Isten munkálkodása a nem keresztényekben ...

"Ne legyenek rajtam kívül más Isteneid!" [Exo 20,3]

Isten munkálkodása a nem keresztényekben olyan szent megnyilvánulásokat idéz elő, amely viszonzásképp másokat az Isten felé vezető úton közösségi élményekben részesít. Keresztényként nekünk is javunkra válhatnak ezek a kincsek

A vallások közötti párbeszéd kényes témája biztosan magában foglal fontos megkülönböztetéseket. A részben bemutatott igazság, vagy a valamilyen eltorzított módon bemutatott igazság könnyen elvezethet relativizmushoz, amely szerint minden vallást Istenhez vezető útnak tekinthetünk, amelyek kölcsönösen kiegészítik egymást. Ilyen távlatban mi szükségünk lenne Jézus Krisztusra és az Egyházra az üdvösséghez? Valami hiányzik Krisztus egyházából, amit más vallásoktól kellene megkapni? Nézzük meg, mit mond Ferenc és a Tanítóhivatal erről.

Ferenc:

A nem-keresztények Isten kegyelme által, ha hűek a lelkiismeretükhöz, erényes életet élhetnek Isten kegyelméből (és ez által kapcsolódhatnak Jézus Krisztus húsvéti misztériumához). A megszentelő kegyelem szentségi dimenziójának köszönhetően, Isten munkálkodása bennük jeleket és rítusokat, szent megnyilvánulásokat hoz létre, amelyek viszonzásképp másokat közösségi élményekre vezetnek el az Isten felé vezető úton. Amíg ezek hiányt szenvednek a Krisztus által alapított Szentségek hatása és értelme tekintetében, a Szentlélek által felnevelt csatornákká válhatnak, hogy megszabadítsák a nem-keresztényeket az ateista állandóságtól és a tisztán individuális vallásos élményektől. Ugyanaz a Lélek mindenhol a gyakorlati bölcsesség változatos formáit idézi elő, amely segít, hogy az emberek elviseljék a szenvedéseket és nagyobb békében és harmóniában éljenek. Keresztényként nekünk is javunkra válhatnak ezek a kincsek, amelyeket évszázadok alatt építettek fel, és amelyek segítenek jobban megélni a saját hitünket.(Apostolic Exhortation, Evangelii Gaudium, no. 254)

A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA

Tartalomjegyzék

Szentírás

Senki sem juthat az Atyához, csak általam. [Jn, 14:6]

X. Pius pápa

A modernisták azt vallják, hogy minden vallás igaz: attól kell megóvni a vallásos tapasztalatokat, hogy egy vallásban találkozzanak

II. János Pál pápa

Senki sem léphet közösségre Istennel, csak Jézus által

Katolikus Egyház Katekizmusa

Nem fogadhatunk el „kinyilatkoztatásokat”, amelyek azt állítják, hogy felülmúlják a Kinyilatkoztatást, amelynek Krisztus a beteljesítője

XIII. Leó pápa

Hogy Isten az Atyád legyen, el kell fogadni Jézus Krisztust testvérednek
Az Isten imádásának eltérő módjai nem lehetnek mind egyenlően elfogadottak Isten előtt

VI. Pál pápa

Más vallások nem létesítenek valóságos kapcsolatot Istennel
Nem érthetünk egyet a különböző vallási formákkal, és nem lehetünk kritikátlanok sem irányukban

Hittani Kongregáció

A teológiai hitet meg kell különböztetni a más vallásokban lévő meggyőződéstől
Más rítusok tartalmaznak babonaságokat és tévedéseket. Akadályt jelenthetnek az üdvösséghez
Relativista elméletek tagadják Jézus Krisztus és az Egyház üdvözítői egyetemességét

IX. Pius pápa

A vallások közötti különbség hiányának elfogadása kísértés Krisztus és Belial közötti egyetértésre
Mindazok, akik az igaz hittől elhatárolódnak, nem szerezhetik meg az örök üdvösséget

