Mégegyszer Húsvétról: Feltámadás és remény

"A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” [Jn 20,24-25]
Jézus Krisztus feltámadása a halálból megváltoztatta az emberiség történelmét és számtalan életet. Jézus feltámadásnak köszönhetően van reménységünk. Nem a technológiában, nem is az emberi megoldásokban és egyértelműen nem a politikusokban, de még csak nem is a prédikátorokban. A reménységünk Istenben van. Azt mondják, hogy egy ember 40 napig képes élelem, három napig víz és nyolc percig levegő nélkül élni, de egy pillanatig sem élhet reménység nélkül. Van reménységed? Esetleg úgy érzed, hogy az életed egy kormány nélküli hajóhoz hasonlóan céltalanul hánykolódik a vizeken?

Az ateisták is a mennyországba jutnak vs. "Extra Ecclesiam nulla salus est"

Bergoglio nyílt levele több súlyos hibát is tartalmaz, melyek hozzájárulhatnak a hívek összezavarodásához, és ezért nem maradhatnak kommentár nélkül. A pápa szavai több mint kérdésesek. Az az állítás, hogy „az Istenben való hit végül is minden egyes személy lelkiismereti döntésétől függ, és Isten azoknak is megbocsát, akik nem hisznek Benne, ha ezzel a lelkiismeretüket követik” direkt ellentmondanak a Zsidókhoz írt levélnek: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves; aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azt, aki őt keresi.” [Zsid 11,6] – Urunk Jézus Krisztus maga mondja: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” [Mk 16,16] (Apologéta: 'Az Egyházon kívül nincs üdvösség' dogmának is.)

Vallásos iskolákat!

„Az emberek Isten után kívánkoznak”, mondotta Homérosz. És szent Ágoston ugyanezt az igazságot így fejezte ki: „Nyughatatlan a mi lelkünk, míg csak benned nem nyugszik meg, Isten!”. Az ember mindig tudatában volt  felsőbb eredetének és felsőbb rendeltetésének; tudatában annak, hogy Istentől van és Istenért van e földön. Évezredes története az ősszülők vétkezése óta, melynek emléke kitörülhetetlenül él minden nép lelkében, egyetlen szóban fejezhető ki s ez a szó: istenkeresés. Még nem akadtak oly műveletlen népre, melynek nem volt volna vallása. Ezt a húrt, a vallásosság húrját maga a Teremtő feszítette ki az emberi lélekben. Azért is zeng-bong minden emberben, bár mindenkiben másképpen, hiszen lant sincs kettő sem mindenben egyenlő. Ez a húr elszakítható, de nem téphető ki teljesen. Az ember elhanyagolhatja, sőt egészen abba is hagyhatja pengetését; de a húr ott marad lelkében s előbb-utóbb eljő az idő, mikor az az ember fájdalmasan nélkülözvén zengését, újból felhangolja, hogy reszkető kézzel a megtérés bánatos melódiáit játssza el rajta.