A római rítus szerint a temetés szertartásai állanak: először a holttest áthozatalából a templomba, másodszor a halottak zsolozsmájából, harmadszor a gyászmiséből, negyedszer a Liberóból és végre ötödször az eltemetésből.
Először a plébános vagy más megbízott pap karingben, fekete stólával, esetleg pluviáléban néhány miniszterrel a halott házához megy. Elől viszi egyik miniszter a keresztet két gyertyás között, utána jönnek az egyesületek, társulatok, szerzetek, papság stb. aszerint, hogy milyen nagy arányú a temetés, utoljára jön a fungens pap egy miniszterrel, aki a szentelt vizet hozza az aspersoriummal. Szent miniszterek, szerpap és alszerpap ezen körmenetben, amely különben hasonlít a többi körmenetekhez, nem engedhetők meg (S. R. Cong. 2915 ad 8).
A pap belépve a halotthoz, a többiekkel együtt a halott lábainál megáll, meghinti a halottat szentelt vízzel és elkezdi az antifonát: „Si iniquitates" és recitálja a többiekkel a „De profundis" zsoltárt. Erre fölemelik a halottat és a menet visszaindul a templomba, úgy, ahogy jött, a plébános után hozzák a halottat és közben éneklik a „Miserere" zsoltárt.
A templomba érve a halottat a templom közepére helyezik el a ravatalon és pedig, ha világi oly módon, hogy a feje a templom ajtaja felé van, a lábai pedig az oltár felé, ugyan így kell elhelyezni az áldozópapnál alacsonyabb rangú klerikusokat is. Az áldozópap holttestét azonban úgy kell elhelyezni, hogy a feje legyen az oltár felé, mintha Dominus vobiscumot mondana az oltártól, és a lábai az ajtó felé.
A koporsót le kell teríteni fekete lepellel, amelyen fehér vagy vörös kereszt lehet. Ha a halott ifjú volt, akkor is fekete leplet kell használni, csak a hét éven aluli kisdedeknél használ az Egyház fehér leplet. A koporsóra vagy a tum-bára is el lehet helyezni a megholt címerét vagy jelvényeit, ha voltak ilyenek. Pl. a papnál a stólát, birétumot stb. Keresztet vagy gyertyákat nem kell a koporsóra tenni, mert a gyertyákat a koporsó körül kell elhelyezni, a keresztet pedig a szertartások alatt egy miniszter fogja tartani a feje fölött.
A koszorúkat az Egyház bár (kimondottan) nem tiltja, mégsem szereti, mert a szabadkőművesség hozta be azok használatát. Sok külföldi egyházmegyében tilos a koszorúk használata. Az Egyház csak a hét éven aluli kisdedek holttesteit koszorúzza meg és a koporsóba hinteti a virágokat az ártatlanság jeléül. A felnőtteknél azonban mellőzi a virágokat és a koszorút.
(Apologéta: a halottak napi bejegyzésemben említettem, hogy a temetési - koporsó - virágokról még fogok írni, nos ezen bejegyzésemre gondoltam makkor.)
A holttest vagy az azt helyettesítő tumba (Apologéta: szarkofág) körül gyertyatartókat kell elhelyezni égő gyertyákkal.
A halotti szertartás második része a halottak zsolozsmája a holttest fölött. Ezt előírja a Rituálé Romanum, de úgy látszik, nem teszi kötelezővé, hacsak arra a felvett stipendium nem kötelezne. Elvégezhető rövidítve is, egy nocturnussal és a laudessel. Ha tehát van halotti zsolozsma, úgy a papság elhelyezkedik a kóruson a stallumokba és ott végzi azt és pedig duplex rítussal. Ha nem volnának stallumok a templomban, úgy a koporsó körül kell felállítani padokat és ott helyezkedik el a zsolozsmázó papság. A zsolozsmára a papság karinget vesz föl.
