Az anyagi karitász a legfontosabb az egyházban

"Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.  ..." [Lk 16,19-31]

Az egyház szegények felé gyakorolt anyagi karitásza [szeretete] nagyobb tanúságot tesz, mint a teológusok tanulmányai

A ‘karitász’ szó, majdnem mindig anyagi segítségre emlékeztet, amit a szűkségben lévőknek ajánlunk fel. És valóban: alamizsnát adni egy dicséretre méltó szokás, amit az Anyaszentegyház mindig is támogatott. Ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy a karitász egy másik formája, az irgalmasság lelki cselekedetei; tanítani, tanácsot adni, vigasztalni, ápolni, megbocsátani, és türelemmel viselni a nehézséget, sokkal fontosabbak, mint az irgalmasság testi cselekedetei, nevezetesen élelmet adni az éhezőknek, ruhát adni a ruhátlanoknak, betegeket és bebörtönzötteket látogatni, eltemetni a holtakat.

Jézus elbukása a kereszten - Ferenc tényleg a kereszt bukásáról beszélt?

New-York-i látogatása során az eddigi legnagyobb eretnekség hangzott el: Jézus élete bukással végződött, a kereszt bukásával. Még a baloldali sajtó is elcsodálkozott ezen a kijelentésen, nem is hinném el, ha Vatikán cáfolná ezeket a szavakat. A mondat, ami a pápa anyanyelvén hangzott el, és aminek a Vatikán által jóváhagyott angol nyelvű fordítása több hírportálon megjelent, a következő:

Bergoglio: Az erkölcs tanítását abba kell hagyni

Ferenc nem beszél sokat az abortuszról, a homoszexuális házasságról, vagy a fogamzásgátlókról. Azt mondja, nem kell ragaszkodni az ilyen témákhoz – inkább nagyobb hangsúlyt kell fektetni a pozitív dolgokra, nehogy elveszítsük az evangélium frissességét és illatát.

Isten gyermekeinek a lelki javai a Szentírás hirdetésétől függenek, amely maga Jézus Krisztus által lett Szent Péterre és az apostolokra bízva. Az igazi hívő, az örökkévaló igazságok teljes átadását várja az ő pásztoraitól, akkor is, amikor az ellenkezik a világgal. Mások, ezzel ellentétben, azt szeretnék, ha egyes igazságokat megváltoztatnának, azért, hogy ők, egy jóval nyugodtabb lelkiismerettel élhessenek.

Vannak lelkek, amelyek megsemmisüléssel lesznek büntetve?

Dogma: Az embernek szabad, szellemi, halhatatlan lelke van, amely valóban a test lényegi formája.

Az egoisták magukat ítélik el; az ö lelkük nem lesz büntetve, hanem meg fog semmisülni.

Mi történik velünk a halál után? Hova jutunk mind? Ez egyike azon nagy kérdéseknek, amely minden emberi teremtmény felé szegeződik, akár keresztény, akár nem. A történelem folyamán az erre a kérdésre adott választ gyakran oly módon keresték, ami nem igényel szigorú erkölcsi hozzáállást, amely összetartozik egy olyan hittel, amely az örök létezésben, és egy jutalmazó és büntető végtelen Istenben látja mindennek az alapját.

"Sentire cum ecclesia" és amit Loyolai Szent Ignác valójában mondott erről

Az Egyház kormányzatában, a papok és szerzetesek lelki formációjában, valamint a hívek lelkipásztori vezetésében a leggyakoribb és legsúlyosabb visszaélések az "engedelmesség nevében" történnek. Rendkívül veszélyes játék a hit kötelességtudatát, a hierarchikus engedelmességet és az egyházias érzületet fölhasználni (vagy inkább kihasználni) arra, hogy bizonyos "elöljárók" a katolikus hitnek és az engedelmesség erényének (valamint az egyházkormányzat szolgálati jellegének) igaz természetét eltorzítva kedvükre úrhatnámkodjanak másokon. 

Ferenc eretneksége - a hit elárulás

"Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." [Mk 16,15]
Apologéta: Bergoglio, akit Ferenc néven Szentatyának választottal az idén tavasszal, a nyílt eretnekség útjára lépett Biblia értelmezésével. A poszt végén fogom bővebben kifejteni a véleményemet.

Bergoglio megint gondoskodott róla, hogy napokig a lapok címoldalára kerüljön: Meglepetésre alig két héttel a jezsuita lapokban megjelent interjúja után, október 1-én a „La Repubblica” bal-liberális újság hozott nyilvánosságra egy szeptember 24-én, a vatikáni vendégházban készült interjút vele. Az interjút ugyanaz az olasz ateista értelmiségi készítette, Eugenio Scalfari, akihez írt személyes levele szeptember 11-én jelent meg ugyanebben az újságban.

Mennyire tévedhet a legfelsőbb tanítóhivatal?

Hónapokkal ezelőtt Koch bíboros ezt mondta: („Hogyan tekintheti magát katolikusnak, aki nem fogadja el a zsinat tanításait?”), illetve, hogyha a Pius Közösség nem fogadja el a II. Vatikáni Zsinatot, akkor nem katolikus. (Koch szerint a Pius Közösség nyilvánvalóan abból indul ki, hogy a II. Vatikáni Zsinat hibákat követett el: „Mindazonáltal az az állítás, hogy zsinatok tévedhetnek, Luther Mártonra megy vissza”, mondta Koch. „Emiatt a tradicionalistáknak meg kell kérdezniük maguktól, hogy valójában hol is állnak ők?”)

Hamis vallások vs. vallásszabadság

Vallásszabadságról világi és vallási értelemben beszélhetünk. Ha a vallásszabadságot vallási értelemben vizsgáljuk, beszélnünk kell jogról (jus) és lehetőségről (potentia); és e két dolog nem mindig esik egybe. Az állampolgárnak például joga van, hogy földbirtokot vásároljon, ha azonban ehhez nincs meg a kellő pénze, akkor erre nincs lehetősége, azaz nem képes rá. Ugyanakkor az egyénnek lehetősége van, hogy meglopja embertársát, vagyis képes erre, holott nincs hozzá joga.