Jehova Tanúi az egyik legerőteljesebb és leglátványosabb térítő felekezet napjainkban. Világszerte seregnyi kitartó és lelkes tagjuk talpal házról házra, sürgetve az embereket, hogy élet-halál kérdéseként fogadják el a tanításaikat. Állításuk szerint több mint egymillió embert térítettek meg az elmúlt években, főként Amerikában; a Saturday Evening Post, a Collier's Weekly és a Reader's Digest kiadványok is nemzeti és nemzetközi fontosságú jelenségként említették őket.
„Bibliás keresztények”
Jehova Tanúi azt állítják magukról, hogy ők „Bibliás keresztények”. Nathan Knorr elmondja nekünk, hogy „a Biblia az Isten ihletett Szava, amelyet a most, az utolsó napokban élőknek íratott le.” Hogy honnan tudja azt, hogy Isten Szava és, hogy ki jegyezte le és, hogy az elmúlt korokban élőkkel szemben miért csak a most, az „utolsó napokban” élőknek szól olyan témák, amikről inkább nem beszél. Csak annyit mond, hogy Charles Taze Russell „nem talált olyan keresztény felekezetet, amely azt tanította volna, amit a Biblia ír”, és ezért „átfogó bibliatanulmányozásba kezdett, különös tekintettel Krisztus második eljövetelére és ezeréves uralkodására.”Sajnos Russell pásztor, aki Isten által ihletett volt, ha hihetünk az első követőinek, úgy tűnik, nem volt túl sikeres. Az 1916-ban bekövetkezett halála után Rutherford bíró vette át a helyét és nyomban olyan tanításokat kezdett terjeszteni, amelyek Russellétől teljesen különbözőek voltak. Ennek következménye a mozgalmon belüli széthúzás lett. Azonban Nathan Knorr szerint „a túlnyomó többség Rutherfordot és az Igazgatókat támogatta. A legyőzött és elégedetlenkedő ellenzéki erők visszavonultak, és egy független szervezetet hoztak létre, sok apró jelentéktelen csoportra” hullva szét.
Így hát Rutherford bíró maradt a legfőbb próféta a mozgalomban, és az ő bibliamagyarázatai váltak a tanúk dogmáivá. Míg a Tanúk azt mondják, ők abban bíznak, amit a Biblia mond, valójában abban bíznak, amit Rutherford állítása szerint mond. Goux titkár azt mondta az 1934-es Rádió Bizottságnak a szervezet nevében, hogy Rutherford bibliamagyarázatai nem emberi vélemények, hanem Isten ihlette őket. Ehhez képest a pápák tévedhetetlensége nem is olyan erős állítás.
Rutherford bibliamagyarázataiban semmiféle elfogadott értelmezési elvet nem követett, a kritikai gondolkodásmódról pedig fogalma sem volt. Hogy elméletét támogassa, bármilyen szöveget felhasznált, szinte találomra, és olyan jelentést magyarázott bele, amilyet csak akart.
Ennek ellenére, a tanítványai ragaszkodnak ahhoz, hogy ők „Bibliás keresztények”. Mondják ezt, miközben nem hisznek a „keresztény vallásban”, hanem a „keresztényiségben”. Megvan a maguk sajátos beszédmódja, amelyet nagyon nehéz követni, de ahhoz elegendő, hogy kimutathassuk, a rendszerük ellentmondását majdnem minden keresztény alaptanításnak.
„Jehova Isten”
Az egyik furcsaság, amellyel ebben az új vallásban találkozhatunk, a „Jehova Isten” kifejezés különös használata. Nathan Knorr arra panaszkodik, hogy „a kereszténység tömegei még csak fel sem ismerik azt a tényt, hogy ‘Jehova’ Isten neve”.Istennek azonban bizonyosan nem azért van neve, hogy megkülönböztesse őt más „istenektől”, ahogyan Nathan Knorrt megkülönbözteti a keresztneve azoktól, akiknek ugyanaz a vezetékneve. Ahogyan a „Jehova” szó sem igazán bibliai eredetű. A Szent Iratok eredeti szerzői soha nem hallottak róla. Ők héberül írták le a Jahve szót, mely szó szerint azt jelenti: Aki van. Ennélfogva a 'Jahve' Istennek egy alternatív neve volt, nem pedig valamiféle „keresztény név”, amely megkülönbözteti őt más istenségektől. A „Jehova Isten” kifejezés sehol sem található a Bibliában, és ez egy végtelenül groteszk szókapcsolat.
Ezenkívül, Rutherford Bíró azt mondja a könyvében, a Reconciliationben (Megbékélés), hogy „a Fiastyúk csillagkép hét csillaga Isten örök trónjának a helye – Jehova lakhelye.” Miféle Isten Rutherford Istene, aki egy csillagon lakik? És hogyan alkothat a Fiastyúk, ami maga nem örök, egy örök trónust?
A Háromság keresztény tanát Rutherford határozottan tagadja. Ezt írja:
„Sosem volt megtévesztőbb tanítás, mint a háromság. Csak egyetlen elméből származhat, ez pedig a Sátáné, az Ördögé.” (Reconciliation [Megbékélés] 101, old.)
