 |
| Prohászka Ottokár püspök |
Mottó:
„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.
A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”
„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.
A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”
Örömmel olvastam napokkal, hetekkel ezelőtt, hogy Prohászka püspök úrnak köztéri szobrot kívánnak állítani Budapesten. Az eredeti elképzelés arról szólt, hogy az eredeti szobrot az eredeti helyszínén állítsák vissza.
"Prohászka Ottokár püspök úr szobrát A Jobbik-MIÉP összefogás azt is eredményezheti, hogy a fővárosi ellenzék még markánsabban kiáll a Prohászka-szobor felállítása mellett. Prohászka Ottokár püspök szobrát 1947 áprilisában döntötték le Károlyi Mihály kérésére "szabadelvű" fiatalok, köztük Faludy György is." (Apologéta: a szabadelvűség vagy más néven liberalizmus 1789-ben a francia forradalommal egyidőben jött világunkba és a sátán megtestesüléseként lehet rá tekinteni.)
Forrás: www.hunhir.hu (2005-ből)
A mai liberális 'patkányok' szemében az antiszemitizmusnak hazudott keresztény erkölcsisége a legnagyobb szálka. Olyan szálka, ami azért szúrja liberális lelküket, szemüket, mert az 1800-s évek végén és az 1900-s évek első felében kimondott erkölcsi tanításai telibe találták a zsidóságot erkölcstelenségük miatt. (Apologéta: Prohászka püspök úr esetében az erkölcs vonatkozásában mindig a katolikus erkölcsi tanítást [morálist] kell érteni. Írásai INNEN letölthetőek.).
Ilyen előzmények mellett merült fel a szoborállítás kérdése. Egy általam nem ismert - bár a nevük sokat elárul - Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Prohászka Ottokár Szobráért Alapítvány bejelentkezett a Fővárosi Önkormányzatnál, hogy szobrot kíván állítani közadakozás indításával, így az Önkormányzat képviselőtestületétől csak helyszín biztosítását kérik. Javaslati szinten meg is született a döntés a budapesti XIII. ker. Lehel téri Szent Margit Templom előtti térre.
A papszentelésről hazatérve ért a hír, hogy a 'patkánykórus' nyomására és visítozására az Alapítvány kuratóriuma meghátrált és június 28-n kuratóriumi ülésén visszavonta kezdeményezését. Ehhez csatlakozott ma piarista szerzetésként Jelenits István atya. Ez nagyon szomorú. Pedig ez az a pont, amikor ki kell jelenteni, hogy elértünk a falig - hátrálásunk során -, ahonnan már nincs tovább és ellene kell (kellene) mondani a sátánnak. Mit gondoljon a szeretcsétlen katolikus hívő (aki még ráadásul gyakorolja és megéli hitét)? Kinek higgyen? Prohászka Ottokár püspök úrnak, aki katolikus erkölcsre tanította a rábízott népet, vagy Jelenits Istvánnak (akinek a véleménye alapján azt kellene gondolnunk, hogy a püspök úr tényleg antiszemita - zsidógyűlölő volt) aki szerint nem aktuális a szobor állítása? (Apologéta: még a püspöki konferencia [vezetője] se támogatja a szoborállítást, ezért az önkormányzat sem akar "politikailag inkorrekt" lenni. Egy mondás jut eszembe: "Holló a hollónak nem vájja ki a szemét!")
Ugyan ez a liberális gyűlölködés próbált beleszólni néhány éve XII. Pius pápa szentté avatási eljárásába, mert a II. világháborúban állítólag nem mentette a zsidókat. (Apologéta: Természetesen ez hasugság. Mégpedig ordas, a levéltári adatok alapján. De a liberalizmusnak ez az egyik lényege.)
Prohászka Ottokár püspök életrajza álljon itt tanulságul:
Édesapja, Prochaska Domokos (1817–1879) Morvaországból származott, ősei németajkú iparosok, hivatalnokok voltak. Ő az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi hadseregének tisztjeként egyre feljebb haladt a ranglétrán. Egy vadászezred hadnagyaként került Magyarországra. A negyven éves, jó megjelenésű vadásztiszt egy 1857-ben, Pozsonyban rendezett bálon találkozott az alig 19 éves Filberger Anna Máriával (1838–1888), akit többször felkért táncolni. Hamar egymásra találtak, és azonnal megszerették egymást. Domokos Nyitrára ment és megkérte a Filberger-szülőktől lányuk kezét, akik bele is egyeztek a házasságba, ám a hadsereg egy tisztje csak úgy nősülhetett meg, ha előbb egy nagyobb összeget, úgynevezett kauciót tesz le, amivel igazolni tudja, hogy rendelkezik azzal a feltétellel, amely megfelel a rangjához, és ezáltal további, házas életéhez. Mivel a Prochaska család nem rendelkezett ekkora összeggel, ezért Domokos kilépett a seregből, s jelentkezett a Pénzügyminisztériumba, ahol tisztviselői álláshoz jutott. Így nem volt szükség kaucióra, tehát a jegyesek összeköthették életüket. A friss házasok a családfő munkája miatt Pozsonyba költöztek, de első gyermekük, Prohászka Ottokár mégsem ott, hanem Nyitrán született, mert a várandós anya a szülés előtt hazautazott, és szülei házában hozta világra gyermekét. A Filberger család felmenői Svájcból települtek át Nyitrára, s csakhamar a város egyik legtekintélyesebb családjává váltak, az 1800-as években német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat. Ottokár anyai nagyapja, Filberger András fiatal korában pékmester volt.