II. János Pál pápa

Nincs mód az üdvösségre más vallásban, mint abban, amelyet a Krisztusba vetett hitre alapoztak
Az Egyház szükséges az egész emberiség számára az üdvösséghez

II. Vatikáni Zsinat

Senkit, aki megismeri, hogy Krisztus a Katolikus Egyházat szükségszerűvé tette, és nem válik tagjává, vagy nem marad meg benne, nem lehet megmenteni
Csak Krisztus Katolikus Egyháza az, amelyből az ember merítheti az üdvösség eszközeit

XVI. Gergely pápa

Azok, akik úgy gondolják, hogy az üdvösség nyitva áll bármilyen vallású személyek számára, ’kétségtelen, hogy örökre elvesznek’

XI.Pius pápa

Tévedésben vannak azok, akik azt a hamis nézetet vallják, hogy minden vallás dicséretre méltó és Istenhez vezet

IV. Lateráni zsinat (XII. egyetemes)

Az Egyházon kívül senki számára nincs üdvösség

Firenzei Zsinat (XVII. egyetemes)

Tekintet nélkül a jótettekre, senki nincs megmentve, hacsak nem lép egységre a Katolikus Egyházzal

Karthagói Szent Ciprián

Nem lehet Isten az Atyja annak, akinek nem az Egyház az anyja

I. Vatikáni Zsinat

Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki ragaszkodik az igaz hithez, vagy hogy hamis vallást követ

Hittani Kongregáció

A nem- keresztények súlyosan hiányos helyzetben vannak az üdvösségüket illetően. Az emberek nem egyformán vannak megmentve minden vallásban

Lyoni Szent Iréneusz

Az Egyház ott van, ahol Isten Lelke van, és Isten Lelke ott van, ahol az Egyház van

Keresztes Szent János

Krisztustól idegen látomást vagy kinyilatkoztatást keresni Isten elleni vétek

Szentírás

Ezzel szemben Jézus ezt mondta a tanítványainak:

– Senki sem juthat az Atyához, csak általam (Jn, 14:6)

Szent X. Pius pápa

– A modernisták azt vallják, hogy minden vallás igaz: attól kell megóvni a vallásos tapasztalatokat, hogy egy vallásban találkozzanak

A vallásos érzületben el kell ismerni a szívnek bizonyos intuícióját, amely az embert közvetlen kapcsolatba hozza Isten valóságával. […] Eszerint ez a tapasztalás, amennyiben azt valaki követi, alkotja tulajdonképpen és igazán a hívőt. Milyen messze jutottunk ezzel a katolikus tanítástól! Láttuk már, miként ítélte el a Vatikáni Zsinat (az első) az ilyenfajta magyarázatokat. […]Ehelyütt elég lesz annyit megjegyeznünk, hogy a tapasztalásról szóló tan szerint – hozzátéve azt a másik tant a szimbolizmusról – bármely vallást, a pogányokét sem véve ki, igaznak kellene elfogadnunk. Mert nem találhatók-e bármely vallásban ilyen tapasztalatok? És többen állítják, hogy tényleg találhatók. Mi jogon tagadnák meg a modernisták azon tapasztalás igazságát, amelyet az iszlám felmutat, és miért foglalnák le a tapasztalatokat csak a katolikusok számára? Csakugyan, nem is tagadják ezt a modernisták, sőt – kik félig bevallottan, kik egészen nyíltan – minden vallást igaznak hirdetnek. Nyilvánvaló, hogy nem érezhetnek másként. Mert szabályaik szerint mi címen lehetne valamely vallást hamisnak nyilvánítani? (X. Pius Pascendi Dominici Gregis enciklikája )

