‘Egy második elvi platform [az üdvözülésé], az elveszett kegyelem hajótörése után.’ A kereszténység első századai óta, ilyen módon lett leírva, a bűnbánat Szentsége: (cf. Dz 1542) Valóban, egy élénk és sokatmondó kép, mert amikor egy lélek elveszti a keresztséggel nyert ártatlanságát, egy komoly kihágást követve el, úgy hullik, mint egy fuldokló személy, a bűn sötét hullámai közé. Azért, hogy ne az örök kárhozatban sínylődjön, és hogy visszanyerje az elveszett kegyelem kincsét az illető, a gyónáshoz kell, hogy folyamodjon, ami a biztos palló az üdvösséghez, azon megkereszteltek számára, akik nem akarnak elveszni. Azonban ez az isteni gyógyír meghatározott feltételekkel érvényes. Isten mindig megbocsát? Ő még azoknak is megbocsát, akik nem akarnak a bűnök tengeréből kimenekülni? Egy ilyen fontos téma, mély elemzést kíván.
Ferenc:
Amikor mi gyónni megyünk, az Úr azt mondja: „Én megbocsátok neked, de te most gyere velem.” És Ő segít nekünk, az ösvényre visszatérni. Ő soha nem ítél el. És nem egyszerűen megbocsát, hanem megbocsát és kísér. Majd, mi törékenyek vagyunk, és mindnyájan vissza kell, hogy térjünk a gyónáshoz valamennyien. De Ő soha nem fárad el. Ő mindannyiszor kézen fog minket. Ez az Isten szeretete, és nekünk utánoznunk kell Őt. A társadalom kell, hogy utánozza Őt. Ezt az utat kell követni. Másfelől, a személynek egy valóságos és teljes reintegrációja nem úgy történik, mint egy kizárólagosan emberi utazás vége. Ez az út magába foglal egy találkozást Istennel, azt a képességet, hogy magunkat át tudjuk adni annak, hogy Isten láthasson minket, aki szeret minket. Sokkal nehezebb megengedni Istennek, hogy minket nézzen, mint, hogy mi nézzük Istent. Sokkal nehezebb megengedni Istennek, hogy velünk találkozzon, mint, hogy mi találkozzunk Istennel, mert mi mindig ellenállunk. Ő vár minket, néz minket, mindig keres minket. Ez az Isten, aki szeret minket, aki meg tud minket érteni, megbocsátja a hibáinkat. Az Úr az emberek visszaillesztésének a mestere. Ő kézen fog minket, és visszavisz minket a társadalomba és a közösségbe. Az Úr mindig megbocsát, mindig kísér, mindig megért; tőlünk függ, hogy engedjük, hogy megértsen minket, hogy megbocsásson nekünk, hogy kísérjen minket. (Speech, Pastoral visit to Cassano all’Ionio, visit with the detainees, the penitentiary staff and their families, June 21, 2014).
A Tanítóhivatal tanítása
Szentírás
- Jézus figyelmezteti a bénát, a Bethesda fürdőjében.- Azok, akik nem térnek meg, büntetve lesznek.
- Könnyű a kárhozatba vezető út:
II. János Pál pápa
- A szelídség és a komoly fenyegetések, összhangban vannak a Szentírással.- A katolikusoknak kötelességük mindent megtenni, hogy ne vétkezzenek.
XXIII. János pápa
- A komoly bűnök Isten büntetését vonják maguk után.XVI. Benedek pápa
- Az Isten bocsánatában való bizonyosság nem mentség arra, hogy hanyagoljuk a megszentelődés iránti törekvésünket.- A papoknak tanítaniuk kell a híveket a Szentírás radikális követelményeire.
Trienti Katekizmus
- Bárki, aki visszaél az irgalommal, az érdemtelenné válik arra, hogy megkapja azt.Szent Ágoston
- A bocsánat a javítás szándékával adatott, nem azért, hogy az igazságtalanságot pártolja.- A hamis remény pusztulásba vezet.
