"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

2013. október 16., szerda

Egy temetés margójára...

Minden ellenkező híreszteléssel és állítással szemben, ez a poszt nem politikai állásfoglalás lesz, hanem katolikus értékelés. Történt, hogy a II. Világháborúban Erich Priebke volt Róma Gestapo főnöke. Ebben a minőségében állítások és bírósági ítélet szerint több száz személy kivégzésében vett részt, amelyért 1996-ban életfogytiglani börtönbüntetést kapott, amit Rómában házi őrizetben töltött el korára való tekintettel. Herr Priebke gyakorló hívő, katolikus volt és meghalt a napokban.



Halálával olyan gyűlölethullám indult el, ami megdöbbentő és engem a János evangéliumának a 8,44 részének a felidézésére késztet. Eltemetését megtagadta Németországi szülőfaluja, megtagadta Argentína, ahol a felesége van eltemetve és utolsó kívánsága szerint mellé kellett volna temetni, megtagadta Róma kommunista vezetése, ahol élete utolsó 19 évét töltötte házifogságban. Megtagadta az Egyház a szentelmény kiszolgáltatását (temetés). Most olvasom és nézem a képeket, hogy őrjöngő, liberális, antifasiszta(?) és zsidó(?) csőcselék tört, zúzott és rombolt Albáno Laziale-ban a Szent X. Piusz Papi Testvériség ottani rendháza előtti keresztutcában, mert a Testvériség úgy gondolta, hogy a hívő, gyakorló katolikust az Egyház kétezer éves tanítása szerint egyházilag kell eltemetni és meg kell adni a végtisztességet.

A helyszínen készült képek megdöbbentőek és érthetetlenek. Bár ha azt nézzük, hogy a katolikus-keresztényeknek mit kell elviselniük, akkor érthetőek. Érthetőek, ha azt is figyelembe vesszük, hogy tegnapra a hírek szerint odajutottunk, hogy a zsidó Efrájem Zuroff akarja megmondani, hogy a katolikus egyház mit tehet, mit csináljon. Pedig, ha belegondolunk még Jézus eltemetését sem próbálta megakadályozni a zsidó főtanács: "Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” „Legyen őrségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!” Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz." [Mt 27,57-66] Pilátustól sem kérte főtanács, hogy ne engedje eltemetni, hanem csak őrséget állítottak.

Apologéta

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison