Vámpíroktól félti a fiatalokat az egyház
A halottak napi kultusz és a Mindenszentek ünnepe az ókeresztény korban nem véletlenül került - a húsvéthoz és a karácsonyhoz hasonlóan - a korábbi pogány ünnepekkel azonos vagy azokhoz közeli napokra.
A karácsony például a téli napfordulóhoz, a húsvét pedig a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődő pogány rítusokat váltotta fel. A keresztény egyház a kezdetekben igyekezett a kultuszokat összekapcsolni, ami akkor a keresztény hit terjedését szolgálta.
Az angolszász országokban - Írország kivételével - a katolicizmus a protestáns egyházak mellett kisebbségbe vagy háttérbe szorult, a protestánsok pedig a szentek kultuszát elutasítják. Minthogy manapság pedig az angolszász kultúra erőteljesen befolyásolja a nyugati világ fiataljainak szokásait, az ókeresztény időkben praktikusnak tűnő döntés manapság a visszájára fordulhat az érsek szerint.
Az amerikaiak többsége a Halloweent évszázadok óta másképp éli meg, mint az európai szárazföld országaiban lakó többi keresztény. A Halloween kelta eredetű pogány hagyományokat éleszt fel. Eredetileg a kelta újév esett november elsejére. Aztán Amerikában éledt újjá a kultusz, a töklámpások készítése, illetve a szörnyeknek és szellemeknek való beöltözés onnan terjedt el manapság a világ jelentős részén.
Dziega szczecin-kamieni érsek szerint a Halloween tréfái, például a gyerekek kísértése nagy szellemi károkat okozhat. (Az európai katolikus országok többségében a halottak napi kultuszok, az elhunytak sírjainak felkeresése, ápolása áll a középpontban.) Az érsek levelét a vasárnapi miséken olvassák majd fel a lengyel hírügynökség tudósítása szerint.
Dziega szerint "felelőtlen és keresztényellenes vidámságról" van szó, amely a "sötétség birodalmába, az ördögök, vámpírok és démonok világába" vezeti be a fiatalokat a "vidámság nevében".
Az érsek levele a BBC szerint illik abba a vonulatba, amelynek során a lengyel katolikus egyház fellép az "okkult rituálék" ellen, amelyek ellentmondanak az egyház tanításának és a kereszténységnek.
A karácsony például a téli napfordulóhoz, a húsvét pedig a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődő pogány rítusokat váltotta fel. A keresztény egyház a kezdetekben igyekezett a kultuszokat összekapcsolni, ami akkor a keresztény hit terjedését szolgálta.
Az angolszász országokban - Írország kivételével - a katolicizmus a protestáns egyházak mellett kisebbségbe vagy háttérbe szorult, a protestánsok pedig a szentek kultuszát elutasítják. Minthogy manapság pedig az angolszász kultúra erőteljesen befolyásolja a nyugati világ fiataljainak szokásait, az ókeresztény időkben praktikusnak tűnő döntés manapság a visszájára fordulhat az érsek szerint.
Az amerikaiak többsége a Halloweent évszázadok óta másképp éli meg, mint az európai szárazföld országaiban lakó többi keresztény. A Halloween kelta eredetű pogány hagyományokat éleszt fel. Eredetileg a kelta újév esett november elsejére. Aztán Amerikában éledt újjá a kultusz, a töklámpások készítése, illetve a szörnyeknek és szellemeknek való beöltözés onnan terjedt el manapság a világ jelentős részén.
Dziega szczecin-kamieni érsek szerint a Halloween tréfái, például a gyerekek kísértése nagy szellemi károkat okozhat. (Az európai katolikus országok többségében a halottak napi kultuszok, az elhunytak sírjainak felkeresése, ápolása áll a középpontban.) Az érsek levelét a vasárnapi miséken olvassák majd fel a lengyel hírügynökség tudósítása szerint.Dziega szerint "felelőtlen és keresztényellenes vidámságról" van szó, amely a "sötétség birodalmába, az ördögök, vámpírok és démonok világába" vezeti be a fiatalokat a "vidámság nevében".
Az érsek levele a BBC szerint illik abba a vonulatba, amelynek során a lengyel katolikus egyház fellép az "okkult rituálék" ellen, amelyek ellentmondanak az egyház tanításának és a kereszténységnek.
Most pedig nézzük meg, hogy valójában mit ünneplünk Mindenszentek Ünnepén és az azt követő napon a Halottak napján:
Mindenszentek ünnepe
Mindenszentek ünnepe, Mindszent (latinul: festum Omnium Sanctorum), November 1.: ekkleziológiailag a megdicsőült Egyház ünnepe. Nem tévesztendő össze a szenvedő Egyház ünnepével, mely November 2. a ›halottak napja. - Az élő és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak a ›szentek egyességében, egymásért könyörögnek, helytállanak. Ennek alapján beszélünk küzdő (Apologéta.: harcoló) Egyházról (Ecclesia militans), mely a földön élő lelkek közössége, szenvedő Egyházról (Ecclesia patiens), mely a meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkeké, és diadalmas Egyházról (Ecclesia triumphans), mely a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága. Mindenszentek ünnepén mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt (vö. Jel 7,9-10) a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba, valamint Mária a ›Mindenszentek Királynéja. -
A keleti egyházban 380 k. a Pünkösd utáni első vasárnapon az összes vértanúról egy napon, együtt is megemlékeztek: Szíriában V. 13-án, Antiochiában a Pünkösd utáni első vasárnap, az örményeknél a Szent Kereszt fölmagasztalása utáni 10. vasárnap utáni szombaton, a koptoknál Október 23-án. - Nyugaton Mindenszentek ünnepe egy ›templomszenteléssel kezdődött: Szt IV. Bonifác pápa (ur. 608-615) 609. V. 13: a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére szentelte Rómában a Pantheont. Ennek évfordulóit kezdték Mindenszentek ünnepeként ünnepelni. III. Gergely p. idején (ur. 731-741) az ünnep átkerült máj. 31-re, és „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett. IV. Gergely p. (ur. 827-44) nov. 1-re helyezte át. Jámbor Lajos császár 835: az egész birodalomban elrendelte Mindenszentek ünnepét. Terjedésében nagy szerepe volt ›Cluny bencéseinek. - Mindenszentek ünnepének estéje már a halottak estéje (halottak napjának vigíliája). A halottak napjával kapcsolatos búcsúk Mindenszentek ünnepe déltől nyerhetők. -
A Jel 7. alapján ábrázolják a szentek közösségét ›Bárány imádása képeken. A 15-16. sz. táblaképein a Bárány helyére néha a ›kegyelem trónusa v. az ›élet fája került. Korai ábrázolás a Mindenszentek bevonulása a mennyországba (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 6. sz.). A teljes képtípus a 10-11. sz: a liturgikus könyvek Mindenszentek ünnepére szóló illusztrációiként jelent meg: a trónon ülő Krisztus a kép középpontja, ez lett a románkori épületfest-ben a Mindenszentek kötelező típusa. -
Magyarországon számos patrocíniuma a középkorba-ba nyúlik vissza: pécsváradi apátság Mindenszentek-tp-a (1158), Oszrómindszent (1183), Németújvár (kk.), Szkalka (kk.), Pécsi, Nagyszombat, klarissza-tp. (1255), Bajcs pálos-tp. (1283). A Tridentinummal újjászülető szentkultusz nyomán vált általánosabbá a Mindenszentek. Barokk mennyezetfreskóinkon (Győr, Eger) megnyílik az ég, és látjuk a mennyország népét. Barokk oltárképeink előterében nemzeti szentjeink állanak színpompás díszmagyarban: Csehimindszent (1732, Dorffmeister István). - Patrocíniumai: esztergomi egyhm.: Alsóvámos, Aszós (1735), Baka, Barslédec, Dejte, Dócs, Dömös, Dunakiliti, Felsőszemeréd (1425), Fenyőkosztolány, Galgóc (1699), Garamnémeti, Ipolyvece (1745), Kürt, Láb, Lukanénye, Magasmajtény, Majtény, Nagycsalomja (1911: Magyarok Nagyasszonya), Nógrádmarcal, Nyitrabajna, Nyitrapásztó, Széleskút, Újlak, Vámosladány, Vicsápapáti; nyitrai egyhm.: Biccse, Brodno, Brogyán, Divék, Haluzic, Illava, Kolos, Koskóc, Könyök, Kőporuba, Pográny, Puhó, Ribény, Szkacsány, Szolcsány; besztercebányai egyhm.: Farkasfalva, Felsőkemence, Nagyócsa (kk.), Pálosnagymező (15. sz.), Somszeg (13. sz.), Szelec (15. sz., 1863: Moyzes pp. szándékára: Cyrill és Metód), Szelnice (kk.), Tótpróna (14. sz.), Ulmanka; rozsnyói egyhm.: elenyészett Derencsény (13. sz.), Gosztva (14. sz.), Kerepec (1332), Krasznahorkaváralja (14. sz.), Miklósfalva (1318). Újkoriak: Bolgárom (1849), Cered (1731), Divény (1755), Jászómindszent (1766), Karancsberény (1792), Mátraszele (1726), Serényifalva (1797); szepesi egyhm.: Alsósunyava, Batizfalu, Hunfalva, Hybbe, Kacvin, Ludrófalva, Malatina, Rabcsice, Szepesmindszent, Szepesnádasd, Sztankován, Turdossin, Zazriva; egri egyházmegye: Besenyő (Szirmabesenyő, 1332, később 1762: Kisasszony), Ecséd (1790), Galvács (1332), Gyöngyöstarján (1753), Jászfényszaru (1631), Mátramindszent (1750), Miskolc (1727), Ostoros (1724), Szalka (1331), Szűcsi (1822), Újfehértó (1803), Vámosgyörk (1897), Verpelét (1770), Ziliz (1332); kassai egyhm.: Aranyida (1768), Bércalja (1764), Berzevice (1660) , Bodonlak (1862), Homonna (kk.), Kissáros (1684), Megye (1810), Nagyladna (1667), Nátafalu (1443), Tarcaszentpéter (1703), Tarkő (1580), Uszpeklény (1700); veszprémi egyhm.: Bakonykoppány (1230), Gyugy (1231), Kökényesmindszent (1444, Egerszeg mellett), Malomsár (1333), Mumor (1343), Nagyvázsony (1425), Nyirád (1247), Óhíd (1753, ma: Szt Imre), Orosztony (1225, Kiskomárom közelében), Póla (1355, Becsehely mellett), Ukk (1283), Taliándörögd (1757, ma: Mária neve), Zalacsány (1755, ma: Szeplőtelen Fogantatás). Újabb patrocíniumok: Felsőmocsolád, Mindszentkálla, Petőhenye; győri egyhm.: Cinfalva, Fertőszéplak (1737), Fraknó, Körtvélyes, Ligvánd, Markotabödöge, Mecsér (1900 óta: Magyarok Nagyasszonya), Siglós; szombathelyi egyhm.: Csehimindszent, Kőszegszerdahely, Vasvörösvár, Pinkamindszent, Rábakethely, Vásárosmiske, Vasasszonyfa; székesfehérvári egyhm.: Baracska (1212), Pilisvörösvár (1933 óta: Nagyboldogasszony); pécsi egyhm.: Fazekasboda (1735), Felsőmindszent (kk.), Kéty (temetői kpna), Köblény (1799), Liptód (1788), Nagypall (1885), Oszrómindszent (1183), Pécs (kk.), Pécsvárad (temetői kpna, azelőtt: Adalbert), Szakály (kk.); kalocsai egyhm.: Csonoplya (1819), Dávod (1779, ma: Magyarok Nagyasszonya), Kucora (1859), Péterréve (1803), Sükösd (1821, ma: Krisztus Király); váci egyhm.: Acsa, Cibakháza (1723), Diósjenő (1788), Ecseg (1716), Erdőtarcsa (1746, régi helyén), Heréd (1747), Kéregyháza (1422, elenyészett), Kisnémedi, Mindszent (1702), Szátok (15. sz.); csanádi egyhm.: Győr (1343), Mehádia (elenyészett), Menyháza (1761), Világos (1753, későbbi tit.: Nep. Szt János); nagyváradi egyhm.: Érmindszent (18. sz.). Elenyészett: Berekböszörmény (1430), Bolcs (13. sz.), Görbed (1340), Kiszomlin (1478); erdélyi egyhm.: Csíkmindszent, Csíktaploca, Hatolyka, Kajántó, Mindszent (1303, elenyészett), Nagyernye, Nagykászon, Szárhegy, Szászfenes. - Mindszent nevezetű, összetételű, föltétlenül kk. eredetű helyneveink továbbá, amelyeknek sokszor már más a védősztjük: Mindszent (Alsófehér, Csongrád, Fejér, Győr, Komárom, Pest, Szepes), Csehimindszent, Csíkmindszent, Csonkamindszent (Baranya), Érmindszent, Felsőmindszent, Garammindszent, Jászómindszent, Koksómindszent, Mátramindszent, Pinkamindszent, Újmindszent, Zalamindszent. Elenyészett: Bátamindszent (1332), Kápolnamindszent (1289), Okrimindszent (1183). -