II. János Pál

– Senki sem léphet közösségre Istennel, csak Jézus által

Krisztus az egyedüli közvetítő Isten és az emberek között: „Egy az Isten, és egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Jézus Krisztus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek – igazat mondok, és nem hazudok –, a pogányok tanítója hitre és igazságra” (1Tim 2,5-7; vö. Zsid 4,14-16). Az emberek tehát ezután Istennel nem kerülhetnek kapcsolatba másként, csak Jézus Krisztus által, a Lélek ösztönzésére. Ez az egyedüli és egyetemes közvetítés nemcsak nem zárja el az Isten felé vezető utat, de ő maga az Istentől kijelölt út, aminek Krisztus teljesen tudatában van. Néha különböző fajtájú és rendű másodlagos közvetítők sem zárhatók ki, de ezek jelentésüket és erejüket Krisztus közvetítéséből merítik, vele nem egyenrangúak, és nem is kiegészítései. ( II. János Pál REDEMPTORIS MISSIO 5.p.)

Katolikus Egyház Katekizmusa

Nem fogadhatunk el „kinyilatkoztatásokat”, amelyek azt állítják, hogy felülmúlják a Kinyilatkoztatást, amelynek Krisztus a beteljesítője

A keresztény hit semmi olyan “kinyilatkoztatást” nem fogadhat el, mely fölülmúlni vagy javítani akarja azt a kinyilatkoztatást, melynek beteljesedése Krisztus. Így nem fogadható el néhány nem keresztény vallás és néhány újabb szekta, amelyek ilyen “kinyilatkoztatásokra” alapulnak. (KEK 67)

XIII. Leó

– Hogy Isten az Atyád legyen, el kell fogadni Jézus Krisztust testvérednek

Hasonló törekvéssel száll lelkünk azokhoz, akiket a gonoszság dögvészes szele még nem rontott meg teljesen, s akik legalább azt óhajtják, hogy az igaz Isten, az ég és föld alkotója atyjuk legyen. De ezek fontolják és értsék meg, hogy az Isten fiai semmiképp sem lehetnek, ha nem ismerik el Jézus Krisztust testvérüknek és az egyházat anyjuknak. ( Leo XIII. enciklikájában Satis cognitum június 29., 1896 )

– Az Isten imádásának eltérő módjai nem lehetnek mind egyenlően elfogadottak Isten előtt

Az a vélekedés pedig, hogy a különféle és ellentétes vallásformák közt semmi különbség sincs, természetszerűleg oda vezet, hogy sokan ‘egyet sem helyeselnek s egyet sem fogadnak el. Már pedig ez az eljárás névleg ugyan különbözhetik, de magában véve nem különbözik az istentagadástól. — Mert akik Isten létéről meg vannak győződve, ha következetlenségbe és képtelenségbe esni nem akarnak, szükségképen átlátják, hogy az isteni tiszteletnek gyakorlatba vett módozatai, melyek közt oly nagy az eltérés s lényeges pontokban is különböznek és ellenkeznek, semmi módon sem lehetnek mind egyenlően elfogadhatók, egyenlően jók s Isten előtt egyenlően kedvesek. ( Leo XIII. enciklikájában Immortale Dei , 33., november 1. 1885 ) leölthető dokumentum

VI. Pál pápa

– Más vallások nem létesítenek valóságos kapcsolatot Istennel

Hangsúlyoznunk kell, különösen ma, hogy e vallások iránti tiszteletünk és nagyrabecsülésünk és a felvetődő problémák sokrétűsége még egyáltalán nem ok arra, hogy ne hirdessük Krisztust a nem keresztényeknek. Ellenkezőleg, az egyház úgy ítéli, hogy e tömegeknek joguk van megismerni Jézus misztériumának gazdagságát [76]. Mi hisszük, hogy Jézusban az egész emberiség megtalálhatja a maga teljességében mindazt, ami után tapogatózva kutat Istenről, az emberről és rendeltetéséről, az életről, a halálról, az igazságról. ( VI Pál. Apostoli buzdítása Evangelii Nuntiandi , 53. december 8, 1975 )

– Nem érthetünk egyet a különböző vallási formákkal, és nem lehetünk kritikátlanok sem irányukban

