített intézményt. Figyelmen kívül hagyják az Újszövetség tanításait az eucharisztiáról és a szentségekről, mintha sosem léteztek volna. Az emberi lélek halhatatlanságát elutasítják.
Ennek az őrült vallásnak - mert máshogy nem lehet helyesen körülírni - a pozitív doktrinái is teljes mértékig nevetségesek. Milyen racionálisan gondolkodó ember tudná elhinni, hogy Krisztust, aki bár nem a holtak közül tért vissza, kitúrta a helyéről holmi újonnan teremtett „szellemteremtmény”, amire „egy istenként” utalnak, nem „az Istenként”, és aki visszatért e világ fellegeibe, ahol 1874-ben királlyá koronázták! Ki hinné el, hogy Krisztus - vagy ez az őt helyettesítő lény - várakozik, amíg a Tanúk eleget tanúskodtak az Ő nagy tervének megfelelően, amit követően leereszkedik a földre és megkezdődik az Armageddon, a nagy végső ütközet, majd pedig beköszönt az ezeréves uralmának időszaka, amely után örökké tartó, földi paradicsommá formálja a világot.
Egyházilag is teljes csőd az egész rendszerük. Az ember elolvashatja a-tól z-ig a Russell-Rutherford szervezet által kiadott irodalmat anélkül, hogy bármiféle alapvető nyomát találná az alázat, a bűnbánás, vagy a könyörületesség krisztusi erényeinek. Isten, vagy a felebarátok szeretete kifejezés szinten sem létezik. Nincs kihangsúlyozva a jellemformálás, a jellemhibák javítása; a kereszt viselésének, vagy a mi Urunk Jézus Krisztus követésének szükségessége. A kereszténység e karikatúrájának legfőbb üzenete:
A rendszer e tantétele, hogy az emberek ebben az életben büntetlenül vétkezhetnek, csak a gonoszságot, az erkölcstelenséget és a romlottságot szolgálja. „Isten sosem büntet, sem ebben az életben, sem pedig a következőben” jelentette ki Russell; annak ellenére, hogy az egész Szentírás ragaszkodik megtorlás törvényéhez. Akármennyire is bűnösen viseltetnek az emberek ebben az életben, Jehova Tanúi szerint, mindez nem igazán számít, hisz a morális döntéseiknek nincsenek következményei az örök jövőre nézve. Minden megszűnik létezni a halál pillanatában, nincs se purgatórium, se pokol. Ha, ahogyan Russell mondja, mindenki újból visszatér majd és egy második esélyben részesül, minden azon fog múlni, hogy akkor hogyan viselkedünk, és nem azon, hogy most épp hogyan. Jehova Tanúi odáig merészkednek, hogy minél megátalkodottabb egy ember a mostani életében, annál valószínűbb, hogy jóként fogja leélni a következőt! És ha még nem is így alakulna, fájdalommentesen fog elmúlni, nem fogja megtapasztalni Isten semmibevételének jövőbeli következményeit.
Aki valamennyire is tiszteli a Szentírást, Istent, Krisztust, embertársait, vagy a saját emberi intelligenciáját és méltóságát, semmit sem tehet, miint hogy teljesen elutasítja ezt a hamis vallást, amit Russell és Rutherford talált ki, és amit ennyire nevetségesen propagálnak a magukat áltató Jehova Tanúi.
Az egész, siralmas rendszer abszurditása, amely teljes mértékig méltatlan egy végtelenül bölcs Teremtőhöz, tökéletesen magától értetődik. Russell és Rutherford, a mozgalom önjelölt prófétái, jóslatainak hamissága újra és újra bebizonyosodott az idők során, újabbnál-újabb kibúvók keresésére kényszerítve ezzel őket. A kereszténység hitvallásai helyett, „a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott” (Júdás 1:3), egy teljesen új hitvallást tárnak elénk, tele szörnyű kitalációkkal és megtévesztéssel. Elszántan tagadják a Szent Háromságot, Krisztus istenségét, a Szentlélek személy voltát, Krisztus testben történő feltámadását, és az Egyházat mint Krisztus által létesített intézményt. Figyelmen kívül hagyják az Újszövetség tanításait az eucharisztiáról és a szentségekről, mintha sosem léteztek volna. Az emberi lélek halhatatlanságát elutasítják.
Ennek az őrült vallásnak - mert máshogy nem lehet helyesen körülírni - a pozitív doktrinái is teljes mértékig nevetségesek. Milyen racionálisan gondolkodó ember tudná elhinni, hogy Krisztust, aki bár nem a holtak közül tért vissza, kitúrta a helyéről holmi újonnan teremtett „szellemteremtmény”, amire „egy istenként” utalnak, nem „az Istenként”, és aki visszatért e világ fellegeibe, ahol 1874-ben királlyá koronázták! Ki hinné el, hogy Krisztus - vagy ez az őt helyettesítő lény - várakozik, amíg a Tanúk eleget tanúskodtak az Ő nagy tervének megfelelően, amit követően leereszkedik a földre és megkezdődik az Armageddon, a nagy végső ütközet, majd pedig beköszönt az ezeréves uralmának időszaka, amely után örökké tartó, földi paradicsommá formálja a világot.