A magyar népi kalendáriumban a cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja, Szent Márton napjának, sőt az egész télnek rámutatónapja. A halottak napjának előestéje, ezért sokan kimennek a temetőbe v. otthon gyújtanak gyertyát a halottakért. Általános dologtiltó nap; tilos a földmunka, a répa és krumpli elvermelése, a varrás, mosás, takarítás, meszelés, az élelmiszernek, pl. a káposztának télire való eltétele, néhol nemcsak e napon, de az egész „halottak hetében”. - A csíkszentdomokosiak Báthori András bíboros halálának évfordulóján, Mindenszentek ünnepén engesztelő körmenetet tartanak, arra a helyre, ahol Ördög Balázs és Nagy Kristály András 1599. XI. 3: megölte a bíboros-fejedelmet. A búcsújárás indítéka az volt, hogy VIII. Kelemen p. (ur. 1592-1605) a történtek miatt a községet egyházi fenyíték alá helyezte és penitenciaként száz napig tartó böjtöt rendelt el. A böjtölés a Mindenszentek-napi önként vállalt engesztelő körmenetben folytatódott. Az engesztelő áhítatot "Báthori-síralmával" fejezik be. - Csíkdelnén Mindenszentek ünnepén egy kemence apró kenyeret sütnek; még melegen átalvetőbe teszik és a templom előtt imádkozó szegényeknek kiosztják. Azok könyörögnek az adományozók halottaiért. Azt tartják, hogy a halottak ilyenkor a hozzátartozók kapuinál állnak, és ha nem adnak a szegényeknek, sírva mennek el onnan. Kászonújfaluban a szegények számára sütött cipót "Isten-lepényének", máshelyt "halottak lepényének" nevezik. Ajnádon a sírokat feldíszítik, egyesek még ágakat is tűznek a sír fölé. Csíkszentdomokoson a hozzátartozók sírjánál külön ájtatosságot: liberát végeztetnek. Mielőtt elhagynák a temetőt, az elfelejtett lelkekért is imádkoznak. A temetőkert kijáratánál egy kerek, szegekkel kirakott asztalka áll. Ide tűzik az elfelejtett lelkeknek szánt gyertyákat.
A keleti egyházban 380 k. a Pünkösd utáni első vasárnapon az összes vértanúról egy napon, együtt is megemlékeztek: Szíriában V. 13-án, Antiochiában a Pünkösd utáni első vasárnap, az örményeknél a Szent Kereszt fölmagasztalása utáni 10. vasárnap utáni szombaton, a koptoknál Október 23-án. - Nyugaton Mindenszentek ünnepe egy ›templomszenteléssel kezdődött: Szt IV. Bonifác pápa (ur. 608-615) 609. V. 13: a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére szentelte Rómában a Pantheont. Ennek évfordulóit kezdték Mindenszentek ünnepeként ünnepelni. III. Gergely p. idején (ur. 731-741) az ünnep átkerült máj. 31-re, és „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett. IV. Gergely p. (ur. 827-44) nov. 1-re helyezte át. Jámbor Lajos császár 835: az egész birodalomban elrendelte Mindenszentek ünnepét. Terjedésében nagy szerepe volt ›Cluny bencéseinek. - Mindenszentek ünnepének estéje már a halottak estéje (halottak napjának vigíliája). A halottak napjával kapcsolatos búcsúk Mindenszentek ünnepe déltől nyerhetők. -