Nyilvánvalóan nem tudunk egyetérteni ezekkel a különféle vallási formákkal [judaizmus, mohamedán vallás, vagy afro-ázsiai vallások], és nem is fogadjuk el közömbösen vagy kritikátlanul a feltételezést, hogy ezek mind egyenrangúnak tekinthetők, illetve nem fontos hogy, azok hívei keresik vagy sem, azt a vallási formát, ami mentes minden hibától, tökéletes és végleges, melyet Ő maga nyilatkoztatott ki, aki azt akarja, hogy ismerjék, szeressék és szolgálják. Sőt , az őszinteség arra kényszerít bennünket, hogy nyíltan  megvalljuk meggyőződésünket, hogy a kereszténység az egyetlen igaz vallás , és azt reméljük, hogy ezt képesek tudomásul venni, mint például mindazok akik keresik Istent és imádják Őt. (Paul VI. Encyclical Ecclesiam suam, no. 40, August 6, 1964)

Hittani Kongregáció

– A teológiai hitet meg kell különböztetni a más vallásokban lévő meggyőződéstől

Határozottan tanítanunk kell, hogy különbség van a teológiai hit és a többi vallásban található meggyőződés között. A hit a kinyilatkoztatott igazság kegyelemként kapott elfogadása, mely “lehetőség arra, hogy belépjünk a misztérium belsejébe, azáltal, hogy elősegíti belső összefüggésének megértését.” […]A mai eszmecserék során nem mindig tartják szem előtt e különbséget, ezért gyakran azonosítják a teológiai hitet – mely a Szentháromság egy Istentől kapott kinyilatkoztatott igazság elfogadása – és a többi vallásban élő meggyőződést, mely vallásos tapasztalat az abszolút igazság keresése közben, és nincs meg benne a kinyilatkoztató Isten elfogadása. Ez egyik alapja azon irányzatoknak, melyek csökkentik, olykor megszüntetik a különbséget a kereszténység és a többi vallás között. ( Hittani Kongregáció, Dominus Iesus , 7, augusztus 6, 2000 )

– Más rítusok tartalmaznak babonaságokat és tévedéseket- akadályt jelenthetnek az üdvösséghez

Az Egyház által mindig hirdetett és mindig is szüntelenül hirdetendő az a tévedhetetlen kijelentés is, amely arra tanít, hogy „az Egyházon kívül semmilyen üdvösség sincs”. Ezt a dogmát azonban abban az értelemben kell felfogni, ahogy azt maga az Egyház érti. Üdvözítőnk ugyanis ezeknek a dolgoknak a kifejtését, amelyeket a hitletétemény tartalmaz, nem egyének, hanem az Egyházi Tanítóhivatal megítélésére bízta. Az Egyház ugyanis azt tanítja, hogy ebbe a dologban Jézus Krisztus igen szigorú parancsáról van szó. Ő ugyanis kifejezett szavakkal ezt tette apostolai kötelességévé, hogy minden nemzetet tanítsanak meg parancsai megtartására. Krisztus parancsai között pedig nem a legkisebb helyet foglalja el az, amely megparancsolja: a keresztség révén nőjünk bele Krisztus misztikus Testébe, az Egyházba... Mert nemcsak azt adta parancsba az Üdvözítő, hogy minden nép lépjen be az Egyházba, hanem az is meghatározta, hogy az Egyház az üdvösség eszköze, amely nélkül senki a mennyei dicsőség országába be nem juthat… Világosan tanít erről (XII. Pius körlevele), amely Jézus Krisztus misztikus testéről szól. Abban ugyanis a pápa világos különbséget tesz azok között, akik mint tagok valóságosan az Egyház testéhez tartoznak, és azok között, akik csak kívánságuk szerint tartoznak az Egyházhoz … „Az Egyház tagjai közé azonban valójában csak azokat kell számítanunk, akik az újjászületés fürdőjében részesültek, és az igaz hitet vallják, és sem szánalmas módon önként nem vonták ki magukat a test szervezetéből, sem a törvényes tekintély nem zárta ki őket valami súlyos vétek miatt.” (D 3802)… Ugyanennek a körlevélnek a vége felé, szerető szívvel szólítva az egységre azokat, akik még nem tartoznak a Katolikus Egyház szervezetébe megemlíti azokat, akiket „öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hoz”, akiket a legkevésbé sem zár ki az örök üdvösségből, más részről viszont állítása szerint olyan helyzetben vannak, „melyben saját üdvösségük felől nem lehetnek biztosak, mert noha a Megváltó titokzatos Teste után öntudatlan vágyódásuk és sóvárgásuk létezik, mégis oly sok, oly nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, amit csak a katolikus Egyházban tudnak elnyerni.” (D 3821) Ezekkel a körültekintő szavakkal egyrészt azokat utasítja el, akik kizárják az örök üdvösségből mindazokat, akik csak implicit kívánsággal csatlakoznak az Egyházhoz; másrészt azokat, akik hamisan állítják, hogy az emberek minden vallásban egyenlőképpen üdvözülhetnek. (A Szent Officium Levele a bostoni érseknek, 1949. augusztus 8. Denzinger-Hünermann 3866-3872)

