A média, beleértve szinte valamennyi konzervatív keresztény riportert és rovatvezetőt, már amelyik egyáltalán vette a fáradtságot, hogy írjon az esetről, egytől egyik arról adtak számot, hogy Dianne Reidy megszégyenítő, nyilvános idegösszeomláson esett át. Leereszkedő stílusban magyarázták, hogy bizonyára a túlhajszolt munkatempó eredményeként történhetett ilyesmi, az amúgy nagyon megbízható gyorsíróval. Miközben ugyanezek a médiumok folyamatosan az ország siralmas állapotáról tudósítanak, nemcsak Dianne viselkedését ítélték el, de az átadott üzenetet is félresöpörték.
Egyértelmű, hogy figyelemre sem méltatták az üzenetet, és
valószínűleg a Trunews rádió által a férjével készített interjút sem
hallgatták meg, aki számos fontos információt osztott meg arról, hogy mi
késztette feleségét az üzenet átadására.
Dianne ódzkodott az üzenet átadásától, mert tudta, hogy annak súlyos következményei lehetnek munkájára nézve.
Dianne nem osztotta meg terhét a férjével és nem igazán készült semmilyen tervvel az üzenet szövegére vagy időzítésére vonatkozóan. Később elmondta férjének, hogy a Szent Lélek határozott indíttatására vágott bele a beszédbe és csupán eszköznek, üzenetvivőnek tekintette magát.
A férj elmondta, hogy az esemény után Dianne teljesen nyugodtan viselkedett és láthatólag megkönnyebbült, mint aki hűen teljesített egy rábízott feladatot.
Az incidens nem precedens nélküli. A bibliai történelemből számos eset ismert, amikor isten egy írnokon keresztül üzent. A régmúlt korokban sem volt ez könnyű feladat, és a fogadtatás is hasonló volt. Az üzenetvivőket gyakran kinevették és üldözték. Ennek ellenére sokan megtették, amire késztetést éreztek, viselve tettük következményeit és a történelem ítéletét.
A történet nem Dianne Reidy-ről szól. Soha sem a hírnök, hanem az üzenet a fontos. Figyelembe véve Isten korábbi tetteit, és elmúlt korok profetikus üzeneteit, ajánlatos lenne megszívelni a figyelmeztetést, mert nemcsak egyszerű, de igaz is. „Istent nem lehet megcsúfolni.”
A közelmúlt eseményeinek ismeretében, éppen időszerű, hogy egy modernkori írnok felszólaljon és egy ilyen üzenetet adjon át. A figyelmeztetés éppen azok között a falak között hangozott el, ahol a legtöbb olyan a férfit és nőt találjuk, akik eladták a lelküket. Saját törvényeik által elferdítették Isten törvényét. Isten törvényeinek betartatása helyett megcsúfolták Őt azzal, hogy megpróbálták átértelmezni a törvényeket.
A különböző titkos és okkult társaságokon keresztül az Egyesült Államokat belülről igázták le. A jelenlegi vezetés alatt az ország akadálytalanul robog az önmegsemmisítés felé, önként alávetve magát az egységes világrend istentelen tervének, annak minden velejárójával együtt, beleértve a kereszténységnek oly sokak által követett, felvizezett formáját is.
Nyilván a tájékozottabbaknak is kényelmetlen elfogadni, hogy nemcsak az Egyesült Államok alapítói, de a jelenlegi, konzervatív keresztényként ismert politikai vezetők is szoros kapcsolatban állnak bizonyos titkos, okkult társaságokkal. Jobb azonban, ha az ember kényelmetlenül érzi magát, de megismeri az igazságot, mert csakis így ébredhetünk fel hosszú álmunkból és érthetjük meg, hogy a ma eseményeit nagyon régen hozták mozgásba.
George W. Bush beiktatási ceremóniáján, 2001. január 20-án például, az új elnök kétszer is megemlített egy angyalt, aki „a forgószélben utazik és ezt a vihart irányítja”, miközben a Washington emlékműként ismert szabadkőműves obeliszk felé fordult. Pontosan 33 (az okkult számára jelentőségteljes szám) héttel később bekövetkezett az az esemény, ami örökre megváltoztatta az életet az Egyesült Államokban.
Az ilyen és ehhez hasonló rejtett üzenetek, szófordulatok, körmönfont, de érthető üzenetek bárki számára felismerhetők lehetnek, akinek van füle a hallásra. Ezek az üzenetek egytől egyig arról szólnak, hogy a világot „a korok új rendje” felé terelik és ezt az új rendet nem Isten inspirálta, hanem a sötétségnek az a bizonyos angyala.
Múlt szerdán egy üzenet hangzott el, de vajon hányan hallották?