Aranyszájú Szent János
- Egy keresztény a Mennybe megy, de kevésbé úgy, mint utazó, hanem inkább mint katona.II. A bűnbánat Szentsége jó dispozíciót (hozzáállást) kíván
Szentírás
- Időnként Isten nem bocsát meg.VI. Pál pápa
- A Szentségeket nem lehet passzív, vagy közönyös magatartással felvenni.A Katolikus Egyház Katekizmusa
- A szentség, amely megjeleníti az evangéliumi megtérésre való hívástAquinoi Szent Tamás
- A penitencia bűnbánatot, bűnmegvallást és elégtételt kíván.Trienti Zsinat
- A bűnbánat egyesíti a lélek bánkódását, a vétek megutálását és a javítás szándékát.II. János Pál pápa
- Az első lépés az Istenhez való megtérésre a bűnbánat.- Egy szentség, amely magában foglalja a bűn elleni harcot.
A Kánonjogi Kódex
- Ez egy gyógyszer, amely megtérést tételez fel.Trienti Katekizmus
- Az irgalom kérése bűnbánat nélkül hasztalan.XVI. Benedek pápa
- Aki megbánja bűneit, bocsánatot nyer és erőt, hogy ne vétkezzen tovább.- A gyónás nemcsak a megbocsátás eszköze, hanem a megszentelődésé is.
A Katolikus Egyház Katekizmusa
- A megbocsátás után a bűn kiengesztelésének a szükségessége következik.Trienti Zsinat
- Az elégtétel egy akadály a bűn számára, és ösztönzés az új élet felé.
I. Az Isten jóságában való bizalom, nem jelenti az Ő irgalmával való visszaélést.
Szentírás
- Jézus figyelmezteti a bénát, a Bethesda fürdőjében.Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg azt felelte: Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem. Jézus azt mondta neki: Kelj föl, vedd ágyadat, és járj! Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett.[…] Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled. (Jn 5,5-8, 5,14)
- Azok, akik nem térnek meg, büntetve lesznek.
Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. (Lk 13,1-5)- Könnyű a kárhozatba vezető út:
A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják! (Mt 7,13-14)
II. János Pál pápa
- A szelídség és a komoly fenyegetések összhangban vannak a Szentírással.Ily módon az evangéliumi szelídség és az alázat összhangban van az igényes erkölcsiség evangéliumával, sőt súlyos fenyegetés azoknak, akik nem kívánnak megtérni. Nincs semmiféle ellentmondás az egyik és a másik között. Jézus az igazságból él, amit hirdet, és a szeretetből él, melyet láthatóvá tett, és ez a szeretet igényes , ahogyan az igazság is, amelyből származik. (John Paul II. General Audience, June 8, 1988)- A katolikusoknak kötelességük mindent megtenni, hogy ne vétkezzenek.
Lehetetlen ugyanis a lelki megújulás, ha az nem bűnbánatból és megtérésből fakad: mindkettő folyamatos és belső attitűdje a hívő embernek, mint az erény egy gyakorlása, amely megfelel az apostol hívásának „engeszelődjetek ki Istennel!” (2Kor 5,20), valamint a bűnbánat szentségéhez való járulásnak. Ez gyakorlatilag ugyanazon egyházi kondíció követelménye, hogy egy katolikus ne mulassza el azt, ami szükséges ahhoz, hogy megmaradjon a kegyelmi életben, és hogy megtegyen minden lehetőt annak érdekében, hogy ne essen bűnbe (hogy különüljön el tőle), és ily módon szüntelenül legyen kész részesülni az Úr testében és vérében, és így legyen kész az egész Egyház szolgálatára, miközben a saját személyes megszentelődésén munkálkodik és egy növekvő elkötelezettséget vállal az Úr szolgálatában. (John Paul II. Aperite portas Redemptori, n.4. Bull of the Convocation of the Jubilee for the 1950th anniversary of the Redemption, January 6, 1983)
XXIII. János pápa
– A komoly bűnök Isten büntetését vonják maguk után.Azoknak akik már Krisztusnak a tagjai, meg kell tanulniuk odafigyelni az önmegtagadásra. Csak így lesznek képesek az ellenség lelkét távol tartani, és megtartani a keresztség ártatlan tisztaságát, vagy, hogy visszanyerjék Isten kegyelmét, amennyiben azt a bűn miatt elveszették. Ahhoz, hogy az Anyaszentegyház tagjává váljunk a keresztség által, magunkra kell öltenünk azt a szépséget, amellyel Krisztus ékesíti fel az Ő szeretett menyasszonyát. „hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.” (Ef 5,26-27). Nos azok a bűnösök, akik beszennyeték szent keresztségük fehér köntösét, félhetnek isten igazságos büntetéseitől. Az orvosság erre nem más, mint hogy önmagukat „fehérre mossák a Bárány vérében (vö. Jel 7,14) a bűnbánat szentségében és megtanulják a keresztény erény gyakorlatait. (John XXIII. Encylical Paenitentiam Agere, On the Need for the Practice of Interior and Exterior Penance, July1, 1962)
XVI. Benedek pápa
– Az Isten bocsánatában való bizonyosság nem mentség arra, hogy hanyagoljuk a megszentelődés iránti törekvésünket.Noha mindig ugyanazok ellen a hibák ellen kell harcolnunk, fontos, hogy szembeszegüljünk a lélek elkorcsosodásával, azzal a közönnyel, amely beletörődik, hogy az ember már csak ilyen. Fontos, hogy ne térjünk le az útról, de ezt anélkül tegyük, hogy görcsössé válnánk, és abban a hálás tudatban, hogy Isten újra és újra megbocsát. Ugyanakkor nem szabad engednünk a közönynek sem, amely miatt nem küzdenénk tovább a szentségért és a jobbá válásért. (XVI. Benedek Levele szeminaristákhoz, 3.p. 2010 október 18,)-A papoknak tanítaniuk kell a híveket, a Szentírás radikális követelményeire.
A gyónás szentségének válságával, amelyről sok szó esik, mindenekelőtt a papoknak kell szembesülniük. Nagy felelősségük, hogy Isten népét az evangélium radikális követelményeire neveljék”. Különösképpen azt kéri, hogy szenteljék magukat nagyvonalúan a szentségi gyónások meghallgatására. A papoknak bátran kell vezetniük a rájuk bízott nyájat, nem szabad azonosulniuk az evilági gondolkodásmóddal (Vö. Róm 12,2). Kerüljék a kényelmes megoldásokat, kompromisszumokat. Szüntelenül táplálkozzanak az Istennel való szeretetközösséggel. (Benedict XVI. Speech to Participants in the Internal Forum Course Organized by the Apostolic Penitentiary, March 11, 2010) Magyar nyelvű rövid beszámoló itt olvasható
Trienti Katekizmus
– Bárki, aki visszaél az irgalommal, az érdemtelenné válik arra, hogy megkapja azt.Azonban e helyen inteni kell a híveket, nehogy a bocsánatnak ily tágas lehetősége miatt, mely, mint előadtuk, semmi időhatárral sincs korlátozva, a vétkezésben könnyelműebbek, vagy a megtérésben késlelkedőbbek legyenek. Mert az első esetben, mint ezen isteni hatalom becsmérlői és kisebbítői méltatlanok arra, hogy az Isten irántuk irgalmas legyen; A másikban pedig igen kell tartaniuk attól, hogy a haláltól meglepettetvén hiába vallották a bűnök bocsánatát, melyet késlekedés és halogatás miatt méltán elvesztettek (The Catechism of Trent, n.1100)
Szent Ágoston
- A bocsánat a javítás szándékával adatott, nem azért, hogy az igazságtalanságot pártolja.Azóta azért, hittestvérek, elérkezett számunkra az irgalmasság ideje, ennél fogva ne legyünk elnézőek magunkkal és ne is hízelegjünk önmagunknak, mondván, isten mindig könyörületes. Lásd mit tettem tegnap, és Isten megkímélt, ma is azt tettem és Isten megkímélt; Holnap is megteszem, mert Isten könyörületes” Te figyelemmel vagy a könyörületére, de nem féled az Ő ítéletét. Ha az Ő irgalmasságról és ítéletéről szeretnél dalt zengeni, meg kell értened, hogy nem azért kímélt meg az Isten, hogy megmaradj a bűnben, hanem azért, hogy lehetőséged legyen megváltozni.(Saint Augustine. Exposition on Psalm 100 (101), n.3)
- A hamis remény pusztulásba vezet.