Kétségtelen, hogy a különféle vallási hagyományok hordoznak és fölkínálnak olyan vallásos elemeket, melyek Istentől származnak, és részét alkotják annak, “amit a Szentlélek munkál az emberek szívében, a népek történelmében, a kultúrákban és a vallásokban”.[Vö. uo.; KEK 843] Valójában a többi vallás néhány imádsága és szertartása előkészíthet az Evangéliumra, amennyiben alkalmat adnak az emberi szívnek és nevelik arra, hogy az megnyíljon Isten tevékenysége előtt.  Ezen imádságoknak és szertartásoknak azonban nem lehet olyan isteni eredetet és olyan ex opere operato üdvös hatékonyságot tulajdonítani, mint ami a keresztény szentségek sajátja.[88] Másrészt viszont nem tagadható, hogy bizonyos babonákból és más tévedésekből fakadó szertartások (vö. 1Kor 10,20-21) inkább akadályt jelentenek az üdvösség útján. (Hittani Kongregáció, Dominus Iesus ,  21.p.  augusztus 6, 2000 )

– Relativista elméletek tagadják Jézus Krisztus és az Egyház üdvözítői egyetemességét

Az Egyház folyamatos missziós igehirdetését napjainkban relativista elméletek veszélyeztetik, melyek nemcsak de facto, hanem de iure (elvileg) is igazolni akarják a vallási pluralizmust. Következésképpen túlhaladottnak tartanak olyan igazságokat, mint például Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának végső és tökéletes volta; a keresztény hit természete a többi vallás belső meggyőződéséhez viszonyítva; a Szentírás könyveinek sugalmazott volta; az örök Ige és a názáreti Jézus személyi egysége; a megtestesült Ige és a Szentlélek üdvrendjének egysége; Jézus Krisztus misztériumának egyetlen és egyetemesen üdvözítő volta; az Egyház egyetemesen üdvözítő közvetítése; Isten Országa, Krisztus Országa és az Egyház különbözősége és elválaszthatatlansága; Krisztus egyetlen Egyházának a katolikus Egyházban létezése. (Hittani Kongregáció, Dominus Iesus , 4 .p.  augusztus 6, 2000 )