Sokkal fontosabb a temetés harmadik része: a temetési gyászmise, vagyis a Requiem obitus, amit a megholtakért mutat be az Egyház. Azért adott az Egyház akkora privilégiumot az obitus misének, hogy azt mindig el lehessen végezni a megholt fölött. Az Egyház óhajtja és akarja, hogy minden megholtért végezzenek szentmisét. Miután tehát a halottat a templomba hozták, a halotti zsolozsma után, vágy ha nincs, a meghatározott időben a pap fekete miseruhába öltözik és requiemet celebrál. Kisebb vagy nagyobb ünnepélyességgel, mint ahogy a halott hozzátartozói kívánták.
A halotti mise után jön a temetés negyedik része: a Libera, vagyis az abszolució. Az abszolució feloldozást jelent, amennyiben ezen szertartásban különösen azért imádkozik az Egyház, hogy a megholtak bűnei feloldoztassanak, illetve elengedtessenek. Az abszoluciót ugyanannak a papnak kell tartania, aki a szentmisét végezte, csak a megyéspüspök tarthat abszoluciót, ha a misét nem is ő végezte. Egy requiem után csak egy abszolució lehetséges, csak a királyok, főpapok és legfőbbek temetése alkalmával van megengedve öt abszolució.
Az abszolució szertartásai a halott jelentése szerint némikép különbözők. Ha a halott ugyan még nincsen eltemetve, de valami ok miatt nem lehet a holttestet, elhozni a templomba, úgy a templom közepén koporsóalakú tumbát állítunk föl és így a halott moraliter jelenlevő. Ez esetben éppen úgy végezzük az abszoluciót, mintha valóban jelen lenne a halott. Ha azonban a halott már el van temetve, úgy sem fizikailag, sem moraliter nem lehet jelen. Ez esetben is állíthatunk fel tumbát és tarthatunk abszoluciót, de ez már nem lesz a temetésnek mintegy része, hanem csak könyörgés a megholtért. Ugyanezt kell mondanunk az anniversarium és más requiemekről, ahol a halott sehogy sem lehet jelen, de tumbát állíthatunk és érte abszoluciót tarthatunk, amely kissé különbözni fog a, temetési abszoluciótól.
Nézzük tehát milyen a temetési abszolució. A pap a mise után a scamnumnál leveti a miseruhát és a manipulust, ha asszisztenciával van a mise, ugyancsak levetik a szent miniszterek is a manipulust. Azután a pap feketepluvialét vesz föl és indulnak a holttesthez, illetve a tumbához. Az alszerpap két gyertyás között viszi elől a keresztet, utána jönnek a többi miniszterek és végül a pap. Az alszerpap vagy a keresztvivő miniszter a két gyertyással a halott fejéhez állanak, míg a pap a többi miniszterekkel a halott lábainál helyezkedik el. Ha tehát világi vagy kisebb klerikus a halott, úgy az ajtó felőli részen állapodik meg a kereszt, a papnak pedig vele szemben az öl-tár és a halott között kellene helyet foglalnia, mert a halott lábai a szentély felé vannak. Nehogy azonban a pap hátatfordítson az Oltáriszentségnek, kissé a leckeoldal felé rézsut állapodik meg. Nem helyes tehát, ha a pap a kíséretével együtt egészen oldalt áll. Ha pap volna a halott, úgy teljesen megfordítva kell felállani.
Miután a pap így elhelyezkedett, a Rituáléból elkezdi a „Non intres" imát és miután ezt elvégezte, akkor kezdi el a kar a Liberát, azután jön a Kyrie eleyson, az aspersio, incen-satio, majd az oráció.
A másik nem temetési abszolució ettől csak annyiban különbözik, hogy nincsen „Non intres" ima és a végén más oráció van.