Egyházilag is teljes csőd az egész rendszerük. Az ember elolvashatja a-tól z-ig a Russell-Rutherford szervezet által kiadott irodalmat anélkül, hogy bármiféle alapvető nyomát találná az alázat, a bűnbánás, vagy a könyörületesség krisztusi erényeinek. Isten, vagy a felebarátok szeretete kifejezés szinten sem létezik. Nincs kihangsúlyozva a jellemformálás, a jellemhibák javítása; a kereszt viselésének, vagy a mi Urunk Jézus Krisztus követésének szükségessége. A kereszténység e karikatúrájának legfőbb üzenete:
„Olvass, higgy, és terjeszd Russell és Rutherford könyveit, beszélj Istenről mint Jehováról, és az összes többi egyházról és kormányzatokról mint az Antikrisztusról -- tégy így, és meg leszel mentve!”
A rendszer e tantétele, hogy az emberek ebben az életben büntetlenül vétkezhetnek, csak a gonoszságot, az erkölcstelenséget és a romlottságot szolgálja. „Isten sosem büntet, sem ebben az életben, sem pedig a következőben” jelentette ki Russell; annak ellenére, hogy az egész Szentírás ragaszkodik megtorlás törvényéhez. Akármennyire is bűnösen viseltetnek az emberek ebben az életben, Jehova Tanúi szerint, mindez nem igazán számít, hisz a morális döntéseiknek nincsenek következményei az örök jövőre nézve. Minden megszűnik létezni a halál pillanatában, nincs se purgatórium, se pokol. Ha, ahogyan Russell mondja, mindenki újból visszatér majd és egy második esélyben részesül, minden azon fog múlni, hogy akkor hogyan viselkedünk, és nem azon, hogy most épp hogyan. Jehova Tanúi odáig merészkednek, hogy minél megátalkodottabb egy ember a mostani életében, annál valószínűbb, hogy jóként fogja leélni a következőt! És ha még nem is így alakulna, fájdalommentesen fog elmúlni, nem fogja megtapasztalni Isten semmibevételének jövőbeli következményeit.
Aki valamennyire is tiszteli a Szentírást, Istent, Krisztust, embertársait, vagy a saját emberi intelligenciáját és méltóságát, semmit sem tehet, miint hogy teljesen elutasítja ezt a hamis vallást, amit Russell és Rutherford talált ki, és amit ennyire nevetségesen propagálnak a magukat áltató Jehova Tanúi.
***
Mindig sajnálatos, ha egy vallás tanításait szándékosan vagy véletlenül
félreértelmezik a közönyös kritikusok. Azonban nem mindig lehetséges
igazságot tenni mások vallásával főleg úgy, hogy minden érintett
elégedett legyen. Mindenekfelett, ez Jehova Tanúi vallásos hiedelmeire
is igaz, akik ontják magukból a könyvek és brosúrák végeláthatatlan
áradatát, annyit, hogy az ember gyakorlatilag egy óceánnyi „nyomtatott
zűrzavar” kellős közepén találja magát. A fő tantételeik felfedezésének
feladata bőven elég, hogy bárkit kétségbe ejtsen, nem is beszélve egy
alapos elemzésről. Talán épp ezért próbálták meg ilyen kevesen
tanulmányozni a teológiai rendszerüket.
Azonban a tanaik alapos, részletekbe menő megfontolása égetően szükséges. E könyvecske szerzője sok helyről, már-már elkeseredett kéréseket kapott, azt illetően, hogy hol lehet megszerezni ennek az új szektának az állításait áthatóan, a Biblia fényében vizsgáló elemzését. Mert Jehova Tanúi szervezetének tagjai agresszívan próbálják áttéríteni más keresztény egyházak tagjait a saját vallásukra, irodalomba fullasztva őket, megtöltve a levelesládájukat brosúrákkal, felzaklatva sok jó és egyszerű embert, akik szimplán nem tudnak mit kezdeni a bibliai szövegek áradatával, amelyekről tudják, hogy vagy mindent vagy semmit sem jelentenek.
A tantételeik tanulmányozására tett előkészületeket lehetővé tette egy elfogadhatóan tömör összefoglaló a tanaikról, egyenesen Jehova Tanúinak tollából, „Miben hisznek Jehova Tanúi?” (What Do Jehova’s Witnesses Believe?”) címmel - az „Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat” kérelmére.
A hivatalos kijelentés így szól az olvasóhoz: „Miért hallgasson az ember előítélettel teli forrásokra azzal kapcsolatban, hogy miben hisznek Jehova Tanúi? Hadd mondják el ők maguk!”. Nagy megnyugvással szolgál majd, ha így tesznek, mert legalább valami kézzel fogható és autentikus anyag is rendelkezésre fog állni.