IX. Piusz pápa

– Az Egyház szükséges az egész emberiség számára az üdvösséghez

A zsinat gyakran hangsúlyozza az Egyház feladatát az emberi nem üdvösségét illetően. Miközben az Egyház felismeri, hogy Isten minden embert szeret és akarja üdvösségüket (vö. 1Tim 2,4), vallja, hogy Isten Krisztust tette meg egyetlen közvetítőnek, az Egyházat pedig az egyetemes üdvösség szentségévé rendelte. „Isten népének e katolikus egységébe tehát, mely előre jelzi és előmozdítja az egyetemes békét, minden ember meg van híva és különféle módon hozzá tartoznak, vagy hozzá vannak rendelve mind a katolikus hívők, mind a többi Krisztusban hívő, mind pedig általában az emberek, akiket Isten kegyelme meghívott az üdvösségre.” Ezt a két igazságot együttesen kell szemlélnünk, ugyanis Krisztusban minden nép elnyerheti az üdvösséget, és ehhez az üdvösséghez szükséges az Egyház. (REDEMPTORIS MISSIO II. János Pál pápa enciklikája 9.p. 1990.)

– Nincs mód az üdvösségre más vallásban, mint abban, amelyet a Krisztusba vetett hitre alapoztak

There are no lack of those who wish to interpret the missionary action [of the Church] as an attempt to impose on others one’s own convictions and options, in contrast with a certain modern spirit, which boasts, as though it was a definitive conquest, of an absolute liberty of thought and personal conscience. According to this perspective, evangelizing activity should be substituted with an interreligious dialogue, which would consist in an exchange of opinions and information, whereby each party would expose his own ‘creed’ and be enriched by the thoughts of others, without any preoccupation of arriving at conclusions. […] Consequently the path that each one wishes to follow according to one’s own education and religious tradition would be respected. But this conception is irreconcilable with the commandment of Christ to the Apostles (cf. Mt 28:19-20; Mk 16:15), transmitted by the Church […] [The Council]confirmed at the same time the role of the Church, in which it is necessary that man enter and persevere, if he wishes to be saved (Ad gentes, n. 7) […] This traditional doctrine of the Church exposes the inconsistency and superficiality of a relativistic and irenic attitude, regarding the way of salvation in a religion other than that founded in the faith in Christ.(John Paul II. General Audience, nos. 1-2, May 10, 1995)

II. Vatikáni Zsinat

– Senkit, aki megismeri, hogy Krisztus a Katolikus Egyházat szükségszerűvé tette, és nem válik tagjává, vagy nem marad meg benne, nem lehet megmenteni

Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát (vö. Mk 16,16; Jn 3,5), egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, mégsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne. ( Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúció Lumen Gentium , 14.p. 1964 )

– Csak Krisztus Katolikus Egyháza az, amelyből az ember merítheti az üdvösség eszközeit

Az üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új szövetség összes javait, hogy létre hozza Krisztus egy Testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak. Ez a nép földi vándorlása idején, noha egyes tagjaiban még ki van téve a bűnnek, Krisztusban növekszik, és Isten a maga titokzatos tervei szerint szelíden vezérli, míg boldogan el nem érkezik az örök dicsőség teljességére, a mennyei Jeruzsálembe. ( Vatikáni Zsinat,  Unitatis Redintegratio, 3.  1964 )

XVI. Gergely pápa

– Azok, akik úgy gondolják, hogy az üdvösség nyitva áll bármilyen vallású személyek számára, ’kétségtelen, hogy örökre elvesznek’

Most a rossz másik, legbőségesebb forrását vizsgáljuk, amely bánatunkra az egyházat jelenleg sújtja, ti. az indifferentizmust, vagyis azt a helytelen véleményt, … hogy a hit bármilyen megvallásával a lélek képes az örök üdvösséget elnyerni, ha az erkölcsök helyes és tisztességes szabályát megtartja … És a közömbösségnek ebből a legposhadtabb forrásából ered az a képtelen és tévelygő nézet, jobban mondva dőreség, hogy a lelkiismeret szabadságát bárkinek tulajdonítani kell, és arra bárki jogot formálhat. Ennek a legártalmasabb tévedésnek készít utat a véleményeknek az a teljes és mértéktelen szabadsága, ami széleskörűen lábra kelt az egyházi és világi dolgok romlására. Sokan a legarcátlanabbul azt is mondogatják, hogy ebből a vallás számára valamilyen előny származik. „Pedig hát lehet-e rosszabb halála a léleknek, mint a tévedés szabadsága?” – mondta Ágoston… ( Denzinger- Hünermann-2730-2732, XVI. Gergely  Mirari vos , 13. 1832 )