Kit szed rá a reménykedés? Aki azt mondja, Jóságos az Isten, irgalmas az Isten, tehetem ami tetszik, ami jól esik; vágyaim közé engedhetem a gyeplőt, betölthetem szívem kívánságait. Ez miért? Mert irgalmas szívű az Isten, jó az Isten, szelíd az Isten. Az így bizakodók veszélyben vannak. (Saint Augustine. Homilies on the Gospel of John, XXXIII, 8)
Aranyszájú Szent János
- Egy keresztény a Mennybe megy, de kevésbé úgy mint utazó, hanem inkább mint katona.Ahogy Pál apostol figyelmeztet téged: “Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.” (Eph 6:14-15) Itt említés történik a cipővasról, továbbá az állományról és a mellvértről. Mózes azoknak beszél, akik utazásra készülnek, és Pál utasításokat ad azoknak, akik harcra készülnek. Az előbbi azokhoz szól, akik arra készülnek, hogy elhagyjanak egy földet, és egy másikra utazzanak, és ezáltal utazóknak hívják őket, de én a földről az égbe megyek, és azért, mert én katona vagyok. Miért? Mert az ösvényt ellepték a tolvajok, és az úton démonok közelednek. Éppen ezért hordom az igazság mellvértjét; Ennek okán felövezem magam az becsületesség övével. Mert nem csak egyszerű utazó vagyok, hanem katona is. “Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Mt 7,14) (Saint John Chrysostom. II Homily on Abraham)
II. A bűnbánat Szentsége jó dispozíciót (hozzáállást) kíván
Szentírás
– Időnként Isten nem bocsát meg.Rájuk lehelt, és monda nékik: Vegyétek a Szent Lelket: Akiknek bűneit megbocsátjátok, azok bocsánatot nyernek, akikéit megtartjátok, azok nem nyernek bocsánatot. (Jn 20,22-23)
VI. Pál pápa
– A Szentségeket nem lehet passzív, vagy közönyös magatartással felvenni.– Az evangelizáció teljességéhez tartozik tehát, hogy szorosan összekapcsolja, szinte egymásba fűzi az igét és a szentségeket. Félreérthető ezért, ha különbséget tesznek evangelizáció és szentségi élet között. Kétségtelen persze, hogy a puszta szentség kiszolgáltatás megfelelő okos felkészítő katekézis nélkül nem sokat ér. Az evangelizáció célja éppen az, hogy a hitre nevelés során rábírjon minden keresztényt: éljen a szentségekkel, mint valóban a hit szentségeivel, és ne passzív módon járuljon hozzájuk, egyszerűen csak „elviselve” azokat. A Szentségeket nem lehet passzív, vagy közönyös magatartással felvenni. (EVANGELII NUNTIANDI VI. Pál pápa 47.p.)
