Bergoglio: Az erkölcs tanítását abba kell hagyni

Ferenc nem beszél sokat az abortuszról, a homoszexuális házasságról, vagy a fogamzásgátlókról. Azt mondja, nem kell ragaszkodni az ilyen témákhoz – inkább nagyobb hangsúlyt kell fektetni a pozitív dolgokra, nehogy elveszítsük az evangélium frissességét és illatát.

Isten gyermekeinek a lelki javai a Szentírás hirdetésétől függenek, amely maga Jézus Krisztus által lett Szent Péterre és az apostolokra bízva. Az igazi hívő, az örökkévaló igazságok teljes átadását várja az ő pásztoraitól, akkor is, amikor az ellenkezik a világgal. Mások, ezzel ellentétben, azt szeretnék, ha egyes igazságokat megváltoztatnának, azért, hogy ők, egy jóval nyugodtabb lelkiismerettel élhessenek.

Ilyen formán az egyházi hierarchiának a saját küldetéséhez való hűsége azzal jár, hogy hirdesse a megváltás szavait, ’akár alkalmas, akár alkalmatlan’, és így, gyakorta nézzen szembe ellenségeskedéssel azok részéről, akik eltávolodtak az igazságtól.

FERENC:

Mi nem ragaszkodhatunk csak olyan kérdésekhez, mint az abortusz, a melegek házassága, és a különféle fogamzásgátlók használata. Ez nem lehetséges. Én nem sokat beszéltem ezekről a dolgokról, és megdorgáltak emiatt. De amikor mi ezekről a dolgokról beszélünk, akkor ezeket a megfelelő összefüggéseibe kell helyezni. Az egyház tanítása ebben a kérdésben világos, és én az egyház fia vagyok, de nem szükséges állandóan ezekről a kérdésekről beszélni.

Az egyház dogmatikai és erkölcsi tanítása, nem mindenben ekvivalens. Az egyház lelki-gondozói szolgálata nem válhat megszállottá, összefüggéstelen tanítások sokaságának közvetítése által, erőltetve azokat. A missziós stílusban végzett igehirdetés a lényegre összpontosít, a szükséges dolgokra: Ez az, ami megigéz, és többeket vonz, ami a szívet tüzessé teszi, úgy, ahogy azt az emmauszi tanítványoknál is történt. Új egyensúlyt kell találnunk; különben még az egyház erkölcsi építménye is kártyavárként dőlhet össze, elveszítve ezáltal a Szentírás frissességét és illatát. A Szentírás kínálata sokkal egyszerűbb, mélyebb és sugárzóbb kell, hogy legyen. Csak ebből a javaslatból származnak az erkölcsi következmények.
(Interview with Antonio Spadaro, August 19, 2013)

[Újságíró]: A brazilok helyett szólva: a társadalom megváltozott, a fiatalok megváltoztak, és Brazíliában láthattunk nagy tömegben fiatalokat. Ön nem beszélt abortuszról, azonos neműek házasságáról. Brazíliában olyan törvényt fogadtak el, amely megkönnyíti az abortuszhoz való jogokat, és a hasonló nemű emberek közötti házasságot engedi meg. Miért nem beszélt Ön erről?

[Ferenc]:
Az Egyház világosan beszélt erről. Nem volt szükséges visszatérni erre, úgy, ahogy én nem beszéltem a csalásról sem, a hazugságról sem, vagy más olyan dologról sem, amellyel kapcsolatban az Egyháznak világos tanítása van. Nem volt szükséges erről beszélni, hanem inkább olyan pozitív dolgokról, amelyek utat nyitnak a fiatalok előtt. Nem jó ez így? Emellett, a fiatalok nagyon jól tudják, mi az Egyház álláspontja.

[Újságíró]: A közel-múltban természetes volt, olyan, úgymond ‘vitathatatlan’ értékekre hivatkozni, különösen a bioetika és a szexuális erkölcs területén. Ön nem nyúlt ilyen témákhoz. A tanítói és erkölcsi elvek nem változtak. Lehet, hogy ez a választás egy olyan stílust akar mutatni, amely kevésbé szabályelvű, és inkább tiszteli az egyéni lelkiismeretet?