Az utolsó ötödik rész a temetés, amely lehet mindjárt az abszolució után. Ez esetben a halottal rögtön fölemelik és megindul a menet olyan sorrendben, mint ahogyan a templomba jött és megy a temetőbe. Az úton ismét lehet énekelni a „Mi serere"-t és a temető kapujában éneklik az „In paradisum" antifonát a zsoltárral. A sír körül elhelyezkedik a papság és a pap intonálja „Ego sum" és a kar énekli a Benediktust, utána Kyrie eleyson és a „Fac quaesumus" oráció. Ezzel be is végződik a temetés és a pap visszatér a „De profundis"-t imádkozva, a halottat pedig elföldelik.
A kisdedek temetése nagyban különbözik a felnőttek temetésétől. A felnőttek temetésénél minden a gyászt, bűnbánatot és a vétkek bocsánatáért való könyörgést leheli, a kisdedeknél ellenkezőleg, mindenünnen az öröm sugárzik. A kisdedek holttesteit fehér ruhába kell öltöztetni, illatos virágokból koszorút kell a fejükre tenni és a koporsóba is virágokat kell rakni. A koporsót fehér lepellel kell leteríteni, a pap is fehér-stólában, esetleg pluviáléban végzi a temetést. Mindez jelképezi a kisdedek ártatlanságát és az örömöt, hogy az égbe jutottak. A római rítus szerint a kisdedek holttesteit is a templomba viszik, de nem végeznek halotti zsolozsmát, sem requiemet felettük. Ha a szülők misét kérnének, legfeljebb a napi misét lehet bemutatni hálaadásul, vagy sok helyen, ha a rubrikák megengedik, az angyalok votív (Apologéta: emlék) miséjét szokták végezni. A templomban a kisdedek rítusa szerint szentelik be a koporsót és úgy viszik a temetőbe.
(Apologéta: a kisdedek temetésének a szertartását azért emeltem ki, hogy a szülők - legfőképpen Édesanyák -, akik korán, esetleg születésük után közvetlenül vesztik el gyermeküket, könnyebben viseljék el, mert azt nem veszteségként kell megélni, hanem úgy, hogy újjá születtek a Mennyek Országába.)
A mi magyar Rituálénk temetési szertartása némikép eltér a római rítustól. Az esztergomi Rituálé átvette ugyan a római Rituálé idevonatkozó rubrikáit és föltételezi, hogy a halottakat a templomba hozzák temetésre, tényleg azonban nálunk sok akadály miatt csak ritkán hozzák el a halottat a templomba, hanem a háznál beszentelik és onnan egyenesen a temetőbe viszik és rendesen a halott távollétében végeznek érette requiemet. A beszentelési szertartás is különbözik a rómaitól, amennyiben nálunk Magyarországon a pap a halott fölött egy rövidített halotti zsolozsmát végez. Kezdik az Invitatoriummal „Circumdederunt me", amelyet követ a „Venite exultemus" zsoltár, amelynek befejeztével azonnal jön az „Absolve" an-tifona ad Benedictus és ezt követi a Canticum Benedictus. Ezután a Kyrie eleyson és az oráció, végül a commemoráció Szent Mihály arkangyalról. Tehát a Matutinum eleje és a Laudes vége. A régi magyar Breviáriumban, mint Rajner Lajos írja (Rituálé-kérdés Magyarországon) tényleg az Invita-torium a „Circumdederunt" és Benedictus antifona, az „Absolve" ugyancsak ott volt commemoratio a Laudes végén Szent Mihály arkangyalról, mint a paradicsom őréről. És ez a szertartás nálunk már ősrégi, megtaláljuk már ezt az 1560-ban kiadott Oláh-féle Rituáléban, vagy inkább Ordoban. Ez körülbelül helyettesíti a halotti zsolozsmát, többnyire hozzáadják még a Liberát,' a többi rész megegyezik a római rítussal. Nagyon kívánatos és szép volna, ha halottainkat a temetés előtt a templomba hozhatnánk, mint ahogy a külföldön nagyobbrészt történik.
Forrás: p. Unghváry Antal OFM: A Római Egyház liturgiája [1934] - Szemináriumi tankönyv
Utóirat: talán legközelebb a halottak égetéséről, a hamvasztásról fogok írni, de ezt majd meglátjuk