A Katolikus Egyház Katekizmusa
- A szentség, amely megjeleníti az evangéliumi megtérésre való hívástA megtérés szentségének nevezik amiatt, hogy szentségileg megvalósítja Jézus megtérésre szólító hívását, tudniillik az elhatározást a visszatérésre az Atyához, akitől az ember a bűn által eltávolodott. A bűnbánat szentségének nevezik amiatt, hogy megszenteli a keresztény bűnös személyes és egyházi megtérésének, bűnbánatának és elégtételének útját. (KEK 1423)
Aquinoi Szent Tamás
E módon a bűnbánat szentségéhez különlegesen hozzátartoznak részek, ahogyan fentebb kijelentettük, mint a bűnbánó cselekedetei, amelyek ennek a szentségnek az anyagát alkotják. Szó volt már róla fentebb, hogy másként történik a megsértett rekompenzációja (jóvátétele) a bűnbánatban, mint a büntető igazságosságban. Mert a büntető igazságosságban a jóvátétel a bíró mérlegelése alapján történik, nem pedig a sértő vagy sértett akarata szerint. Ezzel szemben a bűnbánatban a megsértettnek való jóvátétel a bűnt elkövető akarata szerint történik és Isten véleménye szerint, akivel szemben a bűn elkövetése történik, mivel itt nem az egyenlőség igazságosságának a visszaállítása történik, hanem inkább a barátság visszaállítása, amely azáltal megy végbe, hogy a sértő annak az akarata szerint rekompenzál, akit megbánt. Így tehát a bűnbánó részéről először a jóvátétel akarása kívántatik, amely a bánat által történik, másodszor, hogy alávesse magát az Istent képviselő pap vélekedésének, amely a gyónásban történik, harmadszor hogy a jóvátételt Isten szolgájának a megítélése alapján végzi, amelyet kiszab az elégtételben. Ezért a bánat, a megvallás és az elégtétel alkotják a bűnbánat szentségének a részeit. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica III, q.90, a.2, resp.)
Trienti Zsinat
– A bűnbánat egyesíti a lélek bánkódását, a vétek megutálását és a javítás szándékát.A bűnbánó előbb fölemlített tettei közül első a bánat, amely a lélek fájdalma és utálata az elkövetett bűn miatt, azzal az elhatározással, hogy nem akar a jövőben is vétkezni. A bánatnak ez a mozzanata a bűnök bocsánatának a kiesdeklésére minden időben szükséges volt, és a keresztség után elesett embert úgy készíti újból elő a bűnök bocsánatára, ha az isteni irgalomba vetett bizalommal és mindazon dolgok teljesítésének szándékával van összekötve, amelyek a szentség szabályszerű fel-vételéhez szükségesek. ( Denzinger- Hünermann 1676. Trienti Zsinat 1667-1719: XIV. ülés, 1551. november 25.)
II. János Pál
– Az első lépés az Istenhez való megtérésre, a bűnbánat.A gyónó számára lényeges a bánat, mellyel világosan és határozottan elveti magától az elkövetett bűnt. Ez együtt jár azzal a szándékkal, hogy többé nem követi el. Isten iránti szeretetből, mely a bánat révén újjáéled. Az így értelmezett bánat a kezdete és középpontja a megtérésnek, az evangéliumi metanoiának, mely az embert Istenhez visszavezeti, mint a tékozló fiút az atyjához, és amelynek a bűnbánat szentségében megvan a látható jele, amelyet a kevésbé tökéletes bánat is kiteljesít. „A szívnek ettől a tökéletes bánatától függ a valódi bűnbocsánat.” (II. János Pál apostoli buzdítása Reconciliatio et Penitencia , n.31)– Egy szentség, amely magában foglalja a bűn elleni harcot.
Mint olyan, ez a szentség a keresztség után elkövetett bűneink bocsánatára lett alapítva, amelyben aktív szerepe van a hívőnek. Nem korlátozódik tehát a bűnbocsánat szentsége csak a rituáléra, vagy magára a formális vallási gyakorlatra. Éppen ellenkezőleg, a kegyelem segítségével magunkhoz ragadhatjuk a kezdeményezést a bűneink feletti küzdelemben, megvallva bűneinket és bocsánatot kérve azokért. (John Paul II.General Audience, n.1, April 15, 1992)
A Kánonjogi Kódex
– Ez egy gyógyszer, ami megtérést tételez fel.Ahhoz, hogy a krisztushívő a bűnbánat szentségének üdvös orvosságában részesüljön, úgy kell felkészülnie, hogy elkövetett bűneit elvetve, és a javulás szándékával Istenhez térjen. (CIC 987)
Trienti Katekizmus
– Az irgalom kérése bűnbánat nélkül hasztalan.Amikor azt olvassuk a Szentírásban, hogy egyes személyek nem részesültek Isten kegyelmében, annak ellenére, hogy komolyan esedeztek, tudnunk kell, hogy ennek oka, hogy nem volt igaz és őszinte a bánatuk bűneik felett. (http://www.catholicapologetics.info/thechurch/catechism/trentc.htm)
XVI. Benedek pápa
– Aki megbánja bűneit, bocsánatot nyer és erőt, hogy ne vétkezzen tovább.Jézus ezekkel a szavakkal bocsájtotta el a házasságtörő nőt: Menj, és többet ne vétkezz. Megbocsát neki, hogy mostantól fogva soha többé ne vétkezzen. Egy hasonló epizódban, az a bűnbánó nővel találkozunk, aki korábban bűnös életet élt a Lukács evangéliumban. (vö. Lk 7,36-50) Jézus örömmel fogadja az asszonyt, aki megbánta bűneit majd az útjára bocsátotta. Itt , szemben házasságtörő nővel, egyszerűen csak megkapja a feltétlen bocsánatot. Csak Isten bocsánata és szeretete ad nekünk erőt, hogy a gonosznak ellenállhassunk, és ne vétkezzünk többé, hogy szeretete megtaláljon bennünket, ezáltal a mi erőnkké válik. (Benedict XVI. Homily, visit to the Roman Parish of St. Felicity and her children, Martyrs, Sunday, 25 March 2007)– A gyónás nemcsak a megbocsátás eszköze, hanem a megszentelődésé is.
Aztán ott van a szoros kapcsolatot a megszentelődés és a kiengesztelődés szentsége között, minden szent erről tanúskodik a történelemben. Szívünk igazi megtérése, ami azt jelenti, hogy megnyitjuk magunkat Isten átformáló és megújító cselekvése felé, a “hajtóerő” minden reformra és ez kifejeződik a valódi evangelizációs erőfeszítésekben. A gyónásban, az Isteni Irgalmasság szabadon ajándékozott tettében, a bűnbánó bűnösök megigazultak, kegyelmet nyertek és megszentelődtek, és elhagyják korábbi énjüket, hogy magukra öltsék az újat. (Benedict XVI. To participants in a course organized by the Apostolic Penitentiary, 9 March 2012)
A Katolikus Egyház Katekizmusa
– A megbocsátás után a bűn kiengesztelésének a szükségessége következik.Sok bűn kárt okoz a felebarátnak. Amennyire lehetséges, a kárt jóvá kell tenni (például vissza kell adni a lopott holmit, helyre kell állítani a megrágalmazott jó hírét, elégtételt kell adni a sértésért). Ezt már maga az igazságosság is megköveteli. A bűn azonban megsebzi és elgyengíti magát a bűnöst, továbbá Istenhez és a felebaráthoz fűződő kapcsolatait is. A feloldozás elveszi a bűnt, de nem szüntet meg minden jogtalanságot, melyet a bűn okozott. [57]Miután a bűnös kiemelkedett a bűnből, még el kell nyernie a teljes lelki egészséget. Még kell valamit tennie, hogy jóvátegye bűneit: megfelelő módon “elégtételt” kell adnia, ki kell “engesztelnie” bűneit. Ezt az elégtételt „vezeklésnek” is nevezik. (KEK 1459)
Trienti Zsinat
– Az elégtétel egy akadály a bűn számára, és ösztönzés az új élet felé.Kétségkívül az elégtétel büntetései nagymértékben vissza is rántanak a bűntől, és fékként húznak vissza, óvatosabbá és elővigyázatosabbá teszik a bűnbánókat a jövőben. Gyógyítgatnak is a bűnök maradványaitól, és a rossz életmóddal szerzett bűnös habitusokat, a velük ellentétes erények gyakorlásával elveszik. Sohasem véltek még biztosabbnak ugyanis az Isten Egyházában más utat az Úrtól fenyegető büntetés távoltartására, mint hogy a bűnbánat ezen tetteit az emberek a lélek igaz fájdalmával gyakorolják (vö. Mt 3,2 és 8; 4,17; 11,21) ( Denzinger-Hünermann 1690. Zsinat XIV. ülésén 1551. november 25.)