Az üzenet
Mit mondott tehát Dianne Reidy a mikrofonba? Az alábbiakban az üzenet szövege olvasható, két különböző hangfelvétel alapján összeállítva:„Istent nem lehet megcsúfolni. A legnagyobb elhitetés, hogy ez itt nem ’egy és osztatlan Nemzet az Isten színe előtt’. Soha nem volt az. Nem. Nem is lehetett. Az alkotmányt nem Szabadkőművesek írták volna. Ők Isten ellen vannak. Nem szolgálhattok két urat. Nem szolgálhattok két urat. Dicsőség Istennek, az Úr Jézus Krisztusnak. Dicsőség örökké.”Ez volt Dianne üzenete, legalábbis, amit lehetősége volt elmondani, mielőtt két biztonsági őr el nem távolította a pódiumtól.
Az előzmények
A férje elmondta, hogy mindketten aktív keresztények. Az esemény előtti négy hét során Dianne gyakran felébredt éjszaka vagy korán reggel és sokat olvasta a Bibliát, ami napi teendőit, sem otthon, sem a munkahelyén, nem befolyásolta. A munkáját mindig nagyon komolyan vette és soha nem tett volna olyasmit, ami miatt elveszíthetné állását. A férje azonban látta, hogy küzd magával, mintha késztetést érzett volna megtenni valamit, amivel az állását kockáztatná. Ezt persze csak az incidens után értette meg.Dianne ódzkodott az üzenet átadásától, mert tudta, hogy annak súlyos következményei lehetnek munkájára nézve.
Dianne nem osztotta meg terhét a férjével és nem igazán készült semmilyen tervvel az üzenet szövegére vagy időzítésére vonatkozóan. Később elmondta férjének, hogy a Szent Lélek határozott indíttatására vágott bele a beszédbe és csupán eszköznek, üzenetvivőnek tekintette magát.
A férj elmondta, hogy az esemény után Dianne teljesen nyugodtan viselkedett és láthatólag megkönnyebbült, mint aki hűen teljesített egy rábízott feladatot.
Elutasítás
A legtöbb ember, sok keresztényt is beleértve, gondolkodás nélkül elutasítja, és negatív jelzőkkel írja le Dianne tettét. Viselkedéséből ítélve, Dianne pontosan erre számított és ezért is küzdött a rá bízott feladat teljesítése ellen.Az incidens nem precedens nélküli. A bibliai történelemből számos eset ismert, amikor isten egy írnokon keresztül üzent. A régmúlt korokban sem volt ez könnyű feladat, és a fogadtatás is hasonló volt. Az üzenetvivőket gyakran kinevették és üldözték. Ennek ellenére sokan megtették, amire késztetést éreztek, viselve tettük következményeit és a történelem ítéletét.
A történet nem Dianne Reidy-ről szól. Soha sem a hírnök, hanem az üzenet a fontos. Figyelembe véve Isten korábbi tetteit, és elmúlt korok profetikus üzeneteit, ajánlatos lenne megszívelni a figyelmeztetést, mert nemcsak egyszerű, de igaz is. „Istent nem lehet megcsúfolni.”
A közelmúlt eseményeinek ismeretében, éppen időszerű, hogy egy modernkori írnok felszólaljon és egy ilyen üzenetet adjon át. A figyelmeztetés éppen azok között a falak között hangozott el, ahol a legtöbb olyan a férfit és nőt találjuk, akik eladták a lelküket. Saját törvényeik által elferdítették Isten törvényét. Isten törvényeinek betartatása helyett megcsúfolták Őt azzal, hogy megpróbálták átértelmezni a törvényeket.
A különböző titkos és okkult társaságokon keresztül az Egyesült Államokat belülről igázták le. A jelenlegi vezetés alatt az ország akadálytalanul robog az önmegsemmisítés felé, önként alávetve magát az egységes világrend istentelen tervének, annak minden velejárójával együtt, beleértve a kereszténységnek oly sokak által követett, felvizezett formáját is.
Nyilván a tájékozottabbaknak is kényelmetlen elfogadni, hogy nemcsak az Egyesült Államok alapítói, de a jelenlegi, konzervatív keresztényként ismert politikai vezetők is szoros kapcsolatban állnak bizonyos titkos, okkult társaságokkal. Jobb azonban, ha az ember kényelmetlenül érzi magát, de megismeri az igazságot, mert csakis így ébredhetünk fel hosszú álmunkból és érthetjük meg, hogy a ma eseményeit nagyon régen hozták mozgásba.
George W. Bush beiktatási ceremóniáján, 2001. január 20-án például, az új elnök kétszer is megemlített egy angyalt, aki „a forgószélben utazik és ezt a vihart irányítja”, miközben a Washington emlékműként ismert szabadkőműves obeliszk felé fordult. Pontosan 33 (az okkult számára jelentőségteljes szám) héttel később bekövetkezett az az esemény, ami örökre megváltoztatta az életet az Egyesült Államokban.
Az ilyen és ehhez hasonló rejtett üzenetek, szófordulatok, körmönfont, de érthető üzenetek bárki számára felismerhetők lehetnek, akinek van füle a hallásra. Ezek az üzenetek egytől egyig arról szólnak, hogy a világot „a korok új rendje” felé terelik és ezt az új rendet nem Isten inspirálta, hanem a sötétségnek az a bizonyos angyala.
Múlt szerdán egy üzenet hangzott el, de vajon hányan hallották?