[Ferenc]:Én soha nem értettem az olyan kifejezéseket, mint ‘vitathatatlan érték’. Az érték, az érték, és ez van. Én nem mondhatom a kezem egyik újáról sem, hogy az egyik hasznosabb mint a többi – mert amit én nem értek, hogy milyen értelemben lehetnek vitatható értékek.
(Interview with Corriere della Serra, March 5, 2014)

A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA

Tartalomjegyzék

Szentírás

• Én megbízlak titeket: hogy hirdessétek az Úr szavát, akár alkalmas, akár alkalmatlan.

Aranyszájú Szent János

• Az, akinek megvan a tekintélye a tanításra, de nem tanít, az áthágja a törvényt

X. Piusz pápa

• Aki elmulasztja az igazat tanítani, nem számíthat jóra…

XII. Leó pápa

• Ahogy a gonoszság súlyosbodik, úgy kellene a római Pápának a hívőket figyelmeztetni.

XI. Pius pápa

• Minden gondosságot és szorgalmat latba kell vetni, hogy a mi isteni vallásunkat a hívőknek tanítsuk.

I. Vatikáni Zsinat

• Az Egyház azt kapta parancsba, hogy őrizze a hit letéteményét, nehogy bárki félre legyen vezetve.

XIII. Leó pápa

• A mi hallgatásunk csak az Egyház ellenségeinek használ.

Aquinói Szent Tamás

• Valld meg a hitedet nyíltan, a hitetlenek zavarása ellenére is.

XVI. Benedek pápa

• A vitathatatlan értékek folyamatos hirdetésének a felelőssége.

II. Vatikáni Zsinat

• A püspökök kötelezettek arra, hogy hiteles tanítók legyenek azok előtt, akik megbíznak bennük.
• Krisztus akaratából kifolyólag, az Egyház kötelessége, hogy hatalommal tanítsa az igazat.

Hittani Kongregáció

• A hallgatás se nem gondoskodó, sem nem lélekgondozó.
• Az igazság hirdetése az Egyház szolgálóinak a hűségétől függ.

VI. Pál pápa

• Mi nem hallgathatunk a házastársi hűség kötelezettsége felől.
• Az Egyház tanításait nem egykönnyen fogadják el. De ő akkor sem hirdetheti, hogy valami törvényes, ha az nem az.

II. János Pál pápa

• A pásztoroknak kötelessége, hogy a tanítást, teljes egészében átadják.
• Komoly hiba: el nem mondani az igazságot a házasságról.
• A családban lévő válság megkívánja a tanítás tisztaságát.
• Az abortusz elfogadása előtt, nekünk ‘a nevén kell nevezzük’ a dolgokat.
• A tiltó szabályelvek a Szentírás követeléseit fejezik ki.
• Ha tisztelni kell egy gyilkos életé, sokkal inkább egy ártatlan életét.
• Az Egyház elítéli azokat a hatóságokat, amelyek családellenes tevékenységeket részesítenek előnyben.

Szentírás

– Én megbízlak titeket: hogy hirdessétek az Úr szavát, akár alkalmas, akár alkalmatlan.

Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. 5Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. (Tim 4, 1-5)

Aranyszájú Szent János

– Az, akinek megvan a tekintélye a tanításra, de nem tanít, az áthágja a törvényt

De lásd az elejéről, ahonnan kezdődik az ő vétkének súlya: „Mert mondják ők, de nem teszik”. (Mt 23,1-3) Mindenki méltó a feddésre, aki áthágja a törvényt, de akinek megadatott a tanítás hatalma és nem teszi, kétszeresen, sőt háromszorosan is megérdemli, hogy őt megfeddjék. Az első ok, mert áthágja, a másik, mert jobbíthatna másokat, de nem mozdul, ezért méltó a megkettőzött büntetésre, a harmadik, mert a többieket megrontja azáltal, hogy törvényt az írástudók székéből szegi meg.  (Saint John Chrysostom. Homily LXXII on the Gospel of Saint Matthew, no.72)

X. Pius pápa

– Aki elmulasztja az igazat tanítani, nem számíthat jóra…

Nem várhatjuk a termés betakarításának örömét, ha nem vetettünk magot. Hogyan remélhetjük ezt az emberekkel szemben, hangzatos szózatokkal, ha nem ruházzuk fel őket a keresztény tanításokkal a megfelelő időben. Ebből következik az is, hogy napjainkra a hit elerőtlenedett, vagy sokakban már-már eltűnt. Ennek oka, a felületes hitoktatás, az hogy kötelezettségünket elhanyagoltuk (Pius X. Encyclical Acerbo Nimis, no. 16, April 15, 1905)

XII. Leo pápa

– Ahogy a gonoszság súlyosbodik, úgy kellene a római pápának a hívőket figyelmeztetni.

Ennélfogva minél súlyosabb bajok fenyegetik a nyájat, annál nagyobb a gondoskodással kellene foglalkoztatnunk nekünk, római pápáknak azok megelőzésével. Mert azok, akik az egyház legfelső Őrtornyába kerültek képesek megkülönböztetni a távolból, a keresztény családok ellenségeinek mesterkedéseit, amelyben arra vállalkoztak, hogy Krisztus Egyházát megsemmisítsék: (habár ez soha sem sikerülhet nekik) rájuk mutathatunk és akkor a hívek elkerülhetik azokat, elkergethetjük és a tekintélyünknél fogva kitagadhatjuk őket  (Leo XII, Apostolic Constitution Quo Graviora, no. 1, March 13, 1826)

XI. Pius pápa

– Minden gondosságot és szorgalmat latba kell vetni, hogy a mi isteni vallásunkat a hívőknek tanítsuk.

Figyelmeztessétek és buzdítsátok őket, hogy erősödjenek meg a szent hitünkben, amely nélkül Istennek lehetetlen tetszeni. Bíztassátok őket, hogy tartsanak ki a szilárd alapokon nyugvó szent isteni vallásban, amely az egyedüli igaz és örök, és üdvösségre vezet, sőt igen nagy mértékben hozzájárul a társadalmi rend megőrzéséhez, és annak felvirágoztatásához. Elsősorban azokkal a papokkal és más egyházi személyekkel lehet szüntelenül és precízen tanítani, akik becsületes ás életükről ismertek, ragaszkodnak az erkölcshöz és az egészséges tanításhoz: egy hirdeti az igét, más valaki oktatja az embereket a mi ágostoni hitünkről, az ő tanairól, elveiről, és fegyelméről. Mint tudjuk, elsősorban a vallási ismeretek hiánya sok bajnak a forrása, amely tudás elengedhetetlen az üdvösséghez. Ezért illő, hogy ezt a hátrányos helyzetet a legnagyobb szorgalommal és gondossággal elhárítsátok. (Pius IX. Encyclical Quanto Conficiamur, nos. 13-14, August 10, 1863)

I. Vatikáni Zsinat

– Az Egyház azt kapta parancsba, hogy őrizze a hit letéteményét, nehogy bárki félre legyen vezetve.

Az Egyháznak továbbá, mely a tanítás apostoli tisztével együtt parancsul kapta, hogy a hitletéteményt őrizze, Istentől kapott joga és kötelessége az áltudományt [vö. 1Tim 6,20] kárhoztatni, nehogy bárki is megcsalatkozzék a világi bölcsesség és hiú ámítás által [vö. Kol 2,8; 2. kánon]. (Denzinger-Hünermann 3018. Vatican Council I, Dogmatic Constitution Dei Filius, April 24, 1870)

XIII. Leo pápa

– A mi hallgatásunk csak az Egyház ellenségeinek használ.

A téves véleményeknek ily nagy és elterjedt esztelenségével szemben ugyanis az egyház föladata, az igazság védelmére kelni, s a tévelyt a lelkekből kiirtani; mivel reá van bízva Isten tisztelete s az emberek üdvössége. Már pedig a hit sértetlenségét, midőn a szükség úgy hozza magával, nemcsak az egyházi elöljárók kötelesek védeni, hanem amint Szent Tamás állítja: ” mindenki köteles hitét másokkal közölni, akár más hívők épülésére és megerősítésére, akár a hitetlenek kérkedésének megalázására.” ( STH II-II Q.3, A.2 ad 2) Midőn mindenfelől túlkiabálással akarják az igazságot elnyomni, akkor az ellenség elől csak tehetetlen ember fog meghátrálni vagy elhallgatni, vagy pedig az olyan, ki maga is kételkedik annak igazságában, amit vall… Sőt a világiak közreműködését a vatikáni sz. zsinat atyái oly előnyösnek és áldásosnak tartották, hogy jónak látták azt határozottan kikérni. A keresztény híveket mind, főleg pedig az elöljárókat, vagy akik tanítói hivatalt viselnek Jézus Krisztus szerelmére kérjük, s ugyanazon Istenünk s Üdvözítőnk tekintélyével meghagyjuk nekik, hogy buzgón igyekezzenek ezen tévedéseket a szentegyháztól távol tartani, kiküszöbölni s a tiszta hit világát terjeszteni. ( Leo XIII. Enciklikájában Sapientiae Christianae , nincs. 14, január 10, 1890)

