Miről beszélt Jézus az emmauszi tanítványoknak?

Az emmauszi tanítványok Jézussal való találkozását Lukács írja le (Lk 24,13-33). Az evangélista ebben úgy fogalmaz, hogy Jézus „Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.” Bizonyára mindegyikünk gondolt már arra, nagyon érdekes volna tudni, mik is voltak azok az ószövetségi helyek, amelyekre Jézus utalt. Nos, élt a 17. században egy ferences szerzetesnő, Maria Agreda a spanyolországi Agreda városában. Látomásaiban igen sok részletet látott Jézus és a Szűzanya életéből. Egyházunk ezeket a látomásokat magán-kinyilatkoztatásnak tekinti, azaz:

Mégegyszer Húsvétról: Feltámadás és remény

"A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” [Jn 20,24-25]
Jézus Krisztus feltámadása a halálból megváltoztatta az emberiség történelmét és számtalan életet. Jézus feltámadásnak köszönhetően van reménységünk. Nem a technológiában, nem is az emberi megoldásokban és egyértelműen nem a politikusokban, de még csak nem is a prédikátorokban. A reménységünk Istenben van. Azt mondják, hogy egy ember 40 napig képes élelem, három napig víz és nyolc percig levegő nélkül élni, de egy pillanatig sem élhet reménység nélkül. Van reménységed? Esetleg úgy érzed, hogy az életed egy kormány nélküli hajóhoz hasonlóan céltalanul hánykolódik a vizeken?