Százötvenöt éve született Magyarország tanítómestere, Prohászka Ottokár püspök

A két világháború közötti nemzeti-keresztény értelmiség részéről „Magyarország tanítómesterének” („praeceptor Hungariae”) tekintett Prohászka Ottokárról bár sok szó esik manapság, életművét mégis igen kevesen ismerik alaposan. Különösen is azok nem, akik legszívesebben egy kézlegyintéssel elfeledtetnék őt, mondván, antiszemita volt. Arról persze hallgatnak, hogy antiszemitizmusa inkább etikai, mint etnikai jellegű volt, vagyis elsősorban nem embertani tulajdonságai miatt bizonyult számára ellenszenvesnek a nevezett etnikum, hanem képviselői zömének erkölcsi élete miatt. Erre való tekintettel helyezzük górcső alá a püspök idevágó főbb megnyilatkozásait!

Prohászka püspök úr vs. politikai alja ...

Prohászka Ottokár püspök

Mottó:
„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.
A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”

Örömmel olvastam napokkal, hetekkel ezelőtt, hogy Prohászka püspök úrnak köztéri szobrot kívánnak állítani Budapesten. Az eredeti elképzelés arról szólt, hogy az eredeti szobrot az eredeti helyszínén állítsák vissza.