Minduntalan halljuk, hogy „a vallás magánügy”, éspedig
leginkább azoktól, akik elítélik, sőt üldözik azt. Mert szerintük a
vallás ugyebár a nép ópiuma, szertartásai pedig a babonaság
megnyilvánulásai. Kivéve persze azokat, melyek zsinagógákban folynak.
Így volt ez már az 1917 után, és hogy mennyire, sokkoló statisztikákkal
tanúsíthatjuk ma, amikor hittan helyett ateista erkölcstant akarnak nem
is kevesen iskoláinkban.