Ottokárt a születés utáni harmadik napon, október 13-án tartotta keresztvíz alá anyai nagybátyja, Filberger Rezső és felesége, Császka Mária, a későbbi kalocsai érsek, Császka György nővére a Nyitra-alsóvárosi plébániatemplom Szent Mihály kápolnájában. Az ünnepi misét Nécsey András, helybéli káplán celebrálta. Nem sokkal később visszatértek Pozsonyba, de nem maradtak sokáig a városban.
Az apa áthelyezései miatt a család többször változtatott lakhelyet. 1861-ben a Vág folyó partjára települt, festői környezetben található Rózsahegyre költöztek. Itt születtek testvérei is, Irma és Gusztáv. Ehhez a városhoz kötötték első élményei, itt tanult meg járni, beszélni, a helyi templomban hallgatta élete első szentmiséjét. A várost körülvevő gyönyörű táj, a természet szépsége lenyűgözte a hat-hétéves Ottokárt, vagy ahogy édesanyja becézte: Ottót. Rózsahegyen kezdte meg az elemi iskolát, amelynek csak első osztályát (1865–1866) végezhette helyben.
1866-ban Prohászkáék ismét költöztek, ezúttal az akkor még színtiszta magyar anyanyelvű Losoncra, ahol Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet, de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és gondolkodni. 1869-től két éven át a nyitrai piarista gimnáziumba járt, a legkiválóbb tanulók közé tartozott.
Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy – szintén két éven át – a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja, akiknek szándékairól egy 1879. július 9-én írt levelében számolt be, ebben nem támogatta határozottan, inkább korainak tartotta az elhatározást. Apja azt tanácsolta neki, hogy ha valóban pap akar lenni, legyen inkább világi pap (plébános).
Ottokár 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak (utóbbiak csak a vizsgáztatást végezték). 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.
Teológiai tanulmányait Rómában végezte. 1882-ben az esztergom-belvárosi plébánián kezdte meg lelkipásztorkodását, a plébániahivatal épületén 1934-ben emléktáblát is avattak a tiszteletére. Esztergomi évei alatt a Magyar Sion társszerkesztője (1887-1904), és az Esztergom című politikai lap szerkesztője (1895-1904) volt. 1904-ben a teológia egyetemi tanárává nevezték ki. 1905-től haláláig székesfehérvári püspök. 1909-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól rendes tagja . 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett. A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a proletárdiktatúra megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője. 1920-1922-ben parlamenti képviselő, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke.
A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik Pázmány Péter hatásával. A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben emelt bronzszobrát 1947. április 26-ról 27-re virradó éjjel Faludy György író vezetésével szociáldemokrata ifjúmunkások ledöntötték. 1984. április 2-án állították fel újra a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom mellett. A szobor Fülöp Elemér alkotása.
A szobrot – és magát Prohászkát – övező indulatok egyik forrása (a hungarizmus kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében foglalkozott a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák Zoltán Prohászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban. Nézeteit, melyeket szóban és írásban sokszor kifejtett, többek közt a következő idézetek tükrözik: –„A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.” – „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.” – „Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.” – Ugyanakkor: „az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi. S ezen tekintetben természetesen az igazi antiszemitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely, származzék bár zsidó vagy keresztény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzésnek.” – Vannak, akik Prohászkát a fenti és számos hasonló dokumentált kijelentései alapján a magyar holokauszt egyik vezető szellemi előkészítőjének tekintik.
Mások azonban nem hisznek abban, hogy Prohászka akár a későbbi politikai hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért tisztelik. Erről tanúskodik a róla elnevezett oktatási intézmények és szervezetek sora.
Összes műveit 25 kötetben 1928-1929-ben a Szent István Társulat adta ki, Schütz Antal piarista dogmatika professzor szerkesztésében. Naplóját, a (Soliloquia)-t, Barlay Ö. Szabolcs előszavával a Prohászka kiadó 2002-ben és 2004-ben újra publikálta. Az 1940-es évek elején Székesfehérvárról kezdeményezték boldoggá avatását, de ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem az index miatt a Vatikán nem támogatta.
2006-ban a Prohászka-emlékév kapcsán komoly rendezvénysorozat zajlott püspökké szentelésének 100. évfordulóján. Székesfehérváron kiállítást rendeztek tiszteletére, és az emlékév kapcsán Szabó Ferenc S.J. tollából egy könyv is megjelent a püspökről a Kairosz kiadó gondozásában Prohászka Ottokár időszerűsége címmel.