Aquinói Szent Tamás

– Valld meg a hitedet nyíltan, a hitetlenek zavarása ellenére is.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ha a hit nyílt megvallása a hitetlenek lelkét megzavarja, és belőle a hitnek, illetve a hívőknek semmi haszna sem származik, ez esetben nem dicséretes a hitet nyilvánosan megvallani; ezért mondja az Úr (Mt 7) [6]: „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak, és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, nehogy megfordulva széttépjenek benneteket.” De ha a hitnek valamelyes haszna remélhető, vagy a szükségesség esete fennáll, nyilvánosan meg kell vallani a hitet, még akkor is, ha a hitetlenek megbotránkoznak. ( Aquinói Szent Tamás, Summa Theologica II-II, q. 3. a. 2, ad 3 )

XVI. Benedek pápa

– A vitathatatlan értékek folyamatos hirdetésének a felelőssége.

Fontos hangsúlyoznunk azt, amit a Szinódusi Atyák eucharisztikus következetességnek neveztek, amelyre valamennyien meghívást kaptunk. Az Isten előtt kedves kultusz ugyanis soha nem csak magáncselekmény, melynek ne lennének következményei a társas kapcsolatainkra: megkívánja hitünk nyilvános megvallását. Ez minden megkereszteltre érvényes, de különösen sürgető azok számára, akiknek társadalmi vagy politikai helyzetük következtében állást kell foglalniuk alapvető értékekkel kapcsolatban, mint például az emberi élet tisztelete és védelme fogantatásától a természetes halálig, a férfi és nő házasságára alapuló család, a gyermekek nevelésének szabadsága és a közjó előmozdítása minden formában. Ezek az értékek nem tárgyalás témái. Éppen ezért a katolikus politikusoknak és törvényhozóknak súlyos társadalmi felelősségük tudatában különösen is érezniük kell helyesen formált lelkiismeretük parancsát, hogy képviseljék és támogassák az emberi természeten alapuló értékeket. Mindez pedig objektív kapcsolatban van az Eucharisztiával (vö. 1Kor 11,27–29). A püspököknek állandóan emlékeztetniük kell ezekre az értékekre; ez része a rájuk bízott nyájjal kapcsolatos feladatuknak. ( XVI. BENEDEK PÁPA SACRAMENTUM CARITATIS 83.p. )

II. Vatikáni Zsinat

– A püspökök kötelesek, hogy hiteles tanítók legyenek azok előtt, akik megbíznak bennük.

A püspökök fő hivatalai közt kimagaslik az evangélium hirdetése. A püspökök ugyanis a hit hírnökei, akik új tanítványokat vezetnek el Krisztushoz; hiteles, azaz Krisztus tekintélyével bíró tanítók, akik a rájuk bízott népnek hirdetik a hitet, melyet el kell fogadni és az erkölcsi életre kell alkalmazni. A Szentlélek világosságával magyarázzák és termékennyé teszik a hitet, újat és régit hozva elő a kinyilatkoztatás kincseiből(vö. Mt 13,52); s éberen elhárítják a nyájat fenyegető tévedéseket (vö. 2Tim 4,1–4). (II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM kezdetű dogmatikus konstitúciója 25.p.)

– Krisztus akaratából kifolyólag az Egyház kötelessége, hogy hatalommal tanítsa az igazat.

Krisztus akaratából a katolikus Egyház az igazság tanítója, és feladata, hogy az Igazságot, aki Krisztus, hirdesse és hitelesen tanítsa, ugyanakkor az erkölcsi rendnek magából az emberi természetből fakadó elveit tekintélyével magyarázza és erősítse meg. ( II. Vatikáni Zsinat DIGNITATIS HUMANAE 14.p. )

Hittani Kongregáció

– A hallgatás se nem gondoskodó, sem nem lélekgondozó.