Azonban a tanaik alapos, részletekbe menő megfontolása égetően szükséges. E könyvecske szerzője sok helyről, már-már elkeseredett kéréseket kapott, azt illetően, hogy hol lehet megszerezni ennek az új szektának az állításait áthatóan, a Biblia fényében vizsgáló elemzését. Mert Jehova Tanúi szervezetének tagjai agresszívan próbálják áttéríteni más keresztény egyházak tagjait a saját vallásukra, irodalomba fullasztva őket, megtöltve a levelesládájukat brosúrákkal, felzaklatva sok jó és egyszerű embert, akik szimplán nem tudnak mit kezdeni a bibliai szövegek áradatával, amelyekről tudják, hogy vagy mindent vagy semmit sem jelentenek.
A tantételeik tanulmányozására tett előkészületeket lehetővé tette egy elfogadhatóan tömör összefoglaló a tanaikról, egyenesen Jehova Tanúinak tollából, „Miben hisznek Jehova Tanúi?” (What Do Jehova’s Witnesses Believe?”) címmel - az „Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat” kérelmére.
A hivatalos kijelentés így szól az olvasóhoz: „Miért hallgasson az ember előítélettel teli forrásokra azzal kapcsolatban, hogy miben hisznek Jehova Tanúi? Hadd mondják el ők maguk!”. Nagy megnyugvással szolgál majd, ha így tesznek, mert legalább valami kézzel fogható és autentikus anyag is rendelkezésre fog állni.
“Írástudók és farizeusok”
A dokumentum lefegyverző stílussal
indít, a tisztességes elbánáshoz (fair play) folyamodva. „Időről-ídőre”,
tudjuk meg, „a vallásos író Jehova Tanúi hiedelmeiről értekezik.
Mindazonáltal, ezen értekezések barátságtalan és kritikus hangvételét
alapul véve, hiba lenne pontos képet remélni arról, hogy miben is hiszen
igazán Jehova Tanúi”. Ebben van valami, noha nem feltétlenül következik
belőle az, hogy az ember pontatlanul beszélne mások tantételeiről,
csupán azért mert nem befolyásolják kedvezően, vagy mert kritikusan
állna hozzá. De mivel itt Jehova Tanúi tantételét vesszük fontolóra, úgy ahogyan azt ők is állítják, ebből a szempontból nézve nem lesz helye panasznak.
Azonnal, és tipikusan, játszani kezdenek a Szentírás kétélű kardjával, úgy, hogy alapból bizonyítottnak állítják be a kérdést, ha volt is valaha egyáltalán kérdés. „Nem feltételezzük”, mondják, „hogy az írástudóktól és a farizeusoktól helyes képet kaphatunk arról, hogy miben hitt Jézus, nemde?” A szándékaik erőltetettségéről a Biblia e példájával azonnal megbizonyosodhatunk, amint megfordítjuk azt. Hisz Jézus maga is egy kétségtelenül „barátságtalan és kritikus” hangot ütött meg az írástudók és a farizeusok tanításairól beszélve. „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok” mondta újra és újra. (Máté 23: 13-15 EF). Nem valami barátságos! Elítélte a tantételeitket és óva intette tanítványait; „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától” (Márk 8:15 EF). Kritikus hozzáállás, de mennyire! Vajon fogják-e mondani Jehova Tanúi, hogy nem feltételezték, hogy Jézustól magától fognak „pontos képet” kapni arról, hogy miben hittek az írástudók és a farizeusok?
A Tanúk által használt bibliai példa épp oly egyszerűen felhasználható ellenük, mint ahogyan ők akarják azt mások kárára fordítani. Az értéke teljes mértékig az általuk tanított tantétel természetétől függ, ezért a tantételeket fel kell mérni, mielőtt elismernénk őket Krisztushoz mérhetően az igazság tanítónak, illetve a kritikusaikat gátlástalan írástudóknak és farizeusoknak.
Azonnal, és tipikusan, játszani kezdenek a Szentírás kétélű kardjával, úgy, hogy alapból bizonyítottnak állítják be a kérdést, ha volt is valaha egyáltalán kérdés. „Nem feltételezzük”, mondják, „hogy az írástudóktól és a farizeusoktól helyes képet kaphatunk arról, hogy miben hitt Jézus, nemde?” A szándékaik erőltetettségéről a Biblia e példájával azonnal megbizonyosodhatunk, amint megfordítjuk azt. Hisz Jézus maga is egy kétségtelenül „barátságtalan és kritikus” hangot ütött meg az írástudók és a farizeusok tanításairól beszélve. „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok” mondta újra és újra. (Máté 23: 13-15 EF). Nem valami barátságos! Elítélte a tantételeitket és óva intette tanítványait; „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától” (Márk 8:15 EF). Kritikus hozzáállás, de mennyire! Vajon fogják-e mondani Jehova Tanúi, hogy nem feltételezték, hogy Jézustól magától fognak „pontos képet” kapni arról, hogy miben hittek az írástudók és a farizeusok?
A Tanúk által használt bibliai példa épp oly egyszerűen felhasználható ellenük, mint ahogyan ők akarják azt mások kárára fordítani. Az értéke teljes mértékig az általuk tanított tantétel természetétől függ, ezért a tantételeket fel kell mérni, mielőtt elismernénk őket Krisztushoz mérhetően az igazság tanítónak, illetve a kritikusaikat gátlástalan írástudóknak és farizeusoknak.
<<<Folytatás következik >>>