XI. Pius pápa

– Tévedésben vannak azok, akik azt a hamis nézetet vallják, hogy minden vallás dicséretre méltó és Istenhez vezet

Ugyanazt a célt akarják elérni némelyek az Úr Krisztustól szerzett Új Törvény terén is. Ama tapasztalatuk alapján, hogy alig akad ember vallásos érzés nélkül, remélni merik, s megvalósíthatónak tartják, hogy a különböző népek, bármennyire eltérő is vallási fölfogásuk, egyes vallási tételekben – mint a lelki élet közös alapján – testvériesen egyetérthetnek. […]Ilyen törekvéseket a katolikusok természetesen nem helyeselhetnek, mert azon a téves nézeten alapulnak, hogy az összes vallások többé-kevésbé jók és dicséretesek, mert ha nem is azonos módon, mégis valamennyien egyaránt megszólaltatják és kinyilvánítják azt a velünk született természetes érzést, amellyel Istenhez vonzódunk és az Ő uralmát hódolattal elismerjük. Akik ezt a nézetet vallják, azok nemcsak tévednek és csalódnak, hanem az igaz vallást is elvetik – meghamisítván annak helyes fogalmát, fokozatosan a természetelvűségbe és Istentagadásba süllyednek. Nyilvánvaló azért, hogy az Istentől kinyilatkoztatott vallástól teljesen eltávolodik, aki az efféle érzelmű és törekvésű emberekkel tart. ( XI Pius. Enciklikájában Mortalium animos , 2.p.  1928.)

IV. Lateráni zsinat

– Az Egyházon kívül senki számára nincs üdvösség

Egy pedig a hívek egyetemes Egyháza, amelyen kívül egyáltalán senki sem üdvözül (Denzinger-Hünermann 802. IV. lateráni zsinaton 1215, Ch. 1, a katolikus hit )

Firenzei Zsinat

– Tekintet nélkül a jótettekre, senki nincs megmentve, hacsak nem lép egységre a Katolikus Egyházzal

Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy senki, aki nincs a katolikus Egyházban, nemcsak a pogányok, hanem a zsidók, vagy eretnekek és szakadárok sem, nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, „amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Mt 25,41), kivéve, hogyha életük befejezése előtt az Egyházhoz csatlakoztak: az Egyház testének az egysége pedig annyira erős, hogy csak a benne maradóknak szolgálnak üdvösségére az egyházi szentségek, és csak ezeknek számára teremnek örök jutalmakat a böjtölések, alamizsnálkodások és a jámborság többi művei, valamint a krisztusi katonáskodás gyakorlatai. Senki sem üdvözülhet, hacsak nem maradt meg a katolikus Egyház oltalmában és a vele való egységben, bármekkora alamizsnákat adott, vagy akár ha vérét is ontotta Krisztus nevéért. ( Denzinger-Hünermann 1351. Firenzei Zsinat,  1442 )

Karthagói Szent Ciprián

Nem lehet Isten az Atyja annak, akinek nem az Egyház az anyja

Nem lehet Isten Atyja annak, akinek nem Anyja az Egyház. Ha valaki meg tud menekülni az özönvíztől Noé bárkáján kívül is az távozhat, azokhoz akik az Egyházon kívül vannak ( Szent Ciprián karthágói. De Unitate Ecclesiae , 6: 4 ML, 503 )

I. Vatikáni Zsinat

Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki ragaszkodik az igaz hithez, vagy hogy hamis vallást követ