Forrás: www.wikipedia.org (Liberális szerkesztői és szerkesztése miatt az értékeléseket erős fentartással kell kezelni.)
Ugyan ez a liberális gyűlölködés próbált beleszólni néhány éve XII. Pius pápa szentté avatási eljárásába, mert a II. világháborúban állítólag nem mentette a zsidókat. (Apologéta: Természetesen ez hasugság. Mégpedig ordas, a levéltári adatok alapján. De a liberalizmusnak ez az egyik lényege.)
Prohászka Ottokár püspök életrajza álljon itt tanulságul:
Ottokárt a születés utáni harmadik napon, október 13-án tartotta keresztvíz alá anyai nagybátyja, Filberger Rezső és felesége, Császka Mária, a későbbi kalocsai érsek, Császka György nővére a Nyitra-alsóvárosi plébániatemplom Szent Mihály kápolnájában. Az ünnepi misét Nécsey András, helybéli káplán celebrálta. Nem sokkal később visszatértek Pozsonyba, de nem maradtak sokáig a városban.
Az apa áthelyezései miatt a család többször változtatott lakhelyet. 1861-ben a Vág folyó partjára települt, festői környezetben található Rózsahegyre költöztek. Itt születtek testvérei is, Irma és Gusztáv. Ehhez a városhoz kötötték első élményei, itt tanult meg járni, beszélni, a helyi templomban hallgatta élete első szentmiséjét. A várost körülvevő gyönyörű táj, a természet szépsége lenyűgözte a hat-hétéves Ottokárt, vagy ahogy édesanyja becézte: Ottót. Rózsahegyen kezdte meg az elemi iskolát, amelynek csak első osztályát (1865–1866) végezhette helyben.
1866-ban Prohászkáék ismét költöztek, ezúttal az akkor még színtiszta magyar anyanyelvű Losoncra, ahol Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet, de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és gondolkodni. 1869-től két éven át a nyitrai piarista gimnáziumba járt, a legkiválóbb tanulók közé tartozott.
Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy – szintén két éven át – a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja, akiknek szándékairól egy 1879. július 9-én írt levelében számolt be, ebben nem támogatta határozottan, inkább korainak tartotta az elhatározást. Apja azt tanácsolta neki, hogy ha valóban pap akar lenni, legyen inkább világi pap (plébános).
Ottokár 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak (utóbbiak csak a vizsgáztatást végezték). 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.
Teológiai tanulmányait Rómában végezte. 1882-ben az esztergom-belvárosi plébánián kezdte meg lelkipásztorkodását, a plébániahivatal épületén 1934-ben emléktáblát is avattak a tiszteletére. Esztergomi évei alatt a Magyar Sion társszerkesztője (1887-1904), és az Esztergom című politikai lap szerkesztője (1895-1904) volt. 1904-ben a teológia egyetemi tanárává nevezték ki. 1905-től haláláig székesfehérvári püspök. 1909-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól rendes tagja . 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett. A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a proletárdiktatúra megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője. 1920-1922-ben parlamenti képviselő, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke.
 |
| Prohászka Ottokár szobra Székesfehérváron |
A szobrot – és magát Prohászkát – övező indulatok egyik forrása (a hungarizmus kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében foglalkozott a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák Zoltán Prohászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban. Nézeteit, melyeket szóban és írásban sokszor kifejtett, többek közt a következő idézetek tükrözik: –„A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.” – „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.” – „Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.” – Ugyanakkor: „az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi. S ezen tekintetben természetesen az igazi antiszemitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely, származzék bár zsidó vagy keresztény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzésnek.” – Vannak, akik Prohászkát a fenti és számos hasonló dokumentált kijelentései alapján a magyar holokauszt egyik vezető szellemi előkészítőjének tekintik.
Mások azonban nem hisznek abban, hogy Prohászka akár a későbbi politikai hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért tisztelik. Erről tanúskodik a róla elnevezett oktatási intézmények és szervezetek sora.
Összes műveit 25 kötetben 1928-1929-ben a Szent István Társulat adta ki, Schütz Antal piarista dogmatika professzor szerkesztésében. Naplóját, a (Soliloquia)-t, Barlay Ö. Szabolcs előszavával a Prohászka kiadó 2002-ben és 2004-ben újra publikálta. Az 1940-es évek elején Székesfehérvárról kezdeményezték boldoggá avatását, de ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem az index miatt a Vatikán nem támogatta.
2006-ban a Prohászka-emlékév kapcsán komoly rendezvénysorozat zajlott püspökké szentelésének 100. évfordulóján. Székesfehérváron kiállítást rendeztek tiszteletére, és az emlékév kapcsán Szabó Ferenc S.J. tollából egy könyv is megjelent a püspökről a Kairosz kiadó gondozásában Prohászka Ottokár időszerűsége címmel.
Forrás: www.wikipedia.org (Liberális szerkesztői és szerkesztése miatt az értékeléseket erős fentartással kell kezelni.)