Annak, hogy Krisztus maga parancsolta követőinek, hogy „kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a nevében”, nincs jelentősége Rutherford és tanítványai szemében. Ők elhagyták a kereszténységet az unitarianiznus kedvéért. Számukra Krisztus nem Isten Örökkévaló Fia, a Szentlélek pedig nem egy isteni személy. Rutherford az állítja, hogy a Szentlélek bármilyen erő vagy hatás lehet, amelyet Isten fejt ki. Krisztus azonban a Szentlélekről mint személyről beszélt.
„A Szentlélek”, - mondta - „akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (János 14:26)
De vizsgáljuk csak meg egy kicsit alaposabban, mit is mond Rutherford tantétele Krisztusról.
Krisztus
Az Evangéliumok egyik leglényegesebb kérdése: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” (Máté 22:42) A keresztények erre mindig hitük habozás nélküli kinyilvánításával felelték: „Az élő Isten Fia.” Nem így a Jehova Tanúi.Ezek a Tanúk egyetértenek azzal, hogy Krisztus létezett, mielőtt megszületett ezen a világon, de azt állítják, hogy ő maga csupán teremtmény volt – az első teremtmény, akit Isten megalkotott és akit aztán minden egyéb megteremtésére használt fel. Russell azt mondja, hogy ő volt „Mihály arkangyal”! Amikor, ezredévekkel megteremtése után, ez a teremtmény emberré vált, a természete is tökéletesen megváltozott, angyali és szellemi helyett anyagi és emberi lett. „Isten iránti engedelmességből feladta szellemi lényét és megszületett Mária fiaként, mint egy teljességgel emberi lény”. Ez nyilvánvalóan Mihály arkangyal végét jelentette, mely tényről János sajnálatos módon elfeledkezett, amikor a Jelenések könyvét írta, mivel ott Mihály még mindig él Krisztus oldalán, akivé, Russell állítása szerint, átváltozott.
De menjünk csak tovább. Amikor Krisztus meghalt a kereszten, a Tanúk szerint ő csupán egy ember volt és a halálával vége is lett, teljesen és tökéletesen vége. Egy „szellemteremtmény” azonban előjött a sírból, hogy „egy” istenné váljon, nem „az” Istenné, ami nyilvánvalóan jobb, mint ha csak Mihály, az Arkangyal lenne, aki korábban volt.
Az a tanítás, mely szerint Krisztus három egymás után létező és egymástól független lény lett volna: Mihály, az Arkangyal, az ember Jézus, és az új világ félig isteni természetű királya, bizonyosan nem a keresztény tanítás szerint való, akármi más szerint való is. A legtöbb értelmes ember joggal mondaná, hogy fantazmagória.
És mi történik a keresztény vallás legalapvetőbb tényével – Krisztus feltámadásával? „Ha pedig Krisztus nem támadt fel,” mondja Szent Pál, „semmit sem ér a hitetek.” (1Kor 15:17) Jehova Tanúi tagadják, hogy Krisztus feltámadt. „Az ember Krisztus,” mondják, „örökre halott.” „Az az Személy, aki meghalt,” mondja Russell, „halott is maradt, és soha többé nem lesz látható emberként.” Mi történt a testével? Russell azt mondja, hogy ezt senki sem tudja. Úgy gondolja, hogy valószínűleg gázokká bomlott, vagy Isten természetfeletti módon eltávolította, hogy megőrizze, amíg úgy nem határoz, hogy Krisztus munkájának emlékeztetőt vagy emlékművet állít belőle. De ez csak egy anyagi holttest lesz.
De azt mondják, ne aggódjunk. Ha Krisztus nem is a szó hosszú ideje elfogadott keresztény értelmében támad fel, „szellemteremtményként” feltámadt és ajándékként halhatatlanságot és isteni természetet kapott Istentől. Ez az egész nagyon zavaros. Ha az „az ember, aki meghalt, halott is maradt”, akkor ki volt az, aki halhatatlanságot és isteni természetet kapott? Ha Isten alkotott egy új élőlényt, akinek megadta ezeket a kiváltságokat, akkor ez az új élőlény nem Krisztus volt, hanem valaki más! Russell azonban továbbra is azt állítja, hogy Krisztus annak ellenére, hogy halott maradt, a feltámadása után visszatért a tanítványaihoz egymástól független, minden egyes alkalomra külön létrehozott „testben való megjelenésekben”!
A mennybemenetelkor - Russell szerint - Jézus, mivel többé már nem ember volt, „szellemteremtményként” emeltetett isteni természetre, és láthatatlan szellemteremtmény is marad, mivel többé semmiféle kapcsolata sem volt már emberi természetünkkel. Azonban ha az „az ember, aki meghalt, halott is maradt,” Jézus nem csupán nem emberi többé – de egyáltalán nem is létezik már! Lehet, hogy Russell képes ilyen kitekert módon gondolkodni, ahhoz azonban nincs joga, hogy úgy tegyen, mintha követőnek az eredeti új testamentumi tanításokhoz kicsit is hasonlót nyújtana.
<<<Folytatás következik >>>