Ehhez az önmaga melletti tanúskodáshoz a felülről jövő erő hathatós támogatása is hozzájárul. Legkegyelmesebb Urunk ugyanis egyrészt a tévelygőket kegyelmével felserkenti és segíti, hogy „az igazság ismeretére eljussanak” (1Tim 2,4), másrészt azokat, akiket a „sötétségből csodálatos világosságába áthozott” (1Pét 2,9), kegyelmével megerősíti, hogy abban a fényben állhatatosan megmaradjanak, senkit el nem hagyván, hacsak őt előbb el nem hagyják (vö. FJ 1537). ( Denzinger-Hünermann 3014. Vatikáni Zsinat azt, Session III dogmatikus Constitutio Dei Filius, 1870 április 24,)

Hittani Kongregáció

– A nem- keresztények súlyosan hiányos helyzetben vannak az üdvösségüket illetően

Az üdvözítő Jézus Krisztus eljövetelével Isten azt akarta, hogy az általa alapított Egyház az egész emberiség üdvösségének eszköze legyen. (vö. ApCsel 17,30-31) E hitigazság nem kisebbíti a tényt, hogy az Egyház őszinte tisztelettel tekint a világ vallásaira, de radikálisan kizárja azt az indifferens felfogást, melyet vallási relativizmus hat át és arra a vélekedésre vezet, hogy „az egyik vallás annyit ér, mint a másik”. Amennyiben igaz, hogy a többi vallás követői elnyerhetik az isteni kegyelmet, az is igaz, hogy tárgyilagosan nézve súlyosan hátrányos helyzetben vannak azokkal szemben, akik az Egyházban az üdvösség eszközeinek teljességét birtokolják. ( Hittani Kongregáció, Dominus Iesus , 22.p., 2000 )

Lyoni Szent Irenaeusz

– Az Egyház ott van, ahol Isten Lelke van, és Isten Lelke ott van, ahol az Egyház van

Mert az Egyház azt mondja: Isten állított nekünk prófétákat, apostolokat, tanítókat és az összes többi eszközt, amelyeken keresztül az üdvösség munkálkodik, amelyen keresztül a Lélek működik; amelynek mindazok nem részesei, akik nem csatlakoznak az Egyházhoz, hanem becsapják magukat az élet útjáról való perverz véleményeikkel és gyalázatos viselkedésükkel. Ez az isteni ajándék az Egyházra bízatott. (…) Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is; és ahol Isten Lelke, ott van az Egyház és minden kegyelem. Azok azért, kik nem veszik magukhoz Őt, nem táplálkozna az éltető „anyai emlőkből” nem élvezik azt a legtisztább forrást, amely Krisztus testéből árad; „ciszternákat ásnak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.” (Jer 2,13) elmenekülnek az Egyház hite elől megvetve a Lelket, nehogy elítéltessenek, de a Szentlelket nem utasíthatják el.  (Saint Irenaeus of Lyons. Against Heresies, Bk. 3 ch. 24)

Keresztes Szent János

– Krisztustól idegen látomást vagy kinyilatkoztatást keresni Isten elleni vétek

Odaadta nekünk ugyanis az Ö Fiát, az Ő örök igéjét, Szavát, amilyen csak egy van neki. Megmondott tehát nekünk mindent egyszerre, ebben az egy szóban, s nincs több mondani valója. […] Amit Isten a régi időkben sokféle úton-módon nyilatkoztatott ki, atyáinknak és a próféták szája által, azt most most éppen a legutóbbi napokban egyszerre mondta ki, Fiában, Jézus Krisztusban. Ezzel azt akarja megértetni az apostol, hogy Isten mintegy elnémult, mert mindent kijelentett és nincs több mondanivalója. […] A továbbiakban Szent Pál inti a zsidókat, hogy hagyjanak fel a mózesi törvény szokásaival, s ne érintkezzenek többé Istennel annak a szabályai szerint, hanem kizárólag Krisztus Jézusra függesszék szemeiket. (Saint John of the Cross. Ascent of Mount Carmel 2, Ch. 22, no. 3-4

Forrás:  petersziklaja.ml

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison