"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hagyomány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hagyomány. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 18., szerda

A ferencesek szétverése pápai parancsra

A poszt jellemző mondattal kezdődik: Nézd meg a személyiségeket és jegyeiket.
Fidenzio Volpi atya egybehangzó véleményű beszélgetést folytatott Ferenc pápával. "Pajkos" pillantást váltottak egymással, szavak nélkül. A főnök és a csatlósa. Volpi atya rendi generálisa a "Szeplőtelen fogantatás" ferences rendnek azóta, hogy a pápa parancsára leváltották a közösség által megválasztott rendi elöljárót. A rendnek egyetlen súlyos bűne "volt/van", hogy alakulásuk óta a katolikus egyház hagyományát követik többek között a liturgia területén is, ráadásul a rend tagsága, mind a férfi ág papsága, mind a női ág apácái erősen növekvő számban szaporodnak.

2013. augusztus 11., vasárnap

Róma megtiltotta a régi mise bemutatását [videóval]

A katolikus egyház egyik legélettelibb és legvirágzóbb rendjét a Szentszék biztosi felügyelet alá helyezte. Az FFI (Immaculata Ferences Kongregáció) a katolikus egyházon belül különleges helyet foglal el. A rend, melynek karizmái között a Mária Szeplőtelen Szívének való feltétlen felajánlás szerepel, erősen misszionárius és evangéliumhoz hű lelkületű. A rend mindenekelőtt az egyházi tanítóhivatalhoz és a tradícióhoz való hűségével tűnik ki. Más tradícionalista  közösségektől a ferences szegénységi fogadalom által is különbözik. Úgy tűnik, hogy az a különleges dinamika, ami a rendet az egyik leggyorsabban növekedő katolikus renddé tette, egyeseknek szálka volt a szemében.

2013. június 22., szombat

A végső idők - Ne kételkedjenek pozíciónk jogosságában!


Feltétlenül meg kell tartanunk állhatatosságunkat, világos ellenállásunkat és egy pillanatig sem szabad pozíciónk jogosságában kételkednünk. A hit, az erkölcsök és a liturgia sérülésének láttán nem szabad közömbösnek maradnunk. Ezt nem tehetjük!
Nem akarunk elszakadni az Egyháztól, ellenkezőleg; azt akarjuk, hogy az Egyház tovább létezzen! Egy egyház, mely szakít a saját múltjával, nem a katolikus Egyház többé! Csak egy katolikus Egyház létezik, az pedig az, amely a hagyományt folytatja.