Világossá kell azonban tenni, hogy az Egyház tanításától való mindenféle eltérés, vagy annak elhallgatása, mely így akarna lelkipásztori gondoskodást nyújtani, nem lehet a hiteles gondoskodásnak vagy az érvényes pasztorációnak a jele. Csak az lehet valóban lelkipásztori, ami igaz. (Congregation for the Doctrine of the Faith, Letter to the Bishops of the Catholic Church on the pastoral care of homosexual persons, no. 15, October 1, 1986)

– Az igazság hirdetése az Egyház szolgálóinak a hűségétől függ.

Másrészt azonban világos, hogy az Egyház tanításának a hívek és a társadalom felé történő világos és hatékony közvetítése nagymértékben függ a lelkipásztorok pontos tájékozottságától és hihetőségétől. A püspököknek különösen súlyos felelőssége gondoskodni arról, hogy munkatársaik, főként a papok jól informáltak, és személyükben felkészültek legyenek az Egyház tanításának átadására mindenkinek a maga teljességében.  (Congregation for the Doctrine of the Faith, Letter to the Bishops of the Catholic Church on the pastoral care of homosexual persons, no. 15, October 1, 1986)

VI. Pál pápa

– Mi nem hallgathatunk a házastársi hűség kötelezettsége felől.

Nem hallgattathatjuk el a házastársi hűség fokozott kötelezettségét a családon belül; most hogy a válás törvényes lett, megadták annak a lehetőségét, hogy büntetlenül hajtható végre. Ugyanígy nem feledkezhetünk meg arról a kötelességünkről – különösen nekünk lelkipásztoroknak– hogy az abortuszt illetően elítéljük ezt a megengedő törvénykezést. […] Ezek a mai problémák, de e mellett adódik sok más megszámlálhatatlan, mérhetetlenül súlyos fordulat , amely egyre tovább súlyosbíthatja, a mi lelkipásztori kötelezettségünket Isten népe felé és felelősségünket azok iránt is, akik hivatalosan nem tartoznak Isten népéhez. (Paul VI. General Audience, May 24, 1978)

– Az Egyház tanításait nem egykönnyen fogadják el. De ő akkor sem hirdetheti, hogy valami törvényes, ha az nem az.

Az Egyház azonban nem csodálkozik azon, hogy isteni Alapítójához hasonlóan jel lett, amelynek ellene mondanak, s azért nem mulasztja el feladatát, hogy az egész erkölcsi törvényt – mind a természetes, mind az evangéliumi törvényt – alázatos állhatatossággal hirdesse. Mivel az Egyház nem alkotója egyik törvénynek sem, ezért nem is bírájuk, hanem csak őrzőjük és értelmezőjük lehet, és sohasem teheti meg azt, hogy megengedettnek hirdessen valamit, ami valójában tilos, mert természete szerint mindig ellentmond az ember igazi javának. (VI. Pál pápa HUMANAE VITAE 12.p.)

II. János Pál pápa

-A pásztoroknak kötelessége, hogy a tanítást teljes egészében átadják.

A Pásztorok tanításával való szembehelyezkedésben nem lehet elismerni sem a keresztény szabadság, sem a Szentlélek különböző adományainak törvényes kifejeződését. Ilyen esetben a Pásztoroknak apostoli küldetésüknek megfelelően kell cselekedniük: meg kell követelniük, hogy mindig tartsák tiszteletben a hívőknek a teljes és tiszta katolikus igazság megismeréséhez való jogát: „A teológusnak, soha nem feledve, hogy maga is Isten népének tagja, tisztelettel kell lennie iránta, s úgy kell kutatnia és tanítania, hogy semmiképpen ne sértse a hit tanítását. (II. János Pál Veritatis Splendor, 113.p. 1993)

- A családban lévő válság megkívánja a tanítás tisztaságát.

Egy a válságban levő családokhoz szóló pásztori indítvány a szexualitásról és az élet iránti tiszteletről, előzetes követelményként feltételezi az elvi tisztaságot az erkölcsteológiai tanításokban. A papok, szerzetesek és teológusok egymásnak ellentmondó véleményei, és a média ösztönzései a házasság előtti nemi kapcsolatokról, a születésszabályozás, az elváltak szentségekhez járulása, a homoszexualitás és a mesterséges megtermékenyítés, az eutanázia és az abortusz kapcsán, mutatják a nagy mértékű bizonytalanságot, amely a híveket is megzavarhatja, továbbá sokak lelkiismeretét elsötétíti.  (John Paul II. Address to Bishops of Brazil on ad limina visit, no. 4, November 16, 2002)

– Az abortusz elfogadása előtt, nekünk ‘a nevén kell nevezzük’ a dolgokat.

