A liturgikus megújulás gyümölcsei 81. rész - Szentségtörés [videóval]

"Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." [Mt 28,19-20]

A fenti Szentírási helyet nevezzük keresztelési parancsnak, amit Jézus adott az apostolai számára. A szövegből következik, hogy csak értelmes lényeket, embereket lehet megkeresztelni, mert mert csak az ember képes a tanítás megtartására. "A keresztség által lesz az ember Isten teremtményéből, Isten gyermeke." Aki nincs megkeresztelve az nem gyermeke Istennek, csak egy teremtménye a sok közül. 

Mi a különbség temetés és temetés között Rómában

"Policarpo Nowak atya, a Vatikáni Államtitkárság munkatársa homíliájában hangsúlyozta, hogy a mai gazdasági, spirituális és erkölcsi válság idején sokak szíve megfagy és sokak embertelen körülmények között hunynak el. Védekeznünk kell az egoizmus, a közöny ellen, több időt szánva embertársainkra és elismerve elsősorban istengyermeki méltóságukat."

A fenti Homília részlet igen érdekes. Érdekes annak a fényében, hogy Róma vikáriusa tavaly októberben megtagadta egy folyamatosan szentségekhez járuló, hitét gyakorló katolikustól a temetési szertartást. Ráadásul ez a temetés botrányba fulladt.

Egy temetés margójára - Interjú az FSSPX olasz vezetőjével

Petrucci atya! Jó néhány nappal az egykori SS parancsnokhelyettes, az Ardeatini barlangokban történt szörnyű mészárlás egyik levezénylője, Erich Priebke temetésével kapcsolatban kialakult média-kampány után, arra szeretnénk Önt kérni, hogy legyen szíves egy végső értékelést adni nekünk az ügyről, hogy végre le lehessen zárni a vitát és az eseményt kihasználni igyekvő akciókat. Azokban a heves napokban nem volt hiány felületes jelentésekben és féligazságokban. Ezért próbáljuk meg most végre tisztázni az eseményeket.

Egy temetés margójára - A gyűlöletnek ismernie kellene korlátokat, de a katolikus nemtelen térdre borulásnak is

A gyűlölet ronda arca lett láthatóvá Erich Priebke halála és eltemetése kapcsán. A bosszút és a gyűlöletet ilyen messzire fokozni, az ellenségtől egy sírgödröt megtagadni, nem jelenti ezen ellenség áldozatainak a tiszteletét. És a legkevésbé van bármi köze is az igazságossághoz. A Priebke holttestét rejtő megköpdösött koporsót ért rúgások és ökölcsapások egyszerűen taszítóak. Mutatják az irgalom és megbocsátás nélküli világ torz pofáját. Egy Krisztus és kereszténység nélküli világét. Hogy ez a ronda pofa éppen az egyik legfontosabb keresztény cselekedetnél, egy temetésnél bukkant a felszínre, ezért nem tűnik véletlennek.

Egy temetés margójára - az előzmények

2013. október 11-én Rómában meghalt a 100 éves Erich Priebke, aki a 90-s évektől lett nemzetközileg ismert ember. Priebke, aki 1913-ban a németországi Brandenburg tartomány Hennigsdorf nevű helységében született, a II. világháborúban a római német nagykövetségen dolgozott, mint az olasz rendőrséghez kirendelt összekötő. 1944. március 24-én az akkori SS-százados részt vett a Fosse Ardeatine (Ardeatini barlangoknál) 335 túsz kivégzésében. Ez a kivégzés, mely a kollektív emlékezetbe, mint Olaszország német megszállásának szörnyű bűntette vonult be, a kommunista partizánok a nyílt várossá kikiáltott Rómában a Via Rasella-n végrehajtott merényletének a megtorlása volt.

Egy temetés margójára... [folytatás + videó]

Először álljon itt szó szerint egy magát katolikusnak nevező hírportál, a kath.net cikke, amelyben a szerző azt a szolgálatot, melyet egy katolikus közösség egy katolikusnak, egy magát élete végéig hívő embernek nevező embernek tett azzal, hogy megadta neki azt a végtisztességet, ami még egy hitetlen csavargónak is kijár, ámokfutásnak nevezte:

Egy temetés margójára...

Minden ellenkező híreszteléssel és állítással szemben, ez a poszt nem politikai állásfoglalás lesz, hanem katolikus értékelés. Történt, hogy a II. Világháborúban Erich Priebke volt Róma Gestapo főnöke. Ebben a minőségében állítások és bírósági ítélet szerint több száz személy kivégzésében vett részt, amelyért 1996-ban életfogytiglani börtönbüntetést kapott, amit Rómában házi őrizetben töltött el korára való tekintettel. Herr Priebke gyakorló hívő, katolikus volt és meghalt a napokban.

Az Egyházi temetés feltételei és megtagadása...

Kedves Hívek,
mi, keresztények tiszteletben tartjuk az elhunytak testét, mert ez a lélek „szerszáma” és a Szentlélek otthona volt, de azért is, mert tudjuk, hogy egyszer a test is fel fog támadni. Ezért temeti el az Egyház az ember ha­landó porhüvelyét ünnepélyes szertartásokkal és kíséri el – általában – körmenettel a sírhoz. Úgy a katekizmus (Apologéta: természetesen nem a II. Vatikáni Zsinat után kiadottra kell gondolni), mint az egyházjog (Apologéta: természetesen itt sem az 1983 - ún. Gumimaci Kódex-re - kell gondolni, hanem az 1917-esre) általános szabályokat ír elő, melyeket az egyházi temetéskor figyelembe kell venni. E rendelkezések legfontosabb elemei összefoglalva a következők:

Virágot a koporsóra? - A temetési szertartásról

A római rítus szerint a temetés szertartásai állanak: először a holttest áthozatalából a templomba, másodszor a halottak zsolozsmájából, harmadszor a gyászmiséből, negyedszer a Liberóból és végre ötödször az eltemetésből.

Először a plébános vagy más megbízott pap karingben, fekete stólával, esetleg pluviáléban néhány miniszterrel a halott házához megy. Elől viszi egyik miniszter a keresztet két gyertyás között, utána jönnek az egyesületek, társulatok, szerzetek, papság stb. aszerint, hogy milyen nagy arányú a temetés, utoljára jön a fungens pap egy miniszterrel, aki a szentelt vizet hozza az aspersoriummal. Szent miniszterek, szerpap és alszerpap ezen körmenetben, amely különben hasonlít a többi körmenetekhez, nem engedhetők meg (S. R. Cong. 2915 ad 8).

Virágot a sírra? – Nem mindig volt ez szokás

A halottak napjához hozzátartozik, hogy virággal emlékezünk meg az elhunytról. Régen azonban a keresztények – a pogányokkal ellentétben – nem vittek virágot a sírra.
A halottak napját november 2-án tartják. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.