A két újságíró a Szent Péter téren megjelenő „lelkesedő tömegről” és az istentiszteleteken való részvétel és a gyónások számának „mérhető” növekedéséről számol be. Olyan adatok ezek, melyeket idén tavasszal, közvetlenül a konklávé vége után különböző forrásokra hivatkozva állított a sajtó, amikor ez empirikusan még aligha volt „mérhető”. Azóta erről már nemigen lehetett többet hallani. A szerdai katekizmuson résztvevők száma azonban mérhetően megnövekedett. Hogy a „Francesco” név az újszülött fiúknál divatba jött-e, ezt majd az elkövetkezendő évek statisztikái mutatják meg.
Mindenesetre a Focus szerint a Vatikánban „az új pápáért való nagy lelkesedés régen elszállt”. A hangulatot „mísz”-nek írják le. Nyilvánosan azonban ezt senki nem meri kimondani. Ennek oka kézenfekvő, hiszen mindannyian elbizonytalanodtak, „mert senki sem tudja, mi történik holnap vele és az egyházzal”.
A legutolsó mélypontot a pápának a vatikáni munkatársaival szemben a médián keresztül elhangzó kritikája jelentette. A híres-hírhedt Scalfari-interjú megjelenése óta a Vatikán alkalmazottai úgy érzik, hogy fejbe vágták őket. A pápa a lelkesen fülelő ateista Scalfari előtt így fecsegett: „Az Egyház vezetői gyakran önimádók voltak, hízelgőkkel vették magukat körül, és udvaroncaik rossz felé vitték őket. Az udvar a pápaság leprája.”
„A kúria – a leprások csoportja?”, teszi fel a kérdést a Focus: vagyis azon nők és férfiak, papok és szerzetesek több ezrei, akik évek, gyakran évtizedeken keresztül csendes és hűséges módon szolgálták az egyházat és a pápát. Mikor ezt mondta, Ferenc pápa aligha gondolt azokra a kuriális munkatársaira, akik XVI. Benedek életét intrikáikkal és bojkottjukkal megnehezítették. Hiszen azok az új pontifikátus rajongóihoz tartoznak, és ennek létrejöttét rangjuk és lehetőségeik szerint elősegítették.
A „szelíd pápa”-képet, aki oly kollegiálisan cselekszik, Rómában nem erősítik meg. „Nem csak a Vatikánban formálódik az ellenállás. Szerte a világon nő a rossz közérzet, erről tudósítanak a bírálók Rómában”, írja a Focus.
Az USA-ban dühösek a pápa-interjúk miatt, mindenekelőtt a homoszexuálisok, az abortusz és a fogamzásgátló szerekkel kapcsolatban elhangzott „liberális kijelentései” miatt. A püspökök, közöttük „nyilvánvalóan a Bergoglio-választó, Timothy Dolan bíboros” is, attól félnek, hogy elvesztik a híveket, mert azok az evangéliumi szektákhoz vándorolnak. A Focus ugyan nem írja, de az USA püspökök között az a mondat kering, hogy „veszteségek akut veszélye áll fenn mindennemű nyereség nélkül”.
Viszont arról ír a Focus, hogy Ferenc pápa ellen Latin-Amerikában is növekszik az ellenállás. Ott ugyanis papok és laikusok gyakran „éveken keresztül harcoltak a kommunista és egyházkritikus hangadók ellen”. Most Ferenc pápa „balra lengésétől” lerohanva érzik magukat.
A Focus a lengyel klérus és püspöki karban uralkodó hangulatot ezekkel a szavakkal foglalja össze: „Ha ez így megy tovább, ez a pápa tönkreteszi az egyházunkat”.
Ezzel szemben a németországi hivatalos egyház mottója „ujjongás”, ezt a Focus újságírók is észrevették. Ugyanakkor az Alpoktól északra is felfigyeltek egy növekvő pusmogásra, mert a „német püspököknek”, akik eddig is „a reformok iránti követelések élharcosai” voltak, ezek túl lassan haladnak előre. Március 13. óta itt a megelégedés érzete uralkodott el, hogy a reformok „fékezőitől”, II. János Páltól és XVI. Benedektől végre megszabadultak. De most már végre tetteket akarnak látni. Az elvárásokat nagyon magasra srófolták, most viszont már csak „minimális megoldásokat” várnak a cölibátus, a papnők és az újraházasodott elváltak témában. És mi van ezek után?
A továbbiakban a Focus egy XVI. Benedek iránti „lappangó vágyról” is beszél, miközben a kúria egyik munkatársát idézi: „A német Szentatya ösztönzött bennünket érveivel”. Ennek most vége van. A Focus teológiai viták hiányáról is beszámol, azaz e pontifikátus teológiai mélységeinek hiányáról. Ezt a kritikát mindenekelőtt a katolikus egyetemeken fogalmazták meg szerte a világon, mindazonáltal „természetesen csak nem-hivatalosan”.
A Focus-újságírói szerint a Vatikán „forrong”. „Ugyan mit jelent itt az új szerénység”, idéznek egy kuriális alkalmazottat. A pápa, aki visszautasította a pápai lakást, „időközben már egy egész emeletet elfoglalt a vatikáni Santa Marta vendégházban. Ha az apostoli palotában levő pápai lakosztály méretéből levonjuk a nagy kápolnát, akkor az új nem sokkal kisebb, mint a régi lakás”.
Különösen a házirend váltja ki a legtöbb kritikát és értetlenséget. Ferenc pápa kijelentette, hogy nem akar elzárva lenni, emberek között akar élni, mindenkivel beszédbe elegyedni.
Különösen a házirend váltja ki a legtöbb kritikát és értetlenséget. Ferenc pápa kijelentette, hogy nem akar elzárva lenni, emberek között akar élni, mindenkivel beszédbe elegyedni.
Ezzel szemben a valóság másképp néz ki, írja a Focus: „Mert a Santa Marta vendégházban nem szabad a pápához közeledni, még köszönni sem szabad neki”.
Giuseppe Nardi összefoglalója után egy NOM-os olvasó véleményét Bergoglio-ról:
„Rosszul vagyok attól, ahogy a katolikus egyházból szociális intézményt akar faragni, ahogy eltereli a figyelmet arról, hogy mi lenne az ő munkája: minden ember üdvösségén dolgozni, nem a vízbe fúlt menekültekkel foglalkozni és a szegények pápájának kikiáltani magát, miközben egy gazdagnak meglehet, mindenkinél nagyobb szüksége van arra, hogy közvetítse neki Jézus tanítását, hogy ne kárhozzon el. A színlelt alázatosságáról már ne is beszéljünk. Miközben Szíriában bicskával, Egyiptomban pedig a nyílt utcán lincseléssel ölnek katolikusokat.”
A katholisches.infon március 28-án közölte Claudia Jakober írását a régi és az új pápai rezidenciáról. Ebből való a következő részlet. „Miből állnak a pápai helyiségek, amiket az új pápa olyan demonstratív módon visszautasított? A pápa lakása 10 helyiségből áll: egy előtér/folyosó, egy kis iroda a titkárok számára, egy könyvtár/tanácskozó szoba, a pápa dolgozószobája, egy magánkápolna, mely messze a legtöbb helyet foglalja el, egy fürdőszoba, egy orvosi szoba szükség esetére, egy étkező, egy lakószoba és egy konyha."
2006-ban felújítottak minden áramvezetéket és a konyhát, ami már évtizedek óta esedékes volt. Az 1930-as években a pápai szobák mellé néhány mini-lakosztályt alakítottak ki a pápai háztartás tagjai számára. XVI. Benedek pontifikátusa alatt Georg Ratzinger-nek is volt itt egy kis lakosztálya.
A helyiségek a 16. század – ekkor épült a palota – mércéjének megfelelően tágasak, de kifejezetten szerények, hogy ne mondjuk, régimódian berendezettek, mert a pápák nem követik a divatot. Kinek tetszene ma vajon XVI. Benedek hálószoba berendezése? De ő alázatosan elfogadta.
A pecsétek feltörése után Bergoglio kijelentette, hogy neki a pápai helyiségek túl nagyok. A pápai lakosztályt – nyilván az ő utasításai szerint – átépítették, de ezt sem fogadta el, hanem úgy döntött, hogy a vendégházban marad.
Olcsóbb egy szállodai szobában lakni, mint a saját lakásban? És az átalakításokra kiadott pénz? A személyi titkárok, a pápai titkárság, és más munkatársak, beleértve a biztonsági személyzetet, részére szobákat kellett a vendégházban berendezni. Minden improvizáltnak, provizórikusnak és ezzel nyugtalannak hat, mintha az új pápa csak átmenetileg lenne Krisztus helytartója.
Guiseppe Nardi
Forrás: Katolikus Honlap (katolisches.info)
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: az evangéliumi szegénység nagyon fontos tulajdonsága a kereszténynek, de az is fontos tulajdonsága kell(ene) legyen neki, hogy az Isten által rábízott javakkal jól sáfárkodik (nem pazarolja), hanem szaporítja. Nem véletlenül jut itt az ember eszébe a talentumokról szóló példabeszéd:
"Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. - Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." [Mt 25,14-30]
Akinek van füle az hallja. Akinek van szeme az látja. A minden áron való szegénység, a spórlás sokszor többe kerül, mintha nem tennék meg.