A Jel 7. alapján ábrázolják a szentek közösségét ›Bárány imádása képeken. A 15-16. sz. táblaképein a Bárány helyére néha a ›kegyelem trónusa v. az ›élet fája került. Korai ábrázolás a Mindenszentek bevonulása a mennyországba (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 6. sz.). A teljes képtípus a 10-11. sz: a liturgikus könyvek Mindenszentek ünnepére szóló illusztrációiként jelent meg: a trónon ülő Krisztus a kép középpontja, ez lett a románkori épületfest-ben a Mindenszentek kötelező típusa. -Magyarországon számos patrocíniuma a középkorba-ba nyúlik vissza: pécsváradi apátság Mindenszentek-tp-a (1158), Oszrómindszent (1183), Németújvár (kk.), Szkalka (kk.), Pécsi, Nagyszombat, klarissza-tp. (1255), Bajcs pálos-tp. (1283). A Tridentinummal újjászülető szentkultusz nyomán vált általánosabbá a Mindenszentek. Barokk mennyezetfreskóinkon (Győr, Eger) megnyílik az ég, és látjuk a mennyország népét. Barokk oltárképeink előterében nemzeti szentjeink állanak színpompás díszmagyarban: Csehimindszent (1732, Dorffmeister István). - Patrocíniumai: esztergomi egyhm.: Alsóvámos, Aszós (1735), Baka, Barslédec, Dejte, Dócs, Dömös, Dunakiliti, Felsőszemeréd (1425), Fenyőkosztolány, Galgóc (1699), Garamnémeti, Ipolyvece (1745), Kürt, Láb, Lukanénye, Magasmajtény, Majtény, Nagycsalomja (1911: Magyarok Nagyasszonya), Nógrádmarcal, Nyitrabajna, Nyitrapásztó, Széleskút, Újlak, Vámosladány, Vicsápapáti; nyitrai egyhm.: Biccse, Brodno, Brogyán, Divék, Haluzic, Illava, Kolos, Koskóc, Könyök, Kőporuba, Pográny, Puhó, Ribény, Szkacsány, Szolcsány; besztercebányai egyhm.: Farkasfalva, Felsőkemence, Nagyócsa (kk.), Pálosnagymező (15. sz.), Somszeg (13. sz.), Szelec (15. sz., 1863: Moyzes pp. szándékára: Cyrill és Metód), Szelnice (kk.), Tótpróna (14. sz.), Ulmanka; rozsnyói egyhm.: elenyészett Derencsény (13. sz.), Gosztva (14. sz.), Kerepec (1332), Krasznahorkaváralja (14. sz.), Miklósfalva (1318). Újkoriak: Bolgárom (1849), Cered (1731), Divény (1755), Jászómindszent (1766), Karancsberény (1792), Mátraszele (1726), Serényifalva (1797); szepesi egyhm.: Alsósunyava, Batizfalu, Hunfalva, Hybbe, Kacvin, Ludrófalva, Malatina, Rabcsice, Szepesmindszent, Szepesnádasd, Sztankován, Turdossin, Zazriva; egri egyházmegye: Besenyő (Szirmabesenyő, 1332, később 1762: Kisasszony), Ecséd (1790), Galvács (1332), Gyöngyöstarján (1753), Jászfényszaru (1631), Mátramindszent (1750), Miskolc (1727), Ostoros (1724), Szalka (1331), Szűcsi (1822), Újfehértó (1803), Vámosgyörk (1897), Verpelét (1770), Ziliz (1332); kassai egyhm.: Aranyida (1768), Bércalja (1764), Berzevice (1660) , Bodonlak (1862), Homonna (kk.), Kissáros (1684), Megye (1810), Nagyladna (1667), Nátafalu (1443), Tarcaszentpéter (1703), Tarkő (1580), Uszpeklény (1700); veszprémi egyhm.: Bakonykoppány (1230), Gyugy (1231), Kökényesmindszent (1444, Egerszeg mellett), Malomsár (1333), Mumor (1343), Nagyvázsony (1425), Nyirád (1247), Óhíd (1753, ma: Szt Imre), Orosztony (1225, Kiskomárom közelében), Póla (1355, Becsehely mellett), Ukk (1283), Taliándörögd (1757, ma: Mária neve), Zalacsány (1755, ma: Szeplőtelen Fogantatás). Újabb patrocíniumok: Felsőmocsolád, Mindszentkálla, Petőhenye; győri egyhm.: Cinfalva, Fertőszéplak (1737), Fraknó, Körtvélyes, Ligvánd, Markotabödöge, Mecsér (1900 óta: Magyarok Nagyasszonya), Siglós; szombathelyi egyhm.: Csehimindszent, Kőszegszerdahely, Vasvörösvár, Pinkamindszent, Rábakethely, Vásárosmiske, Vasasszonyfa; székesfehérvári egyhm.: Baracska (1212), Pilisvörösvár (1933 óta: Nagyboldogasszony); pécsi egyhm.: Fazekasboda (1735), Felsőmindszent (kk.), Kéty (temetői kpna), Köblény (1799), Liptód (1788), Nagypall (1885), Oszrómindszent (1183), Pécs (kk.), Pécsvárad (temetői kpna, azelőtt: Adalbert), Szakály (kk.); kalocsai egyhm.: Csonoplya (1819), Dávod (1779, ma: Magyarok Nagyasszonya), Kucora (1859), Péterréve (1803), Sükösd (1821, ma: Krisztus Király); váci egyhm.: Acsa, Cibakháza (1723), Diósjenő (1788), Ecseg (1716), Erdőtarcsa (1746, régi helyén), Heréd (1747), Kéregyháza (1422, elenyészett), Kisnémedi, Mindszent (1702), Szátok (15. sz.); csanádi egyhm.: Győr (1343), Mehádia (elenyészett), Menyháza (1761), Világos (1753, későbbi tit.: Nep. Szt János); nagyváradi egyhm.: Érmindszent (18. sz.). Elenyészett: Berekböszörmény (1430), Bolcs (13. sz.), Görbed (1340), Kiszomlin (1478); erdélyi egyhm.: Csíkmindszent, Csíktaploca, Hatolyka, Kajántó, Mindszent (1303, elenyészett), Nagyernye, Nagykászon, Szárhegy, Szászfenes. - Mindszent nevezetű, összetételű, föltétlenül kk. eredetű helyneveink továbbá, amelyeknek sokszor már más a védősztjük: Mindszent (Alsófehér, Csongrád, Fejér, Győr, Komárom, Pest, Szepes), Csehimindszent, Csíkmindszent, Csonkamindszent (Baranya), Érmindszent, Felsőmindszent, Garammindszent, Jászómindszent, Koksómindszent, Mátramindszent, Pinkamindszent, Újmindszent, Zalamindszent. Elenyészett: Bátamindszent (1332), Kápolnamindszent (1289), Okrimindszent (1183). -
A magyar népi kalendáriumban a cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja, Szent Márton napjának, sőt az egész télnek rámutatónapja. A halottak napjának előestéje, ezért sokan kimennek a temetőbe v. otthon gyújtanak gyertyát a halottakért. Általános dologtiltó nap; tilos a földmunka, a répa és krumpli elvermelése, a varrás, mosás, takarítás, meszelés, az élelmiszernek, pl. a káposztának télire való eltétele, néhol nemcsak e napon, de az egész „halottak hetében”. - A csíkszentdomokosiak Báthori András bíboros halálának évfordulóján, Mindenszentek ünnepén engesztelő körmenetet tartanak, arra a helyre, ahol Ördög Balázs és Nagy Kristály András 1599. XI. 3: megölte a bíboros-fejedelmet. A búcsújárás indítéka az volt, hogy VIII. Kelemen p. (ur. 1592-1605) a történtek miatt a községet egyházi fenyíték alá helyezte és penitenciaként száz napig tartó böjtöt rendelt el. A böjtölés a Mindenszentek-napi önként vállalt engesztelő körmenetben folytatódott. Az engesztelő áhítatot "Báthori-síralmával" fejezik be. - Csíkdelnén Mindenszentek ünnepén egy kemence apró kenyeret sütnek; még melegen átalvetőbe teszik és a templom előtt imádkozó szegényeknek kiosztják. Azok könyörögnek az adományozók halottaiért. Azt tartják, hogy a halottak ilyenkor a hozzátartozók kapuinál állnak, és ha nem adnak a szegényeknek, sírva mennek el onnan. Kászonújfaluban a szegények számára sütött cipót "Isten-lepényének", máshelyt "halottak lepényének" nevezik. Ajnádon a sírokat feldíszítik, egyesek még ágakat is tűznek a sír fölé. Csíkszentdomokoson a hozzátartozók sírjánál külön ájtatosságot: liberát végeztetnek. Mielőtt elhagynák a temetőt, az elfelejtett lelkekért is imádkoznak. A temetőkert kijáratánál egy kerek, szegekkel kirakott asztalka áll. Ide tűzik az elfelejtett lelkeknek szánt gyertyákat.Forrás: Magyar Katolikus Lexikon (On-line)