Ma azonban az abortusz bűne súlyosságának tudata sokak lelkiismeretében fokozatosan halványodik. Elfogadása a gondolkodásban, a szokásokban, sőt magában a törvényhozásban az erkölcsi érzék nagyon veszedelmes válságának beszédes jele, mert ez az érzék egyre képtelenebbé válik a jó és rossz megkülönböztetésére még az élet alapvető értékei tekintetében is. Egy ilyen súlyos helyzetben minden korábbinál nagyobb bátorságra van szükség, hogy szembenézzünk az igazsággal és nevükön nevezzük a dolgokat anélkül, hogy kényelmi szempontokra hivatkozva kompromisszumokat kötnénk vagy engednénk az önáltatás kísértésének. Ebben az esetben újra fölhangzik a Próféta kategorikus elmarasztalása: „Jaj azoknak, akik jónak mondják a rosszat, és rossznak a jót, akik fölcserélik a sötétséget világosságra és a világosságot sötétségre!”. (II. János Pál EVANGELIUM VITAE 58.p. )

– A tiltó szabályelvek a Szentírás követeléseit fejezik ki.

Jézus válasza nem elégítette ki az ifjút, ezért tovább kérdezi a Mestert, milyen parancsolatokat kell megtartania: „Megkérdezte: Melyeket?” (Mt 19,18). Azt kérdezi, mit kell tennie az életben, ha ki akarja nyilvánítani Isten szentségének elismerését. Jézus pedig, miután az ifjú tekintetét Isten felé fordította, most a Tízparancsolatnak a felebarátra vonatkozó részeire emlékezteti őt: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne szólj hamis tanúságot, tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Mt 19,18-19)[…] A Tízparancsolat egyes parancsolatai nem mások, mint a személy javához tartozó egyetlen parancsolat részletezései, mindazoknak a javaknak a szintjén, melyek az ember testlélek mivoltához tartoznak Istennel, a felebaráttal és a teremtett dolgokkal való kapcsolataiban.( II. János Pál Veritas Spendlor 13.p.)

– Ha tisztelni kell egy gyilkos életét, sokkal inkább egy ártatlan életét.

Ha pedig ilyen nagy figyelmet érdemel a minden életet, még a jogtalan támadó és vétkes életét is megillető tisztelet, mennyivel inkább kell föltétlenül érvényesülnie a “ne ölj” parancsnak, ha ártatlan személyről van szó. Fokozottan érvényes ez, ha az ártatlan ember gyenge és védtelen, és csak Isten parancsolatának abszolút erejében talál oltalmat mások önkényével és hatalmaskodásával szemben.[…] Látva, hogy az egyéni lelkiismeretekben és a társadalomban egyre gyöngül annak tudata, hogy az ártatlan emberi élet közvetlen megölése minden körülmények között és nagyon súlyos bűn terhe alatt tilos, az Egyházi Tanítóhivatal fokozottan föllépett az emberi élet szentségének és sérthetetlenségének védelmében. (II. János Pál EVANGELIUM VITAE 57.p. )

– Az Egyház elítéli azokat a hatóságokat, amelyek családellenes tevékenységeket részesítenek előnyben.

Ezért az Egyház az emberi személy és az igazságosság súlyos megsértéseként ítéli meg a kormányok vagy közhatalmak minden olyan cselekedetét, amely arra irányul, hogy bármi módon korlátozza a házastársak szabadságát a születendő gyermekek számát illetően. Ebből következően a közhatalom minden erőszakos beavatkozása – amellyel megakadályozza a fogamzást, vagy miként mondják, sterilizációt hajt végre –, beleértve az abortuszt is, határozottan elutasítandó és teljesen elítélendő. Ehhez hasonlóan mint súlyos igazságtalanságot kell kárhoztatni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban csökkentik az egyes népeknek adott gazdasági segítséget azért, hogy ezzel serkentsék őket a fogamzásellenes, illetve a sterilizációnak és az abortusznak kedvező programok megalkotására. (Familiaris Consortio 30.p. II. János Pál pápa)

Forrás: petersziklaja.ml

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison